• A balgaság dicsérete

    A balgaság dicsérete

    0
    5 000 Ft
    Tovább olvasom
  • A célkeresztben: Magyarország

    0

    Füredi Ferenc szüleivel 1956-ban, kilenc évesen hagyta el Magyarországot, majd Kanadában és Angliában végezte tanulmányait. Az immáron Frank Füredi néven számos nagyhatású tanulmányt, könyvet jegyző szociológus professzor nem kevesebbet állít, mint hogy a keresztes háborúkat megidéző kegyetlen kultúrharc zajlik Európában. A szemben álló felek nem köthetnek konszenzuson alapuló „békét”, mert küzdelmük kulturális értékekről, identitásról vagyis a puszta létezésről szól. Szólásszabadság versus politikailag korrekt véleménydiktatúra. Keresztény értékek és hagyomány versus leszámolás a több ezer éves európai kultúrával. Nemzetállami eszme versus nemzetállamok fölötti föderatív, birodalmi gondolat. A célkeresztbe érzékelhetően Magyarország került.

    1 800 Ft
    Kosárba teszem
  • A gavallérok / A demokraták / Ne okoskodj Pista!

    0

    Nemes Sáros vármegyében ismerős vagyok. Gyakran megfordulok ott, rokonaim is vannak, barátaim is, kis urak, nagy urak, össze-vissza, ami egyébiránt nem jelent különbséget, mert Sárosban a kis urak is nagy urak, és megforditva: a nagy urak is kis urak. Sáros a jó tónus és az illúziók vármegyéje. Sokszor voltam ott bálon vagy banketten és mindig azt kellett hinnem, hogy száz Eszterházy közt ülök, pedig voltaképen tudtam, hogy ezek megyei Írnokok és apró tisztviselők, kik nélkülöznek, esetleg éheznek titokban, de ha idegen szem függ rajtuk, hercegi grandezzával tudnak megválni az utolsó ötforintosuktól. Épen megforditva van ez az alföldön, hol egy csomó rüpőkkel köthetni ismeretséget, kik egy hatosért hajbakapnak és csak másnap hallja az ember felölük, hogy a legszegényebbnek is ezer lánc földje van. Hiszen talán hasznosabb, életrevalóbb nép ez az utóbbi,; de mennyivel szebb az élet odafönn e szeretetreméltó urak között, kik előkelően mozognak és beszélnek! A „flanc” második természetükké vált, attól nem tágitanak rogyásig, a csillogás, pompaszeretet életszükségük, mely lelkeiket betölti és szellemüket frissen tartja…

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • A haderő polgári vezérlése

    0

    „A polgári vezérlés, akármilyen szilárd alapot teremt is hozzá az Alkotmány és a törvények, nem valósul meg önmagától. Mint minden más eszményt, ezt is ápolni kell a közgondolkodásban, különben elsorvad. Mint minden más politikát, ezt is le kell fordítani hatékony közigazgatási gyakorlatra.”

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • A kém

    0

    Egy ​megrontott kislányból lett nagyon kemény nő története A kém. Mata Hari képtelen volt elviselni a női rabság láncait, a rá kiosztott alárendelt társadalmi szerepet. Felismerte a kitörés lehetőségeit, kilépett a sorból, és azt mondta: Nem! Olyan életszabályokat alkotott önmaga számára, amelyek mindenkinél erősebbé és szabadabbá tették. Mata Hari illúziómentes világában a vonzalom: valuta, a szex: eszköz, a szerelem: tiltott dolog. Azt hitte, okosabb mindenkinél. És az is volt, amíg betartotta saját törvényeit. Azonban abban az első pillanatban, amikor engedett a mindent elsöprő szerelem csábításának – bukása elkerülhetetlenné vált.

