Klimt a bécsi századforduló legjellegzetesebb festője volt. Neki köszönhető, hogy Párizs mellett Bécs vált a korabeli festészet másik nagy központjává. Munkásságában Klimt egyesíti a Kelet és a Nyugat művészeti hagyományait: bizánci kompozíciójú, aranytól sziporkázó képei szecessziós motívumokból állnak össze lenyűgöző egésszé. Azon kevesek közé tartozott, akik a „szent művészetnek” egy mind művészietlenebb korban csakugyan szakrális tartalmat tudtak adni, megőrizve szépségét és hitelét. Klimtnek és híveinek sokat kellett küzdeniük, amíg el tudták fogadtatni ezt a provincializmusból kitörő, új művészetet s a képek megbotránkozást keltő, kihívó erotikáját. A válogatás, amely – jórészt korabeli – osztrák írók, kritikusok, műtörténészek írásaiból készült, ezekkel a csitulni nem akaró tusákkal s az életmű értékeivel és hátterével ismerteti meg az olvasót.