-
A bátorságpróba
0A könyvet a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika orvosaiból alakult Őrzők Alapítvány adja ki. Daganatos és leukémiás gyerekeknek készült, nem kerül kereskedelmi forgalomba, ingyen kapják az érintettek. A kis betegekre váró, embert próbáló vizsgálatokra, kezelésekre készíti fel a gyerekeket számukra érthető nyelven és rajzokkal. Sok ember mérhetetlen jó szándéka, munkája, teherbírása rejlik abban, hogy ez a kötet megvalósulhatott, minden szereplő teljesen ingyen vett részt az alkotásban. Mint a legszebb kezdeményezések mögött, e mögött is valójában anyai érzelmek állnak, hiszen a könyv alapötlete egy édesanyától származik, aki ezt az utat végigjárta saját gyermekével. Ő írta a kerettörténetet is, a többi szöveg orvosok, onkológus szakemberek, nővérek, gyermekpszichológusok munkája. Ez egy egyedülálló, hiánypótló kiadvány, Magyarországon ilyen átfogó mű gyermekorvosi témában karitatív céllal még nem készült. Biztos vagyok abban, nagyon szeretném hinni, hogy sokaknak hoz majd segítséget, kapaszkodót, és erőt nyújt majd a gyógyulás útján.
-
-
Az ég, a vizek és a föld vadjai
0Szigeti Kovács Viktor 1978-ban született Győrben. A Szegedi Tudományegyetemen 2003-ban szerzett magyar-komparatisztika szakos diplomát. Kortárs magyar irodalommal kapcsolatos kritikái, tanulmányai folyóiratokban (Bárka, Múhely, Forrás stb.) és tanulmánykötetekben jelentek meg. Első regénye az Először volt az erdő 2015-ben látott napvilágot, amit további három követett: Lúna gyermekei, A táltos, A táltos – Karakondzul éjszakája. Az ég madarai című bestiáriumát 2018-ban adta ki a Corvina Kiadó.
M. Nagy Szilvia 1976-ban született Győrben. Grafikusi tanulmányainak befejezése óta önálló munkákkal foglalkozik. Tíz gyermekkönyvet,valamint Jorge Luis Borges Képzelt lények könyve című művét illusztrálta; képeit és tudományos pontossággal készített állatszobrait eddig több mint húsz önálló kiállításon mutatta be. Férjével és rókáival Budapesten él. -
Emlékek a bihari hegyekből
0„Eredetileg nem számítottam előszóra, mert nem volt kihez fordulnom ezzel a kéréssel. Azok, akik ismertek a turistatevékenységem idejéből, elmentek. Az én korosztályom, sajnos, részben a temetőbe, részben az auschwitzi füsttel távozott…”
-
-
-
Óda a repüléshez
0ÓDA A REPÜLÉSHEZ
Munka közben kinéztem
ablakomon, a kavargó hószilánkok
sűrűjébe, s az üvegen át is hallottam,
hulltukban sustorognak, s egymáshoz ütődve
zengnek a jégpihék: s eszembe te jutottál
barátném, mert a szirmokkal roskadó magasban
repülő búgott, valami árút, vagy utasokat
szállító repülőgép. Barna barátném, eszembe te jutottál:
férjed pilóta, s mesélted szerelmes rettegésed!
S míg elképzeltem fönt a gépet, ahogy
a légcsavar a havat szikrázva kavarja,
s a gép vezetőjét, aki műszereire, majd
a fehér éjbe tekint; vad gyermekkorom
lobbant föl újra szívemben; mert
pilótaakartam lenni én is! Repülő, aki
nevetve legyőzi a lét, a föld vonzerejét.
Ó, én is az akartam lenni, mint a te férjed!
Repülő, egeket szántó, hatalmas! Hány
játék, hány fulladt kisérlet, hány füzet
őrzi jegyét? Szállani én is akartam;
már az iskola udvarán, ahol kitárt
karokkal, berregve futottam, nagyobb
port rebbentve, mint a libák!
S hogy bongani kezdte az iskola-harang
a tudomány aznapi befejeztét, haza is
kitárt karokkal szálltam. Ó, hányszor is!