„Dolgok, amik a világ teremtése óta csak férfiak szemében voltak fontosak, a jövőre kötelezők, az emlékezésben súlyosak és feledhetetlenek. Dolgok, amiknél komolyabbak és vastagabbak se jutnak eszébe egy nőnek, aki szakítani akar, aki előtt kimeredt szemű könyörgéssel térdel egy férfi és sírja vagy ordítja az örök szavakat…”

„Egy csöpp szégyenérzet se dorgálta meg azért, hogy tisztán a pénz kedvéért kezdett komédiázni a lánynyal. Oly pénztelen és pénzre éhes társadalomból való volt, ahol a pénzéhség minden gazságnak kellő mentsége. Sőt ezt természetesnek is találta, s egy pillanatig se gondolt arra, hogy más embernek az ő helyén lelkifurdalásai lehetnének.”

„Ölvedi csapott életű ember volt, s e napon délután ötkor kelt fel. A búcsúzó nap rásütött Ölvedi megsárgult párnájára és az ősz szálakra, amelyek keserű arcába lógtak. Fölkelt, az ágy szélére ült és elhatározta, hogy ma embert csinál magából. Ezt értsd úgy, hogy néha az embernek sikerül külsőleg úgy maszkírozni magát, hogy mindenki azt hiszi róla, élő ember. Egy jó angol ruha frissen vasalva, gyűretlen cipő, valami nagyon kevés otkolonszag, friss borotválkozás, friss, hideg fehérnemű – és a legmegszüntebb hulla is néhány órára az ember benyomását teszi, még önmaga előtt is.”

„Édes márciusi nap süt a templom falára. Valami félénk kis szél fanyar, de izgató szagokat hoz a hegyekről, s úgy érzik, hogy az egész rengeteg nagy levegőégnek ez a csípős illat az alja, a zamatja volna, sűrűbb, mint a többi, ami hígan, kéken, nap-ittasan borult a hegyvidékre.”