    1 500 Ft
    Tovább olvasom
  • A magasabb világok megismerésének útja

    0

    Rudolf Steiner, a filozófia doktora, 1861-ben született Kraljevecben (akkor Magyarország) és 1925-ben halt meg Dornachban (Svájc). Bécsben folytat tanulmányokat (természettudományok, matematika, történelem, irodalom, filozófia). Mint Goethe természettudományos műveinek kiadója, író, újságszerkesztő és oktató Bécsben; Weimarban, Berlinben és Európa különböző országaiban gazdag kulturális tevékenységet fejt ki, melyet a századforduló után mindinkább az általa megteremtett antropozófiai irányultságú szellemtudomány határoz meg. A Basel melletti Dornachban felépült „Goetheanum” lesz működésének központja. Az antropozófia a XX. század kereső embere előtt új szellemi világ- és emberképet tár föl; kapcsolódik az emberiség ősi bölcsességéhez, azonban keleti tradíciókkal ellentétben a nyugati szellemi életben gyökerezik és centrumában a Krisztus-esemény áll. Így iskolázási módszere is – az ember morális fejlesztése mellett – a nyugati gondolkodásból sarjad. A gondolkodás világprincípium, teremtő erő, melynek realitása van. Steiner szellemtudományos kutatási eredményei a gyakorlatban az élet számos területén mutatkoznak, így például a nevelésben (Waldorf-iskolák), a gyógyászatban és gyógypedagógiában, a művészetben (építészet, fesétszet, eurythmia, beszédformálás stb.) éppúgy, mint a mezőgazdaságban (biodinamikus metódus) és a társadalmi élet területén (a szociális organizmus hármas tagozódása).

    3 000 Ft
    Tovább olvasom
  • A Pendragon legenda

    0

    A Pendragon legenda Szerb Antal talán legnépszerűbb műve, és nem véletlenül. Ő maga filológiai detektívregénynek nevezte, de valójában nehezen behatárolható műfajú, hiszen egy páratlan stílusú intellektuális kaland misztikummal, filozófiával, szerelemmel, nyomozással, csillogó humorral. Egyszerre nyújt könnyed kikapcsolódást, ajándékoz meg mély gondolatokkal, miközben feltárja a 17. századi angol misztikusok világát: az alkímiától kezdve a fekete mágiáig.
    Kihagyhatatlan remekmű.

    1 000 Ft
    Tovább olvasom
  • A torinói halotti lepel

    0

    Ez a könyv arról a Torinóban ôrzött halotti lepelrôl szól, mely egy keresztre feszítéssel kivégzett ember ruhátlan holttestének képét ôrzi, és amit ezért a keresztény hívek többsége mindig is Jézus temetési leplének tartott és tisztelt.A lepel tisztelete a múlt század végéig a hagyományra támaszkodott. De 1898-ban Secondo Pia torinói ügyvéd lefényképezte a leplet, és e fényképek a lepelnek olyan soha nem sejtett tulajdonságait tárták fel, melyek miatt az az elmúlt néhány évtizedben a tudományos érdeklôdés középpontjába került.

    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • Andocs (Száz magyar falu könyvesháza)

    0

    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • Angyaltrombita

    0

    Az Új Anomalista című, paranormális jelenségekkel foglalkozó lap munkatársnője asztmában szenved. Az angyaltrombita összetört magjaival próbálja enyhíteni a kínzó tüneteket. Ez a gyönyörű virág azonban veszélyes gyógyszer, már az illata is hallucinációt okoz, lerombolja a képzelet és a valóság közötti válaszfalat… Munkája során különös emberekkel és lényekkel, okkult tudományokkal, alternatív gondolkodási módokkal ismerkedik meg a regény főhőse, és a velük kapcsolatos élményeit és tűnődéseit papírra veti. Ám hogy ezek a feljegyzések arról szólnak-e, ami valójában történt, azt maga az író sem tudja, nemhogy az olvasó. Annyit mindenesetre megtanulhatunk, hogy „a valóság csak munkahipotézis. Egy egyezség, melyről nem tudjuk, hogy megköttetett. Egy tévhit, aminek mindenki bedől. De ez az illúzió egyetemes és szükségszerű, egészséges elménk, képzeletünk és érzékeink végterméke, egészségünk és munkabírásunk alapja, ez a mi valóságunk. Ragaszkodj hozzá, ez minden, szinte minden, amid van. Próbálj meg kilépni belôle, és az életed – ha ugyan véget nem ér – visszavonhatatlanul meg fog változni.”

    2 800 Ft
    Kosárba teszem
  • Anyám könnyű álmot ígér

    0
    7 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Az elcserélt fejek

    0

    A magyar szöveget a német nyelvű eredetivel Ottlik Géza vetette egybe. Az utószót Heller Ágnes írta. A jegyzeteket Töttösy Csaba állította össze.

