• A háborúnak vége

    0

    „Három ​nap egy férfi életéből.
    Három nap egy spanyol férfi életéből.
    Vége a háborúnak, amely azonban még ránehezedik az egyének sorsára. A jelen: egy éledő ország, egy elaggott, nagyon fiatal ország. A nyaralók paradicsoma: tizennégymillió turista lógatja lábát a vízbe, a tranzisztorok lármájában.
    Diego sorsa a forradalom, még ha néha az álom vagy fájdalom alakjában jelentkezik is. Három nap Diego Mora életéből, Párizsban; Spanyolország ránehezedik távoli jelenlétének teljes súlyával. Három nap, amelyet Juan – az elvtársa, fivére – keresésének szentel, akit veszély fenyeget.”

    800 Ft
    Tovább olvasom
  • A magyar csatakép

    0
    8 000 Ft
    Kosárba teszem
  • A magyar mezőgazdaság a XVIII. században

    0

    Magyarország a török hódoltság és háborúk megpróbáltatásaiból agrárországként került ki. A pusztulást követő békés újjáépítés nagyrészt a mezőgazdaságban ment végbe. Az ország néptelenné vált tájai felé elsősorban a török uralomtól ment területek magyar parasztsága áramlott, hogy ott az új élet lehetőségét megteremtse. Külföldről is hívtak be telepeseket, akik azonban jóval kedvezőbb helyzetben fogtak munkához. A kezdeti primitív gazdálkodásmódok fokozatosan fejlettebbeknek adtak helyet, s a termelőerők lendületes fejlődésnek indultak. De a török kiverésétől a napóleoni háborúkig tartó időszak bőséges adataiban nemcsak a gazdasági újjáépítés menete és máig ható eredményei tükröződnek. Megelevenedik a falu mindennapi élete, feltárulnak a hagyományos mezőgazdaság sajátos vonásai. A szerző azonban rámutat azokra a törekvésekre is, amelyek a modern mezőgazdaság felé vezető fejlődés útját egyengették.

    1 800 Ft
    Kosárba teszem
  • A természet históriája

    0

    3 000 Ft
    Kosárba teszem
  • A város az emberért

    0

    Korunkban a történelmi városok mindinkább elvesztik emberszolgáló funkciójukat, és az új lakónegyedekben sok a könnyelműen eltékozolt terület, mellyel semmit sem lehet kezdeni. Ez a könyv azért emel szót, hogyan is lehetne ismét emberi léptékűvé alakítani a modern nagyvárosok közterületeit. A szerző kérdésfeltevéseinek középpontjában az ember áll, és javaslatai arra irányulnak, hogy a modern technikai követelmények közepette is a gyalogosé legyen a város. A városépítészetről, városesztétikáról, településtervezésről magyar nyelven is már jó néhány tanulmány napvilágot látott, de ezek többsége a szűkebb szakmához, és nem a várost, a települést naponta használó közönséghez szólt. Paulhans Peters könyvében erre a feladatra vállalkozott, de arra is, hogy hozzájáruljon a városépítészet vitatott álláspontjainak, jó kezdeményezéseinek és veszélyeinek tisztázásához, kritikusabb, éberebb szemlélet kialakításához.

    800 Ft
    Tovább olvasom
  • Farkasverem

    0

    „Nem is veszem észre, a ceruza szánt és telnek a papírok, szürke betűk sorakoznak és valamennyi őriz egy-egy szinte felfedett napsugarat, mondatok sorakoznak és bennük lüktet egy eltékozolt nyár, ívek telnek meg rejtett tűzzel, rajtuk ég és lázad és tombol és sajog egy szomorú ember ifjúsága…” (Önvallomásos részlet a Regényből)

