A ​világhírű zongoraművész Schumanntól kölcsönözte emlékiratainak címét: Chopin műveit nevezte Schumann „virágok közé rejtett ágyúk”-nak . Cziffra emlékirataiban ágyúkról éppoly bőven van szó, mint virágokról, tehát hadieseményekről éppúgy, mint a művészet virágairól. Ez a memoár-kötet különös vegyítéke a kalandregénynek és a filozófiai esszének. Kalandregény, igen. Hiszen Cziffra útja sok-sok kitérővel, rengeteg kalandon át vezetett az angyalföldi nyomortanyáról a Senlis-i Királyi Kápolnáig: s közben olyan állomások voltak az úton, mint a Zeneakadémia, a harctér, a hadifogság, a budapesti éjszakai lokálok, a börtön, megint a koncertpódium és aztán a világhír, majd a Senlis-i Cziffra-alapítvány. Filozófiai esszé, igen. Hiszen Cziffra olyan művész, aki mindig nyitott szemmel járt a világban, akkor is, amikor ez a világ körül volt véve a fogolytábor szögesdrótjával vagy a börtön falával, s akkor is, mikor valóban a teljes világ tárult fel előtte. Az ilyen életút megtanít gondolkodni, megtanít arra, hogy véleményünk legyen a világ dolgairól: a Művészetben és az Életben egyaránt. Az eredeti kiadás francia nyelven jelent meg, a művész tragikusan fiatalon elhunyt karmester-fia, ifjabb Cziffra György fordításában. A magyar kiadás bővebb, mint az eredeti, Cziffra számos részlettel bővítette emlékezéseinek könyvét.