-
Cayce a reinkarnációról
01923. augusztus tizedikének forró délutánján az Ohio állambeli Dayton egyik szállodai szobájában Edgar Cayce, a híres amerikai látnok élete legmegrázóbb sokkjára ébredt hipnotikus álmából. Amikor ugyanis Cayce, a hithű, ortodox, protestáns visszahallotta saját, gyorsírója által feljegyzett szavait, egyre fokozódó rémülettel szerzett tudomást arról, hogy a reinkarnáció törvényét egyértemű nyomatékkal elvitathatatlan ténynek nevezte. Első ijedtségében azt hitte, hogy a gonosz erői hirtelenében megkaparintották s magatehetetlen eszközükké tették a tudatalattijában rejlő, tisztánlátó képességeket. Ekkor már húsz éve diagnosztizált és gyógyított hipnotikus álmában megjelenő úgynevezett „fizikai igazlátások” segítségével, de arra még sohasem kérték, hogy az okkultizmus tiltott területére merészkedjék. Amint azonban egyre több és több tapasztalatot szerzett kliensei előző életei és jelenlegi sorsa összefüggéseiről, kénytelen volt belátni, hogy a reinkarnáció valóban vitathatatlan tény. Ez a kötet húsz év igazlátásaiból közöl részleteket, amelyek nem annyira fizikai, mint inkább lelki, életvezetésbeli kérdésekkel foglalkoznak. Csupa mélyen gyökerező probléma kerül mikroszkóp alá annak fényében, amit Cayce az illető személynek a földön eltöltött előző életeiből származó „karmikus mintájának” nevezett. A léleknek az a feladata a földön, hogy egymást követő újraszületéseivel kiegyensúlyozza a pozitív és a negatív karmikus mintákat azáltal, hogy önző késztetéseit visszaszorítja, alkotó erőit pedig kibontakoztatja. Ez a könyv egyszerű és közérthető nyelven ismertet néhányat a Cayce feljegyzésekben szereplő igazlátásokból. Különös és izgalmas történetek ezek: hozzásegíthetik az olvasót egy olyan gyakorlati életfilozófia elsajátításához, amely a „karmikus mintákkal” is számolva eligazít a mindennapi élet nehézségeiben.
-
-
Kavics az égben
0Joseph Schwartz, a 62 éves chicagói férfi egy napon érthetetlen „baleset” áldozata lesz. Úgy érzi, mintha egyszerűen csak elesett volna az utcán, ám amikor pillanatnyi kábulatából felocsúdik, egy általa teljesen ismeretlen vidéken találja magát. Hosszas gyaloglás után végre egy házra talál, ám a benne lakók, legnagyobb meglepetésére ismeretlen nyelven szólnak hozzá.
Megdöbbenése fokozatosan kétségbeeséssé változik, amikor megtudja, hogy a Föld fejlődésének egy későbbi idődimenziójába pottyant, s első ismerősei fogolynak tekintik. Végső elkeseredésében szökéssel próbálkozik, hogy maga derítse ki: létezik-e számára a menekülést jelentő visszatérés lehetősége? -
-
Szülőföldem
0Tamási az utolsó békeévben Kolozsvárról hazalátogat szülőfalujába fölkeresni édesanyját, testvéreit, övéinek körét. Utazásának és otthoni élményeinek aprólékos, már-már szociografikus pontosságú, ugyanakkor anekdotikus hangolású leírásába beleszövi azt a sajátos – olykor mitikus elemekkel, máskor népmesei és balladai színekkel árnyalt – sajátos tónusú elbeszélő modort, amely valamennyi művének sajátja.