    1 300 Ft
    Tovább olvasom
  • Írások 2000-1990

    0

    A példa adva van, mi több, túlságosan is magától értetődő. Kós Károly jellegzetes építészeti kézjegye föllelhető Budapesten, szórványosan az anyaországban s itt-ott még Erdély-szerte is. Bár keveset tervezett, s még kevesebb épülhetett meg elgondolásaiból, hatása ma is mérhető mérnök kortársainak megvalósult munkáin. De tudnunk kell, hogy irodalomszervezőként, közíróként, szépíróként, grafikusként, a népi kultúra pontos megfigyelőjeként igazán teljes az életműve. Élete szerencsésebb pillanataiban még azt is hihette, hogy az erdélyi, a romániai politika szereplői is figyelnek szavára. Makovecz Imre – aki az agg mestert többször is fontosnak tartotta fölkeresni egykor – mégis mindenekelőtt építész. Építész akkor is, ha házai elsősorban költemények: vallomások a természetről, tájról, településről, Istenről, emberről, közösségről. Nagy hatású, nemzetközi ismertségű, iskolateremtő mester, aki alkata szerint teoretikus. Szintézisre képes, vagy csak szintézisre képes, akit a szakma részletei csupán annyiban érdekelnek, amennyire elképzeléseinek megvalósulását szolgálják. Rajzai, amelyeket sokkal kevésbé ismer a közönség, önálló monumentális grafikai lapok, nagyméretű monokróm festmények, fotókba szervesülő látomások. Nem csoda ha égnek áll a haja annak, aki „csak” egy családi házat, boltot, irodát, uszodát szeretne terveztetni vele. Még a szimpatizánsoknak is szoknia kell az ilyen léptékű elgondolásokat. Makovecz Imre terveit látva az első szavunk csak az lehet, hogy: lehetetlen. Ilyen házakhoz nincs pallér, nincs ács és kőműves, ilyet nem tud az építőipar. Aztán ez a konfliktusokat vállaló ember, szakmájának örökké protestáló, harcos prédikátora bebizonyítja, hogy tévedünk. Minden lehetséges. Csak ezt a magatartást ismerve, csak így és csak innen közelíthető Makovecz Imre kötete. Makovecz irodalmi élménye, szellemi tájékozódása a Nagy László–Kondor Béla–Pap Gábor-nemzedékhez köthető. Győzködhetnek tehát minket a korszerűség szent nevében, hogy a váteszszerep avult, a közösségvállalás értékei, a hagyományos moralitás pedig kívül esnek az esztétikum vizsgálódási körén. A személyiség erősebb, ha úgy tetszik: a tehetség nem tud szerepet váltani. Marad az, ami a természete, nem tud a külső és „elméletileg mégoly indokolt” kívánalmakkal törődni. Az ilyen makacsul tudatos „ösztönlény” egyszerűen csak teszi a dolgát. Az Írások 2000–1990 tehát mindössze az építész, a rajzoló alkalmazott írásai lennének? Csak akkor hihetnénk ezt, ha nem ismernénk közszereplését, ha nem hallottuk volna kiállításokon, baráti gyülekezőkön, szakmai vitán vagy politikai fórumon beszélni, nem olvastuk volna a programadás igényével született írásait. (Már amelyeket még azok a botránytól, konfliktustól rettegő lapok is le mertek hozni, amelyek „szellemiségéhez közel állnak”.) Mert milyen is Makovecz szellemisége? Egy építész racionális lény, hiszen különben összedűlnének házai. De ahogyan a mester házait sem pusztán a pontos számítások tartják meg, ugyanúgy fűti át Makovecz minden szövegét az érzelem. Pedig érzelmeit gyakran váltja fel indulat, írott és beszélt szövegében a szókimondás, akár a durvaságig. De összetéveszthetetlen férfias kedvességgel, hitelesen tud közeledni ünnepekhez, történelmi élményeit ki tudja emelni a belterjes személyességből, s különös vonzalommal, ha kell, alázattal tud szólni tehetséges mesterekről, pályatársakról, nem leplezett rajongással tud bámulni az övétől eltérő adottságokat, temperamentumot. Kétségtelen tény: nem tesz mást írásaiban, mint amit naponta gyakorol élőszóban. Nevezhetnénk tehát ezt a csaknem félszáz (most javítana ki: csak negyven) írást sajátos publicisztikának. A feladatok és a szerepek hordalékának. Újságcikkek, köszöntők, sajtóviták, kiállítási megnyitók, ünnepi beszédek, épületek mellé készült tanulmányértékű dolgozatok. Miért is kellene meghatódnunk az innen-onnan összegereblyézett írásoktól? Hihetnénk, puszta dokumentumértékük is csak az életmű egészében érvényes. Csakhogy az igényesség és a nyíltan vállalt felelősségtudat itt a stílus maga, s ez a manapság divatozó irodalmi-közéleti publicisztika fölé emeli ezeket a munkákat. Szemléletmódja szinte földhözragadt módon kötődik az elé kerülő feladathoz. Filozofikus kérdéseit – ha úgy tetszik – saját élete, tapasztalata fogalmazza. Akkor is, ha kozmikus magasságba, a hit és a hiedelem világába vagy éppen történelmi összefüggésekbe emeli mondandóját. „Mindent csak utólag tudok meg. Akkor tudom meg, mi volt emlékezetes, mikor már önmagamra is vissza tudok emlékezni.” Olyan kérdéseket is föltesz, amelyeket mások megfogalmazni sem mernek. Háborúk és válságok okait firtatja, a világ elvesztésének víziójával néz szembe. Máskor szinte költőként rejti képekbe szavait. Éppen ezért világos és határozott közléseitől semmi sem áll távolabb, mint a dolgok „egyrészt-másrészt” maszatolása, a mérlegelés objektivitásával álcázott gyávaság. „A rabszolga annál gőgösebb, minél nagyobb az ura. Látom, hogy a bankárok rabszolgái gőgösebbek a diktátorok rabszolgáinál.” El tudom képzelni, hogyan olvasták ezeket a sorokat a rotterdami katalógust forgató pénzemberek! Kellenek ilyen mondatok, kell ilyen magatartás. Akkor is, ha tudjuk: a teljes őszinteséghez való bátorság mellé elkél némi taktikai érzék, tapintat, mérlegelő okosság is. Azt nem lehet mondani, hogy Makovecz erre képtelen. Inkább így: igaza tudatában nem érdeklik az „egyéb szempontok”. Sem stilárisan, sem tartalmilag nem alkuszik. Ebben az értelemben nem képes kompromisszumokra. (Ahogyan a házai sem a lehetőségek mérlegeléséről, a józan belátásról vallanak.) Igen, Makovecz egy-egy megnyilatkozásával, sommás ítéletével lehet vitatkozni. Talán kell is. Ahogy élőszóban is jobb szereti a nyílt vitát, a kemény „beszólásokat”, mint a tekintély elől kitérő puhányságot. Izgalmas fölvetéseit, eredeti elgondolásait tehát valóban élvezheti az elfogulatlan olvasó. Ám azok, akik közéleti szerepvállalása miatt épületeiben sem tudnak felszabadultan gyönyörködni, akiket annyira feszélyez ez a robusztus ember, ez a korszakos személyiség, hogy önmagukat is képesek meggyőzni, hogy a bankok és plazák üveg- és márványborítású nemzetközi díszletei otthonosabbá teszik ezt az országot, mint a paksi templom vagy a pataki könyvtár, azok ne bosszantsák magukat ezekkel az írásokkal, ezekkel a képekkel.

