Budapest Európa egyik legrégibb települése, ugyanakkor egyik legfiatalabb fővárosa. Alig több mint száz esztendős. Fővárossá válása után sorsa egybefonódott az ország történetével, annak nemcsak részese, de meghatározója is lett. Ebben a szerepkörben Budapest gazdag és sokszínű múltját, történetét mindig megkülönböztetett figyelem kísérte. A lakóhely múltjának megismerésére mindenkor eleven igény volt az emberekben. A főváros történetírásának is minden korszakban megvolt a maga kezdeményezője. Már a középkorból ismerünk olyan családi vagy egyházi krónikákat, amelyek a főváros múltjának egy-egy töredékét őrzik számunkra. A várostörténet-írás igazi fellendülése azonban csak Buda, Pest és Óbuda egyesítése után következett be. Az első teljességre törekvő munkát Salamon Ferenc kezdte írni a XIX. század végén. Műve ugyan töredék maradt, mégis nagy jelentőségű volt, mert további munkára ösztönözte a város történetének kutatóit. Ezt követően is jelentek meg sikeresebb, vagy kevésbé sikerült várostörténeti művek, de a település évezredeinek történetét teljességében áttekintő összefoglaló munkák nem láttak napvilágot. Valamennyi korábbi várostörténeti írás, tanulmány azt bizonyítja, hogy egyes kutatók, magányos tudósok a város múltját megközelítő teljességgel föltárni egyedül nem voltak képesek. Ez a körülmény s a főváros lakossága körében egyre erősödő érdeklődés Budapest története iránt, valamint a helytörténettel kapcsolatos egyre fokozódó tudományos és társadalmi igények késztették a fölszabadulás után arra a Fővárosi Tanácsot, hogy a főváros közgyűjteményeiben folyó munkák feltételeit jelentősen bővítse. A Budapesti Történeti Múzeumot, Budapest főváros Levéltárát és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjteményét úgy erősítette meg, hogy azokban a várostörténet-kutatás hatékony műhelyei fejlődjenek ki. E támogatással új lendületet kapott a kutatás. Nagy felkészültséggel, megfelelő apparátussal évtizedeken át folyó tervszerű munka eredményeként Budapest történetének szinte minden fejezete újraíródott. Ezt bizonyítják a „Budapest régiségei” és a „Tanulmányok Budapest múltjából” c. sorozat utóbb megjelent kötetei, a várostörténet különféle korszakaival és részterületével foglalkozó számos monográfia, a múzeumi ásatások és kutatómunka eredményeként megjelenő számos tanulmány csakúgy, mint a levéltári forráskiadványok, szöveggyűjtemények, vagy a Budapest-gyűjtemény forrásfeltáró tevékenysége, többek között az 1967—1974-ben megjelent hét kötetes „Budapest Történetének Bibliográfiája”.

Budapest Európa egyik legrégibb települése, ugyanakkor egyik legfiatalabb fővárosa. Alig több mint száz esztendős. Fővárossá válása után sorsa egybefonódott az ország történetével, annak nemcsak részese, de meghatározója is lett. Ebben a szerepkörben Budapest gazdag és sokszínű múltját, történetét mindig megkülönböztetett figyelem kísérte. A lakóhely múltjának megismerésére mindenkor eleven igény volt az emberekben. A főváros történetírásának is minden korszakban megvolt a maga kezdeményezője. Már a középkorból ismerünk olyan családi vagy egyházi krónikákat, amelyek a főváros múltjának egy-egy töredékét őrzik számunkra. A várostörténet-írás igazi fellendülése azonban csak Buda, Pest és Óbuda egyesítése után következett be. Az első teljességre törekvő munkát Salamon Ferenc kezdte írni a XIX. század végén. Műve ugyan töredék maradt, mégis nagy jelentőségű volt, mert további munkára ösztönözte a város történetének kutatóit. Ezt követően is jelentek meg sikeresebb, vagy kevésbé sikerült várostörténeti művek, de a település évezredeinek történetét teljességében áttekintő összefoglaló munkák nem láttak napvilágot. Valamennyi korábbi várostörténeti írás, tanulmány azt bizonyítja, hogy egyes kutatók, magányos tudósok a város múltját megközelítő teljességgel föltárni egyedül nem voltak képesek. Ez a körülmény s a főváros lakossága körében egyre erősödő érdeklődés Budapest története iránt, valamint a helytörténettel kapcsolatos egyre fokozódó tudományos és társadalmi igények késztették a fölszabadulás után arra a Fővárosi Tanácsot, hogy a főváros közgyűjteményeiben folyó munkák feltételeit jelentősen bővítse. A Budapesti Történeti Múzeumot, Budapest főváros Levéltárát és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjteményét úgy erősítette meg, hogy azokban a várostörténet-kutatás hatékony műhelyei fejlődjenek ki. E támogatással új lendületet kapott a kutatás. Nagy felkészültséggel, megfelelő apparátussal évtizedeken át folyó tervszerű munka eredményeként Budapest történetének szinte minden fejezete újraíródott. Ezt bizonyítják a „Budapest régiségei” és a „Tanulmányok Budapest múltjából” c. sorozat utóbb megjelent kötetei, a várostörténet különféle korszakaival és részterületével foglalkozó számos monográfia, a múzeumi ásatások és kutatómunka eredményeként megjelenő számos tanulmány csakúgy, mint a levéltári forráskiadványok, szöveggyűjtemények, vagy a Budapest-gyűjtemény forrásfeltáró tevékenysége, többek között az 1967—1974-ben megjelent hét kötetes „Budapest Történetének Bibliográfiája”.