ANDRÁS SÁNDOR 1934-ben született Budapesten. A szegedi egyetemen magyar szakos tanári diplomát, Oxfordban – a romantikus német irodalomról írt disszertációjával – B. Litt. tudományos fokozatot, utána pedig, Kaliforniában, doktorátust szerzett. 1961 óta több amerikai egyetemen tanított. Jelenleg Washingtonban él és tanársegéd a Howard Egyetem német tanszékén, önmagáról, nemzedékének életérzését is megfogalmazva írja:
Én, András Sándor Autonóm Köztársaság kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe, mert megcsalt mind, ki eddig képviselt, s én magamat akarom képviselni végre. (XXXVIII) De költészete az égetően időszerűvel is a létezés, a valóság végső kérdéseire keres választ – s miközben csillagokon túli végzet felé halad a szüntelen változás zuhatagából azt menti ki, ami még értelemmel, eszmével mérhető. Indulataira, izzó szenvedélyére a képek és a ritmus roppant fegyelme épül. Szerkesztő-módszere, szűkszavúsága a haikut idézi.
Első versei Magyarországon jelentek meg. 1956 óta az irodalmi Újság, az Új Látóhatár és a Magyar Műhely közli rendszeresen írásait. Angol nyelvű tanulmányai amerikai tudományos és irodalmi folyóiratokban jelennek meg. 1967-ben Hazatérés című elbeszélésével megnyerte az Új Látóhatár elbeszélés-pályázatát. 1967-ben jelent meg Heinrich Heine költészetével foglalkozó könyve, The Exile of Gods címmel.
Verseivel most jelentkezik először önálló kötetben.