Zululand északi részeiben elszaporodtak az oroszlánok. A terület lakosságán rémület vett erőt; minden bokor mögött rémeket láttak, senki nem mert egyedül utnak indulni. Olyan vidéken is, ahol oroszlánnak nyoma sem volt, szüntelen rettegésben éltek az emberek. Mi volt az oka ennek az általános rémületnek? Az esős évszak, amely ezen a területen mindig igen rövid, ezuttal teljességgel jelentéktelen volt s nyomában nagy szárazság s irtózatos forróság lepte el az országot. Lent a lapályon dögvész pusztitotta a vadakat, százával ölve meg a gyönyörü, nyugodt állatokat. Az élvemaradtak elhagyták az országot. Zebrák, antilópok, a legkülönbözőbb fajta gazellák, orixok, elandok és gnuk, ezrével vándoroltak el megszokott legelőikről, dél felé tartva, ahol bujábban terem a fü s ahol az életmentő viz várt rájuk. A kopár hegyek ormáról napokon át meg lehetett figyelni a végeláthatatlan sorokban vonuló állatokat, amint vastag porfelhőkbe burkolódzva átszáguldtak a sikságon. A hegyi zuluk, Közép Afrika legszebb s megmerészebb törzse, gondterhelt tekintettel követték a látványt.

Emberszem nem látta, emberláb nem érintette. Megdöbbentő, félelmetes halotti csendben szunnyadt a megfagyott sarkvidék szeplőtlen hópalástja alatt az idők kezdetétől fogva. Fehér palástjába burkolva, évezredek óta ott nyujtózkodik jéghideg tagjaival a hatalmas óriás s halotti csendjében kísérteties álmokat álmodik… Az idők multak; a halotti csend egyformán mély és változatlan maradt. Aztán – a történelem derengésének hajnalán, messze délen – az ébredő emberi szellem felütötte fejét és végigtekintett a földön; dél felé meleggel találkozott, észak felé hideggel, s ekkor az ismeretlennek határain túl helyezte fantáziája a két birodalmat: a mindent felperzselő forróságot s a mindent megsemmisítő hideget. De az emberi szellem egyre növekvő vágya a tudásra és a világosságra lassanként és lépésrőllépésre visszaszorította az Ismeretlen határait, míg végre megállt északon a természet nagy jégtemetőjének határain, a sarkvidék halotti csendjének küszöbén. Idáig semmiféle legyőzhetetlen akadály nem állta útját az előrenyomuló csapatoknak s azok vígan meg is hódították földet. Itt azonban olyan óriásokkal kerültek szembe, amelyek az élet leggonoszabb ellenségeivel: a jéggel, a faggyal és az örökös éjszakával szövetkezve – megállították.