    1 200 Ft
    Tovább olvasom
  • Az elcserélt fejek

    0
    1 500 Ft
    Tovább olvasom
  • Benső harang

    0

    A mantra egyszerű spirituális gyakorlat elnevezése, amelynek lényege, hogy egy kiválasztott kifejezés ismételgetésével változást idézünk elő a tudatunkban. A módszer révén „hozzáférhetünk mérhetetlen belső erőforrásainkhoz, kialakíthatjuk személyiségünk egységét és kivehetjük részünket az életből”. A kötet bemutatja a spirituális technika alkalmazási lehetőségeit, a fontosabb mantrákat és jelentésüket; a szerző tájékoztat mindennapi használatukról. – Az önfejlesztés misztikus útjaira kíváncsi olvasókat érdekelheti az inkább magánhasználatra szánt kiadvány.

    600 Ft
    Kosárba teszem
  • Catullus versei

    0
    1 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Csiangkájsek

    0
    5 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Derkovits Gyula

    0

    Derkovits Gyula (1894-1934) a huszadik századi magyar képzőművészet egyetemes jelentőségű alakja, aki autodidaktaként küzdötte fel magát festőink és grafikusaink legnagyobbjai közé. Hogyan sikerülhetett ez? Mi művészetének titka? Olyan kérdések ezek, amelyek mindmáig foglalkoztatják a kutatókat. Ezekre a kérdésekre keres választ Derkovits ismert monográfusa, Körner Éva is, aki a jelen kötet előszavában szemléletesen mutat rá egy sajátosan nemzeti, csakis Magyarországon lehetséges és sajátosan egyéni, csakis Derkovits személyiségével és helyzetében lehetséges művészet megszületésének feltételeire. A terrornak azokban az éveiben, amikor a tömegeket közvetlenül mozgósító kollektív munkásművészet erőit szétmorzsolták, s a polgári festészet az esztétizmus sáncai mögé vonult, a csenden csak az olyan hang tudott áttörni, amely a történelem tisztán felismert logikáját a halált vállaló elfogult szenvedély hatalmas erejével hirdette. A proletárművész Derkovits élete legszemélyesebb mozzanataiban osztályának sorsát és a magyar történelem legmélyebb tragédiáját élte át, így tudott az egyediből, a mindennapiból általános érvényű, maradandó, szimbolikus tematikát és formát alkotni. A kötetet 78 színes és 32 fekete-fehér kép Illusztrálja. Áttekintést adnak munkásságáról a még Cézanne és az aktivisták hatását mutató kezdetektől az expresszionista valóságmegfigyelésen át az érett művész leheletfinom árnyalatokkal megfestett, tömör szerkezetű és gazdag érzelmi atmoszférát árasztó fő művéig.

    3 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Egy kutya naplója

    0

    Csak jártam-keltem, mint a szabadhomok. A forgatagban azért, mi tűrés-tagadás, jó volt elilleni, elillanni, semmivé válni. Nem tudom, talán ez volt a legnagyobb lélegzetem, ezért is sodródtam szánt-szándékkal semeddig, a fővárosig, hogy valahogy mindenütt legyek, de sehol is, és mindenkit szeressek, de senkit is, és lakjam is valakinél, de senkinél sem, a földön és a fellegekben, a semlegesség kék vizeiben. Én a kellemes, hallgatag, némán sétálgató kezeskutyák selyemnyájához nem akartam tartozni, annál rücskösebb volt az előéletem. Igaz, a púposhátú, mindenütt kitérülő különcök közé se vágytam, de mindenképpen szélesen akartam látni, egy mindentudó senki akartam lenni, de akit minden vak is meglát kapásból, és nem felejt el soha, és behív esetleg vagy megkínál jószóval, mással, pompás semmiségekkel. (Egy kutya naplója)

    1 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Élet az élet után

    0

    Thorwald Dethlefsen rendszeresen végzett korregressziós kísérleteket, amelyek során a médiumot hipnózisban korábbi életkoraiba vezette vissza. Az alany ilyenkor felidézi rég elfeledett élményeit, s az újra átélt életkornak megfelelően beszél és viselkedik. Egyik alkalommal a pszichológus-írónak merész ötlete támadt. Mi történne, ha a regressziót nem fejezné be röviddel a születés előtt? Hátha kiderülne, hol kezdődik az emberi élet? Próbálkozása döbbenetes eredményhez vezetett: a páciens a regresszió során visszament előző életeibe. A több tanú jelenlétében lezajló kísérleten olyan ember válaszolt a feltett kérdésekre, aki más korban és más helyszínen élt. Thorwald Dethlefsennek ez a kötete több szenzációs beszélgetést tartalmaz, amelyekben kísérleti alanyai beszámolnak előző életeikről. A szerző nem csak a reinkarnációs pszichoterápia hírneves szakembere, hanem ragyogó elméjű filozófus is. Műve második felében feltárja előttünk az ezoterika gondolati kincseit és bebizonyítja, hogy a lélek halhatatlan. Könyve útjelzőjeként szolgálhat mindazoknak, akik az igazi utat keresik.