    1 600 Ft
    Kosárba teszem
  • Isten közelében

    0

    Az ​idősebb nemzedék úgy ismerte Reményik Sándort és szerette verseit, hogy nevét és költői munkásságát a legnagyobbakéval együtt emlegette. Különösen igaz ez a protestáns egyházak híveire. Reményik Sándor Erdélyben élt, erdélyi magyar költő volt, akinek munkássága a két világháború között teljesedett ki. Magyarságtudata, istenhite világító fáklyaként mutatta az utat, a megmaradás lehetőségeit és Istenben való megnyugvás békéjét az erdélyi és az itthoni magyarságnak. Azután évtizedekig – különböző politikai meggondolásokból – nem volt „divat” róla beszélni, verseivel megismertetni az újabb nemzedéket. Születésének századik, halálának ötvenedik évfordulója alkalmából az Unikornis Kiadó és az Evangélikus Egyház Sajtóosztálya közös kiadásban egy válogatást nyújt át Reményik Sándor istenes verseiből. E versek gyönyörűek. De ezen túlmenően ezekben a versekben a mai istenkereső embert találjuk meg, mondhatnánk azt is, hogy saját magunkat, ki hívő hitetlenségével, meggyötörten, de mégis reménykedve keresi az Urat, akiben megkapaszkodhat, akiben feloldódhat, aki reményt ad a reménytelenségben, értelmet ad az értelmetlen életnek, célt ad az egyéni és nemzeti céltalanságban. Ady költészetével rokon minden tusakodása, hinni akarása, Istenre, a megváltó Krisztusra találása. A legkeresztényibb magyar költő vallásos verseinek e kis gyűjteményét meleg szívvel ajánljuk azoknak, akik maguk is talán sokszor így imádkoznak: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek!

