Két vagy három esztendeje annak, hogy Katánghy Menyhért levelei Klára feleségéhez intézve kezdtek megjelenni a Pesti Hírlapban. A közönség (ah, milyen hálátlan a közönség) mohón kapott rajtok s rám, aki hosszú éveken át mulattattam az országgyűlési tárgyalásokról irt karcolataimmal, többé nem is gondolt. Valóságos keserűség fogott el ezen Katánghy ellen. Kicsoda, micsoda? Az igaz, hogy elég jól irt, de mindegy – hogy mer mégis irni? Jól irni nem szokás egyszerre – tehát nem is szabad. Szóval bizonyos animozitás támadt bennem ellene, akiben roppant sok defektust kezdtem észrevenni. Először pöffeszkedő. Minduntalan henczeg vele, hogy a naplóbiráló bizottság tagja. Másodszor csaló. Csalja a feleségét a leveleiben, hogy nem tud lakást kapni.Ez pedig nekem gyenge oldalam. Én az olyan embert, aki a feleségét csalja, annyira se becsülöm, mint a kutyát.