    600 Ft
    Tovább olvasom
  • Erdélyi szászok és magyarok

    0

    A sorozatban a magyar polgári történetírás legjelesebb munkáit kívánjuk ismételt megjelentetéssel a szélesebb közönség számára megismerhetővé tenni. Azokat az írásokat, amelyeket a második világháború után nem az adott tudományterület változásának önmozgása, hanem a direkt politikai akarat iktatott ki a tudományos közgondolkodásból, az egyetemi tananyagból és az érdeklődő nagyközönség látóköréből. Tudjuk, hogy a megjelentetendő írások témakörében a legtöbb esetben születtek újabb feldolgozások, de hiszünk abban, hogy a történettudományban is vannak állandó, „örök” értékű művek, melyek időszerűségét nem érinti egy-egy részletük későbbi, mégoly „korszerű” feldolgozásának megjelenése.

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Fronton

    0

    Augusztusban, katonavonaton
    A katonavonaton, amely ismeretlen hadiszállásomra visz, elég időm van elgondolkozni, milyen sulyos felelősség zsákját hordom a vállamon. Minden eszköz, fogás, a jelzők, a szinek, a szavak ritmusa, az élet keserü tanulságai, polgári gondok, örömök és igazságok értéktelen lim-lommá váltak e pillanatokban, ami mögöttem van, annyit ér, mint az üres konzervdobozok, ki velük hát a robogó kupé ablakán.

    1 200 Ft
    Tovább olvasom
  • Három párbeszéd Hylas és Philonous közt / Értekezés a látásnak egy uj elméletéről

    0

    Bár úgy látszik, hogy az emberek általános véleménye, nemkülönben a természet és gondviselés szándéka oda irányul, hogy az elméletek célja a gyakorlat, vagyis életünk és tetteink javitása és szabályozása legyen, mégis azok, akik egészen az elméleti tudásnak szentelték magukat, látszólag másként vélekednek. És valóban, ha tekintetbe vesszük mindazt a fáradságot, amit az emberek a legvilágosabb dolgok összebonyolítására fordítottak, az érzékekben való bizalmatlanságot, a kétségeket és aggodalmakat, abstrakciókat és finomításokat, amelyek a tudományoknak már küszöbénél fordulnak elő, nem fog különösnek tetszeni, hogy kíváncsi és kevéssé elfoglalt emberek meddő kutatásokba bocsátkoznak anélkül, hogy leszállanának az élet gyakorlati rétegeibe, vagy tudomást szereznének az ismeretek szükségesebb és fontosabb elemeiről. A filozofusok közönséges elve szerint a dolgok létéről nem győz meg az észrevevés. Arra tanítnak bennünket, hogy a dolgok valódi természetét különböztessük meg attól, ami érzékeink alá esik. Innét erednek a szkepszis és az ellenmondások. Nem elég, hogy látunk, érzünk, tapintunk, szagolunk valamit; igazi természete, abszolút, külső mivolta még titok előttünk. Mert ámbár az saját agyunk csalódása, azt tehetségeink számára hozzáférhetetlenné tettük.

    6 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Hunyadi ​János és kora

    0

    500 Ft
    Kosárba teszem
  • Így győztünk…

    0

    A ​világirodalom legnagyobb istenítéletében a szenvedő ember csak nyomorult életét mentegette. Most azonban, mikor kezdi újra feltámasztani emberhez méltó életét, végre ideje van elgondolkozni: Hogyan győztünk? Senki sem adhat hitelesebb feleletet erre a kérdésre, mint Marshall tábornagy, az egyesült nemzetek hadseregeinek vezérkari főnöke. Könyvében, amely az amerikai hadügyminiszterhez intézett okmányszerű hivatalos jelentés, pontosan beszámol a partraszállások izgalmas részleteiről, a sorsdöntő nagy páncélos csatákról, őszintén feltárja az időleges kudarcokat, belevilágit a német propaganda egetverő hazugságaiba, a légiháború borzalmaiba, adatszerűen ismerteti a légifölény megszerzésének drámai mozzanatait és rámutat a végzetes német hibára: Oroszország megtámadására. De mindennél érdekesebb, amiről most először értesülünk részletesen: az emberanyag, a gépek, a hadi- és üzemanyag, felszerelés és élelem előteremtésének heroikus munkája, az egész világot átfogó szervezésnek ez a gigantikus méretű csodája. Ahogy a keletázsiai szigetek elfoglalásának szívós és kemény munkáját ismerteti, ahogy a matematikai pontossággal kiszámított és hideg következetességgel végrehajtott terveket közli, az valóságos írói munka, tele drámai feszültségekkel és lélektani izgalmakkal.

