Rippl-Rónai József (1861-1927) nagy és sokoldalú életművel gazdagította a magyar művészetet. Szoros kapcsolata a századforduló európai művészeti áramlataival, ismeretsége a kor olyan jelentős francia művészeivel, mint Sérusier, Denis, Vuillard, Bonnard, Puvis de Chavannes, Gauguin és Maillol, meghatározta művészetének jellemző vonásait és rangját. Rippl-Rónai a múlt század utolsó évtizedeiben a francia art nouveau szellemi és formai ösztönzésétől érett eredeti és nagy formátumú művésszé; festményeit síkban komponálta, mély árnyalatú színfoltjait feszes és rafináltan kígyózó vonalakkal határolta, és a formákat „dekadensen” megnyújtotta. Bár egyszerű témáit a mindennapok világából vette – kerti jeleneteket, interieuröket, kecses szépasszonyokat formált meg –; műveit finoman árnyalt érzelmek, hangulatok, állandóságot sugalló állapotok hordozóivá emelte. Genthon István (1903-1969), a kiváló művészettörténész elemző tanulmánya feltárja Rippl-Rónai festői magatartásának emberi és művészi mozgatórugóit.