    1 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Kis képes betűtörténet

    0

    2 400 Ft
    Kosárba teszem
  • Kör + Té = Fa

    0

    ETRUSZK = MAGYAR
    Mit jelentenek a magyar népművészet jelei „mágikus” értelemben, és miért fontos, hogy használjuk azokat. Hogyan olvashatók egyiptomi jelképek magyarul… Mit mondanak népmeséink a dimenziókról, a lélekvándorlásról, vagy éppen a lélek felépítéséről. Mi a magyar nép feladata a Földön… Hogyan működik a XXI. századi fekete mágia… Magyar ballada, magyar nyelven egy etruszk kőtáblán. Hétköznapi magyar levél etruszk aranylemezeken. Magyarok alapították Európa első fejlett civilizációját?

    2 400 Ft
    Kosárba teszem
  • Kozmosz a magyar mesében

    0

    „A magyar meseanyagról joggal feltételezhető, hogy benne időben és térben különféle anyagok, rétegek tornyosodtak egymásra. Ahhoz, hogy ezek a rétegek a mai mesetömbből kiszedhetők legyenek, tudományos rendszerezéssel kell eljárnunk. Solymossy Sándor írja: »Bebizonyult, hogy a [népmese] részleteit alkotó kisebb epikus egységek: ún. motívumok, ősvallási elemek törmelékeit rejtik magukban.« Az az érdekes, hogy a magyar mesében ezek az »apróbb« egységek valószínűen ugyanahhoz a nagyobb körhöz tartoznak, csak éppen azonos tartalmú mesében más-más változatban, másképpen rendeződve jönnek elő. Egyikben egyik, másikban másik kisebb egység kimaradt. A váz maga azonban, feltehetően állandó. A különféle mesepéldákból így bizonyos rekonstrukció lehetősége adódik. S elébünk kerül az eredeti mesekör tartalma.”

    2 400 Ft
    Tovább olvasom
  • Misztikus írásai

    0

    Suso (Heinrich Seuse, 1295-1366) a középkori német vallásosság kiemelkedő alakja volt; Eckhart mester tanítványa. Válogatott kötetünk, mely az első magyar nyelvű Suso-kötet, megismerteti az olvasót a nagy nyelvi gazdagságú költő-misztikussal. Misztikáját az érzelmek túláradó gazdagsága jellemzi, és törekvés arra, hogy élményeit tudatos formában közvetítse az olvasónak. Válogatásunk a költő-misztikus mellett a filozófus Suso minél teljesebb bemutatására is törekszik. A teljes terjedelmében közölt Az Igazság könyvét, melyet eretnekséggel megvádolt mestere védelmében írt, komoly figyelmébe ajánljuk Eckhart minden mai olvasójának is. A kötet bölcseleti fejezetei a középkori filozófia rövid összegzését adják.

    12 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Szeplőtlen magyarság

    0

    1 800 Ft
    Kosárba teszem
  • Természetföldrajzi kislexikon

    0

    Gondolkodásunk csak akkor lehet eredményes, csak akkor lehet reményünk arra, hogy a természeti folyamatok lényegéből valamit is megértsünk, ha alapfogalmaink világosak. Különösen áll ez a megállapítás a természetföldrajzra, amely számos más tudományággal tart szoros kapcsolatot.
    A „Természetföldrajzi kislexikon” főleg a földrajzkönyvekben előforduló, a tanórákon elhangzó legfontosabb kifejezéseket magyarázza röviden, legtöbbször 5-10 mondatban. Elsősorban meghatározást nyújt, így a tankönyvet nem helyettesíteni, csupán kiegészíteni kívánja.
    Több mint 400 önálló szócikket találunk benne, ezenkívül több mint félezer szakkifejezést, ún. utalót.

    1 500 Ft
    Tovább olvasom