Mária Terézia kora, a magyar testőrírók – Bessenyei, Barcsay, Báróczi – világa elevenedik meg a sokoldalú író kisregényének lapjain. A szemléletes, színes korkép egy nem mindennapi szerelem keretét adja egy igen érdekes és ritka műfaj, a levélregény formájában. A végig érdekfeszítő, fordulatos történet ízét a hiteles irodalomtörténeti személyiségek jelenléte s a címszereplő -a láthatatlan testőr, a csúnya gnóm, a szerelem elől az alkímiához menekülő Báróczi Sándor (1735-1809) – nagy műgonddal megrajzolt hús-vér alakja adja. Az író tulajdonképpen neki állít emléket regényében: A kiváló stilisztának, akit Kazinczy Ferenc a nyelvművelő mozgalom ősének és saját példaképének tekintett. Irodalomtörténeti tény, hogy a szálas termetű testőrök közül kirítt vézna, rút külsejével, és boldogtalan magányában az aranycsinálás szenvedélyének rabja lett.