-
A caesarok élete
03 000 FtRóma első császári családja, a Iulius-Claudius-dinasztia nemcsak azzal írta be nevét a történelembe, hogy megteremtette az ókori világ legtekintélyesebb birodalmát. Idestova kétezer éve e császárok magánéletének ezer furcsaságán ámul-szörnyülködik az utókor: a nagy Augustus az ajtófélfába veri fejét, úgy siratja a csatában odaveszett katonáit, a véres költő, Nero fáklyát vet Rómára, a zsugori Vespasianus megadóztatja a római illemhelyeket, hisz a pénznek nincs szaga, a kedves Titus szomorkodik, ha úgy telik el a napja, hogy senki emberfiával nem tett jót, az őrült Domitianus bezárkózik a szobájába, és íróvesszőjére legyeket nyársal fel. Mindezt – és még sok más történetet – egy tudós ókori levéltáros gyűjtötte össze. Gaius Suetonius Tranquillus hiteles dokumentumokból kötött anekdotafüzérét mindazoknak ajánljuk, akik szeretik az ókori Rómát, akik szeretik a jó mesét.
-
C. Sallustius Crispus összes művei
02 500 Ft„A legragyogóbb római történetíró” – ahogy a nagy tanítvány, Tacitus nevezte – viharos közpálya és magánélet után jutott el oda, hogy szinte világtörténelmi távlatból szemlélődve gondolkozzék a római köztársaság bukásának és egyeduralom felé haladásának okain és tanulságain. Ez a szemlélődés a Julius Caesar meggyilkolását követő néhány évben kapott irodalmi formát két teljesen fennmaradt főművében, a Catilina-összeesküvés és a Jugurtha-háború történetében, valamint a befejezetlenül maradt, csak részleteiben ismert Korunk történetében. A két kis munka, amely Sallustius helyét a világirodalomban kijelölte, csak a legáltalánosabb értelemben sorolható a történetírás műfajába. Szerzőjük szándékai között a megtörtént dolgok emlékezetének megörökítése távolról sem volt a leglényegesebb. A római történelemnek néhány évtizeddel korábbi és viszonylag jelentéktelen két mozzanatát azért választotta tárgyául, hogy így zavartalanabbul beszélhessen a maga koráról, sokkal inkább az író, mint a kutató történész szemével nézve emberi jellemeket, sorsokat, indulatokat. Munkái bevallottan szenvedélyes erkölcsi állásfoglalások a maga korának alapkérdéseiben, de az író olyan mélységeit ismerte az emberi cselekvések társadalmi és lélektani indítékainak, hogy távol a lehangoló irányzatosságtól, az erkölcsi züllés parttalanságát példázó Catilina a mű végén hőssé magasztosul, a hősnek szánt Marius pedig szerencse pártolta learatójává ellenfele dicsőségének. Így történhetett, hogy Sallustius történeti koncepciói ma tudománytörténeti kuriózumok, az író ragyogása azonban Tacitus óta semmit nem homályosodott.
-
-
Odüsszeia / Homéroszi költemények
02 500 FtDevecseri Gábor, a magyar Homérosz költője, így jellemzi az Odüsszeiát: „…Sós levegő csap meg Odüsszeusz nevének hallatára. Szirének, Kirké énekét halljuk s emberek beszédét, egész és igaz emberekét. De vízi istennők kiáltását és madarakét is, és nem mindig lehet tudni, melyik hang melyiké volt. Odüsszeusz és a tenger, a tengerből az, ami emberhez szólhat – egyek… Keleti nyugalomvágy és nyugati nyugtalanság ötvözete Odüsszeusz, Az európai ember – hiszen, többek között, ezért is olyan kedves nekünk. A Szirének énekét meghallgatja, de odakötözteti magát hajója árbocához, mert saját útjához ragaszkodik. Kíváncsisága viszont mindig nagyobb, mint félelme… Az eposz az a varázsszőnyeg, mely, akármilyen roppant nagy is a kerülete, repülni tud – mert vers volta röpíti: s szereplői egész nagy hadát könnyen hordja a hátán. kapaszkodjunk fel erre a szőnyegre. Mert nemcsak olvasmányaink segítségével és anyagával – az ő segítségükkel is – építjük tovább ennen személyünket, hanem ennen személyünkből is sokat ajándékozunk olvasmányaink hőseinek. Az idő múlásával gyakran úgy fordulhat a helyzet, hogy egy-egy tulajdonságunkat már csak egyik ilyen hős érzi, mi magunk már nem. Odüsszeuszt ne tévesszük szem elől, mert ha egyszer mégis ezt tennők, akár ő büszkén és mozgékonyan, eleven töprengéssel és gyors cselekedettel, kalandvágyától messzire űzetve, bosszúból és leleményesen, legszebb énünket vinné magával.”
-
-
Tibullus és Propertius összes költeményei
03 000 FtA római irodalom „aranykorában”, a köztársaság bukásának s a császárság első évtizedeinek idején – Horatius és Vergilius kortársaként – élt a latin elégiaköltészet két mestere: Tibullus és Propertius. Gyűlölték a fegyverek zaját, s visszahúzódva a közélettől, főleg a szerelmet énekelték. Tibullus sűrűn változó kedveseit ajándékozta meg verseiben a halhatatlansággal, de lágyan szólt a békés falus élet szépségeiről, örömeiről is. Propertius a szenvedélyes szerelem regényét élte s írta meg; indulat, féktelen szenvedély, kétségbeesés, megnyugodás, nyugtalan érzelmek váltakozása adja e költemények modernségét. Későbbi verseiben engedett Maecenas irodalompolitikájának, s a közelmúlt történetét, valamint Róma ősi mítoszait is versbe foglalta. A kötet, évszázadunkban először, Tibullus és Propertius egész hagyatékát tolmácsolja – javarészt új fordításokban.