-
A végtelen bennünk van
0A háború utáni finn költészet és próza kiemelkedő alakja, Lauri Viita 1916. december 17-én született Tampere elővárosában, Pispalában. Úgyszólván minden írásának cselekménye szülővárosában játszódik. A végtelen bennünk van című regényben is a szülőhely tájait örökíti meg.
-
Egyház és politika (1890-1918)
0A könyv a magyarországi katolikus egyház társadalmi-politikai szervezeteinek tevékenységét tárja fel a múlt század utolsó évtizedétől az első világháború végéig terjedő időszakban.
-
Hárman egymás ellen
0Aki már végignevette a Ketten Párizs ellen című regényt, azt hiheti, hogy már nem is lehet felülmúlni a két, pótvizsga helyett Párizsba menekülő kamasz hajmeresztő kalandjait nők, franciák és idegen nyelvek közepette.
De ne higgye! Képzelje maga elé a két testvért, Palit és Lacit, nyáron, miközben egyikük német pótvizsgára készül, másikuk meg mindenáron vagyonos ember akar lenni. Ám jön a harmadik. A bivalyerős Szecsa jóska – aki szintén pótvizsgára készül, tehát szellemi társ is! – mert az embernek muszáj hogy legyen egy verekedni tudó barátja! -
-
Rumnapló
0Paul Kemp, a kiégett, alkoholista újságíró egy New York-i kocsmában iszogatva döbben rá, mennyire torkig van a szürke és esős metropolisszal, ezért úgy dönt, szedi a sátorfáját, és elhúz a napfényes Puerto Ricóba. Kemp túrája pillanatok alatt meredek zuhanórepülésbe csap át, miután elhelyezkedik San Juan angol nyelvű napilapjánál, és nekilát, hogy halálra igya magát. A szigeten ez pofonegyszerűnek tűnik, hiszen a rum alig drágább, mint az ivóvíz, és mindig akad kivel inni.
-
Temetőkert
0Az ember élete során előbb-utóbb találkozik a temetővel. Az ismeretség először csak felületes, de aztán eljönnek a napok, mikor kikerülhetetlen a találkozás. Az első út alkalmával a ravatal bódulatából még fel sem ocsúdhat. De mikor rádöbben, hogy valaki hiányzik a környezetéből, akkor támad fel a kapcsolat közte és a temető között. A kötődés később csak erősödhet, mert valamit mégis tenni kell a sírral, legalább évenként néhányszor kijárni.
A látogatások képekben rögződnek a sírhantról, kolumbáriumról, a környező temetőkertről. A látottakhoz problémák kapcsolódnak, meg élmények is. Egyszer a korán nyíló virágok meglepetése, a gyakran látott szomszéd tanácsai a temetői szolgáltatásról vagy máskor az útjába kerülő sírkövek fájdalmas, giccses romantikája. A jó szemű megfigyelőnek lassan feltárul ez a külön világ, a békesség kertje, és nem csupán személyekkel ismerkedik, hanem leolvassa róla szűkebb hazájának, múltjának, jelenének kultúráját is.