A könyv hőse három főtiszt: Almásy Pál altábornagy, akit kétszer ítéltek halálra, Aranyi Sándor orvosezredes és Kéri Kálmán volt vezérkari ezredes, az I. Magyar Hadsereg vezérkari főnöke, aki parancsnokával, Dálnoki Miklós Béla vezérezredessel átment a szovjet csapatokhoz, Horthy 1944. okt. 15-i proklamációja után. Almásy és Aranyi résztvett a katonai ellenállásban, megjárta a nyilas Számonkérő-szék vallatócelláit, a sopronkőhidai börtönt, Aranyi orvosként tanúja volt Bajcsy-Zsilinszky kivégzésének. A felszabadulás után mindhárman továbbszolgáltak, aztán következtek az újabb börtönök. Katonapolitika, ÁVH: előzőleg Kéri Kálmán, Mehlisz – Sztálin egyik bizalmasa, a Pravda volt főszerkesztője – intriákái következtében megfordult az NKVD-ében is. Almásy és Aranyi az úgynevezett tábornokperben állt újra hadbíróság elé: Almásy halálos ítéletét kegyelemből újra életfogytiglanra változtatták, Aranyi Sándor „bűne” az ellenállás idején Sólyom Lászlóval kötött barátsága volt s egy fénykép, amely néhány nyugati orvostiszt társaságában örökítette meg. Kéri Kálmán, mivel még koncepciós vádat sem tudtak összetákolni ellene, Recskre került, a tábor feloszlatásáig a legkeményebb sors jutott neki, a büntetőbrigád vezetője volt, az örök bűnbak. Regénybeillő sorsok, mindeddig ismeretlen történelmi tények, események, szereplők Radó csendőrszázadostól Péter Gábor ÁVH-s tábornokig – az interjúsorozat Ferenc József császár és király temetésétől az ötvenes évek végéig a magyar történelem olyan pokoli bugyraiba enged bepillantást, amelyekről a nyíltság, a „múltat be kell vallani” erkölcsi parancsa ellenére is nagyon keveset tudunk.