Csak a művészetnek adatott meg legszerencsésebb pillanataiban, hogy a látszatba létet foglaljon.
Firenze a léleknek az otthon magasztosan egyértelmű biztonságát nyújtja. Velencének viszont a kaland kétértelmű szépsége jutott… tragikuma: az alapját odahagyó felszín, a látszat, melyben lét immár nem él, mégis valamilyen teljességként és szubsztanciálisként mutatkozik.