    1 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Íphigeneia Auliszban

    0
    800 Ft
    Tovább olvasom
  • John Varley

    0

    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • Jókai Budapestje

    0

    Budapesten, 1904. május 5-én este fél tízkor meghalt Jókai Mór.[1] A Dr. Teleki Sándor, VII. kerületi tiszti főorvos által másnap kiállított halottvizsgálati bizonyítvány tanúsága szerint a 79 éves korában elhunyt magyar regényíró 61 évet élt a magyar fővárosban.[2] A város ez alatt a hat évtized alatt, 1843–1904 között óriási változáson ment keresztül, és az átalakulásnak ez a korszaka, noha számos társadalmi melléktermék megjelenése kísérte – száz év távlatából ezt már bízvást kijelenthetjük –, olyan sikeres modernizációs programot hajtott végre, amely azóta is példa nélküli Budapest történetében. Budapest korabeli fejlődése szervesen illeszkedett a 19. századi urbanizáció világszerte érvényesülő történeti kontextusába, amelynek egyik legfontosabb következménye éppen a modern nagyvárosok létrejötte volt. A metropoliszok kialakulása után megváltozott minden: a mindennapi élet, a térhez és időhöz való viszony, a társadalom szerkezete, a művészetek és a tudományok, a gondolkodás, átalakult a demokrácia, és végül, de nem utolsósorban a nagyvárosok mint a modern fejlődés hajtómotorjai még a kisvárosok és a falvak világát is átformálták. Párizs példáját előtérbe helyezve David Harvey a következőképpen foglalja össze a modern metropoliszok megszületése nyomán végbement modernizáció jelenségét: „Valami igazán drámai történt Európában általában, de konkrétan Párizsban is 1848-ban. […] ebben az időben radikális törés következett be a Párizsi gazdaságban, mindennapi életben és kultúrában […]. 1848 előtt egy olyan vízió élt a városról, amely alapján legjobb esetben is csak foltozgatni lehetett a középkori városi infrastruktúra lyukait, utána jött Haussmann, aki szinte furkósbottal hajszolta bele a várost a modernitásba. Előtte a festészetben olyan klasszicisták alkottak, mint Ingres és David, továbbá a koloristák, mint Delacroix; utána Courbet realizmusa és Manet impresszionizmusa nyert teret. Előtte romantikus költők és regényírók voltak (Lamartine, Hugo, Musset és Georges Sand); utána egy feszes, minimalista, éles próza és költészet jött, mint Flaubert-é és Baudleaire-é. Előtte a kézi munka alapjain nyugvó, szétforgácsolt szervezetű gyáriparok léteztek, amelyek azonban ekkor nagymértékben utat engedtek a gépesítésnek és a modern iparnak. Előtte kicsiny üzletek álltak a szűk és kacskaringós utcákon vagy árkádok alatt, utána jöttek az óriási kiterjedésű áruházak és a boulevard-ok. Előtte utópizmus és romanticizmus, utána keményfejű vezetési módszer és tudományos szocializmus. Előtte a vízhordó-foglalkozás központi jelentőséggel bírt, de 1870 körül szinte eltűnt, amikor a vezetékes víz elérhetővé vált.[3] Harvey példáinál maradva, a sugárutak és boulevard-ok, a vízvezeték-rendszer és általában a modern infrastrukturális hálózatok kiépítése, a modern gyáripar és a nagyáruházak terjedése a 19. századi urbanizációnak azok az alapelemei és háttértényezői voltak, amelyek számos, itt nem részletezhető jelenséggel együtt a modern nagyvárosok létrejöttéhez és a nagyváros szolgáltatásaitól függő városlakók modern nagyvárosi életformájának kialakulásához vezettek. A korabeliek mindezekben a fejleményekben a modern civilizáció kezdetét látták. Nem volt ez másképp Budapesten sem. Jókainak és kortársainak azonban Budapest, mint a modern tudomány és technika vívmányaira épülő egészséges nagyváros, (sanitary city) nem önmagában volt fontos, hanem mint a magyar nemzet modern kori fejlődésének eszköze és szimbóluma. Hitt abban, hogy a város, amely a szeme láttára nőtt fel, vált egyre szebbé, gazdagabbá és komplexebbé, nem valamilyen mesterséges eszközökkel „előidézett tünemény, hanem az ország közérdekének, az alkotmányos, a közgazdasági, kereskedelmi és közművelődési tényezők találkozásából természetesen támadó eredmény.” Budapest tehát – a várostörténeti szakirodalomból vett fogalommal élve – nem egy parazita város, amely az erőforrások elszívásával és monopolizálásával a magyar vidék fejlődésének legfőbb gátját jelenti, hanem „Magyarországnak valóságos fővárosa, mely egyfelől rohamos növekedésével hatalmas vonzerőt gyakorol az egész országra; míg másfelől a nemzeti, közművelődési, kereskedelmi, közlekedési góczpontot képezi, melyből az egyesült törekvés az egész országra ismét szétárad.”[4] Azaz Budapest a modern Magyarország fejlődésének hajtómotorját és zálogát jelentette számukra, amelyben a város fokozatos és megállíthatatlannak tűnő elmagyarosodása, az, hogy a város kifejtse nemzeti jellegét, legalább olyan fontos, ha nem fontosabb szerepet játszott, mint a villamosvasút és a telefon megjelenése, valamint a Dunán épülő hidak növekvő száma.[5] Jókai Mórnak kora Budapestjéhez való viszonyát tehát egyszerre jellemezte egy sajátos nemzeti látószög, de fontosak voltak számára a nagyváros civilizatórikus vívmányai is, amelyek az európai – de tegyük hozzá, hogy az észak- és dél-amerikai – városfejlődéssel való lépéstartás élményét közvetítették számára. Jókait a magyar főváros növekedésének sodra egyfajta rajongással töltötte el, és ebből fakadt az az optimizmusa, amely Budapest jövőjével kapcsolatos gondolkodását is meghatározta. „Minket azonban, kik az alatt, míg a főváros megifjult, benne megvénültünk, kiket az előrehaladás sodra magával ragad, nem a jelen, hanem a jövendő Budapest képe kecsegtet. Az a kép, mely már kilépett az álmok ködéből, mely alakot öltve közelít felénk, melynek le van téve az alapja, mely már emelkedik ki a földből – a legközelebbi évek Budapestje.”[6] Jókainak a magyar fővárosról alkotott képében tehát még összekapcsolódott a közelmúltból táplálkozó büszkeség a jövő iránti lelkesedéssel, bizalommal. Minket azonban, ennek a kötetnek a szerzőit és szerkesztőit, a 20. század történelmi tapasztalatai örökre megfosztottak Jókai Mór életének és korának optimizmusától. A 19. század hagyományából a hazánk fővárosa, az egyetlen magyar metropolisz iránt érzett büszkeség érzése ugyan máig tovább él, de ezt már nem egyfajta naiv lelkesedés, mint inkább a hibák önostorozó felhánytorgatásának hangulata veszi körül. Borbíró Virgil ezt a fajta attitűdöt a következőképpen fogalmazta meg: „Minden városnak megvannak az imádói és szerelmesei. De csak kevés város van, amely tökéletes és hibátlan. Ezért van az, hogy éppen azok, akik legjobban szeretik városukat, a »Város«-t, – szemrehányással illetik azokat, akik e hibákat szerintük okozták. Ezért van az, hogy míg az idegenek, akik rövid tartózkodás alatt a városnak csak a szépségeit látják és csodálják és dicsérik – a városhoz tartozók legjobbjai hallgatva csodálják szépségét és hangosan ostorozzák hibáit. Így van ez másutt is és így van ez Budapesten is. Mi, akik innen el nem tudnánk szakadni, akik a külföld legszebb városaiból Budapestre visszatérve, lelkesedéssel és megmámorosodva nézzük azt, akik kipirult arccal vezetjük külföldről érkezett barátainkat Budapesten – mi látjuk legélesebben a hibákat, amelyeket napról-napra tapasztalunk – mi, akik a többi város szépségein tanultunk, fájlaljuk leginkább Budapest hiányait. De nemcsak ostorozzuk városunk hibáit, hanem állandóan követeljük szebbé és jobbá tételét”.[7] Mindezt azért volt szükséges elöljáróban elmondani, mert a két kötet tanulmányainak többségét is egyfajta kettősség jellemzi. Az alábbi írások a fények mellett az árnyékot, a kedélyes hangvételű elbeszélések elhallgatásait, a modernizációs üdvtörténet hátterében meghúzódó társadalmi problémákat, a kultusz mögött szinte spontánul képződő és növekedő ellenkultuszt is vizsgálják. Az olvasó feltehetőleg gyakran talál majd bennük a megszokottól többé vagy kevésbé eltérő témaválasztást, megközelítésmódokat vagy értelmezéseket. Így a Bevezetést követő második részben, amely a Budapesti Negyed korábbi író-számainak hagyományát követve az irodalmi-életművet helyezi a középpontba, mindjárt két olyan regény is felbukkan, amely korábban nem tartozott a Jókai-kánon fő áramába. Jókai terézvárosi regényéről, az Asszonyt kísér – Istent kísért című műről szóló Eisemann György-tanulmány hol suttogva, hol „suttogva sem”, végül azonban egészen expliciten azt fogalmazza meg, hogy az egyelőre a kánon hátterében húzódó Jókai-szövegek mennyire meglepően aktuálisak napjaink recepciótörténeti problémáinak vizsgálata szempontjából. Virágh András pedig a Hayden White nevéhez fűződő metatörténeti megközelítés szempontjából vizsgálja a történetírói és a történeti tárgyú szépirodalmi művek elmosódó határainak kérdését Az utolsó budai pasa című regény kapcsán. A két kánonon kívüli műről szóló írást a Jókai-kánon alapművének számító regény, az Egy magyar nábob elemzése követi. Tarjányi Eszter tanulmányában azt mutatja be, hogy Jókai miképpen találta meg a nemzeti narratíva megújításának lehetőségét az irányregény és a családregény műfajainak köztes terében. Mindazonáltal e kötet szerkesztése során fő célkitűzésünk az volt, hogy ne kizárólag irodalomtörténeti és irodalomelméleti dolgozatok kerüljenek be e tematikus számba. Mindezt azért láttuk szükségesnek, mert Jókai Mór Budapest számára jóval több volt, mint egy fővárosi író. „Hosszú életpályám alatt nemcsak költő voltam, hanem politikus is, és mint ilyen, hírlapíró, élclapszerkesztő, adomázó, képviselőjelölt, törvényhozási szónok: azonkívül történet-, táj- és népismeíró, sőt még kertész is.”[8] Ezen túlmenően tudatosan törekedtünk egyfajta interdiszciplináris szemlélet érvényesítésére is. A harmadik fejezet nyitótanulmányában Renkecz Anita behatóan elemzi a Borsszem Jankóban 1868–1875 között megjelent Jókai-paródiákat, és írása amellett, hogy jól megismerhető belőle a korabeli politikai humor, jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz is, hogy oldódjon a Jókairól mint nemzeti ikonról élő, sokszor túlzottan merev kép. Jókainak a munkásmozgalomhoz való viszonyát elemző Vörös Boldizsár-írás, nem különben Géra Eleonóra tanulmánya a korabeli magyar gyermekvédelem problémáiról, a Nagypénteki Református Társaságnak és az egyesület életében aktív szerepet vállaló Jókay családtagoknak a nincstelen gyermekek megsegítése érdekében kifejtett tevékenységéről a modern fejlődésnek már azokat a tüneteit helyezi a vizsgálat középpontjába, amelyekről a kor sokszor túlzottan optimista elbeszélései gyakran megfeledkeztek. Az őszi számot végül Szívós Erika elemzése zárja, amely az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című, eredetileg Rudolf trónörökös kezdeményezése nyomán és Magyarországon Jókai hathatós közreműködésével készült kiadvány Budapest-kötetének kedélyes hangvétele mögé nézve meggyőzően mutatja ki a századvégi magyar nacionalizmus egyoldalúságait: a társadalmi problémák tárgyalásának hiányát és a nemzetiségek háttérbe szorítottságát. A szöveges hagyatékra koncentráló tanulmányok után a téli számot nyitó negyedik fejezet írásai a fennmaradt tárgyi örökség világának bemutatására tesznek kísérletet. Ennek során megismerkedhetünk az író Jókai Mór életének talán két legfontosabb terepével: a szőlővel és a dolgozószobával. Az előbbit M. Szilágyi Kinga tanulmánya mutatja be, míg az utóbbin Kalla Zsuzsa kalauzolja végig olvasóinkat.

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Jövevények és vándorok II.

    0

    Dr. Bodoky Richárd nagysikerű családregényének, a Jövevények és vándorok első részének a folytatása egy önmagában is egységes és lebilincselően olvasmányos család- és kordokumentum. Nemcsak egy család története elevenedik meg a múlt század hatvanas éveinek történelmi viharaiban, de bepillantást nyerhetünk a pesti református egyházközség templomépítésének nehézségeibe, a diakonisszaképzés, az első és második Bethesda igaz, dokumentált történetébe. A megrázó sorsú Hermine alakját a szívébe zárja e könyv minden olvasója.

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Károlyi Sándor

    0

    Áruló volt-e Károlyi Sándor, a Rákóczi-szabadságharc tábornagya, vagy a tényekkel reálisan számoló politikus? Gátlástalan vagyonhalmozó, nagy hatalmú arisztokrata, vagy nemzete iránt felelősséget érző államférfi? E kérdésekre válaszol Kovács Ágnes debreceni történész árnyalt elemzésében. Hősét „gyors észjárás, lényeglátás, a körülményekhez való gyors alkalmazkodás, kitűnő gyakorlati érzék, nagy munkabírás és életvidámság…” jellemezte. E tulajdonságok tették képessé a szatmári békekötés létrehozására s a III. Károly és Mária Terézia uralma alatt kialakuló magyar politikai életben való aktív közreműködésre. Vagyona gyarapításában is jelentkezett gyakorlatiassága. Manufaktúrákat alapított, új falvakat telepített. De alapvető érdemes, hogy kialakította azokat a közjogi kereteket, melyekbe nemzetünk egészen 1848-ig élt a Habsburg-birodalomban. A gazdag képanyag jól egészíti ki a könyv mondanivalóját.

    500 Ft
    Kosárba teszem
  • Kentaur

    0

    A könyv 240 oldalon, 400 színes képpel mutatja be a művész eddigi sokrétű munkásságát, többek között a nagy sikerű darab, Az operaház fantomjának díszletterveit is. A kötet tartalmából: Mészáros István: „Ilyen tehát a kentaur”; Martinovic-Cvijin Káca: A táblakép lovagjai; Koltai Tamás: Az érzéki teatralitás mestere; Krisztiáni István: Emlékeim szerint…; Simon Edit: Az operaház fantomja; Nagy Gergely: Megkezdett történet; Kiss Péter: Egy mániákus mágikus realista

    3 600 Ft
    Tovább olvasom
  • Magyar kastélylexikon

    0

    Virág ​Zsolt Magyar Kastélylexikon-sorozata megyénkénti bontásban dolgozza fel az ország valamennyi kastélyát és kúriáját történeti, művészettörténeti, építészettörténeti és családtörténeti szempontból. Az épületeket több száz mostani állapotot ábrázoló színes (légi és földi) fénykép, valamint a régebbi állapotot bemutató archív felvételek illusztrálják. A kötetek mind az álló, mind a már lebontott épületeket tartalmazzák. A kastélylexikonban nemcsak a műemlékileg védett, hanem a nem védett épületeket is feldolgozzuk. A könyvek végén térkép, valamint sokféle melléklet és mutató található, ez utóbbiak közül talán az egykori tulajdonos családok szerinti csoportosítás a legérdekesebb. De névmutató, a helytörténeti irodalom jegyzéke, a válogatott irodalom jegyzéke is megtalálható a könyvben, illetve a legfontosabb forrásokat táblázatos rendszer tartalmazza. A sorozat eddig megjelent kötetei: I. kötet: Magyar Kastélylexikon – Pest megye kastélyai és kúriái; II. kötet: Magyar Kastélylexikon – Bács-Kiskun megye kastélyai és kúriái; III. kötet: Magyar Kastélylexikon – Fejér megye kastélyai és kúriái; IV. kötet: Magyar Kastélylexikon – Komárom-Esztergom megye kastélyai és kúriái; V. kötet: Magyar Kastélylexikon – Vas megye kastélyai és kúriái; VI-VII. kötet: Magyar Kastélylexikon – Csongrád megye kastélyai és kúriái – Jász-Nagykun-Szolnok megye kastélyai és kúriái.

    4 500 Ft
    Kosárba teszem