A magyar irodalomban nincsen olyan kézikönyv, amelyből Jézus életét és a vele kapcsolatos kérdéseket meg lehetne ismerni. Amit nálunk eddig Jézus életéről irtak és publikáltak, az jobbára felekezeti szempontokon felül nem emelkedő népies és kegyeskedő munka volt. Tudományos tájékozást egyik sem nyujtott. Külföldi munkák közül is olyanokat forditottak le, amelyek erre a célra alkalmatlanok. Renan műve pl. két fordításban is megjelent. Ezt a karriért azonban nem tudományos értékével vivta ki, inkább hirhedtségének és ebből folyó kelendőségének köszönheti. Eustace R. Conder 1884-ben megjelent „Jézus élete” már megjelenése korában elavult könyv volt. Egyedül Bousset „Jézus”-a tekinthető minden tudományos igényt kielégítő műnek; ez azonban szintén csak népies életrajz, amely nagy távlatokra számitva tudományos eredményeket közöl, anélkül, hogy nálunk valaki birtokában volna azoknak az alapvető ismereteknek, amelyek az eredmények megértéséhez szükségesek. Gyönyörűen pathetikus, amellett azonban minden szóra nagy súlyt helyező művét Makkai Sándor dr. forditotta le és adta ki 1911-ben. Forditása ifjúkori munka. Különösen Bousset rendkivül pontos tudományos terminologiájával nem tudott megbirkózni.

E könyv írója a legolvasottabb keresztény írók egyike ; nem ismeretlen hazánkban sem. Sok könyvét lefordították nyelvünkre. Ellen Gould White 1827. november 26-án Gorhamban született, és 1915. július 16-án St. Helenaban halt meg. 1891–1900-ig Ausztráliában tartózkodott, itt írta meg súlyos betegen a „The Desires of Ages” ( A korszakok vágya) című könyvét Jézus életéről. E. G. White mindig a legnagyobb gonddal írt, de egyik könyve sem foglalkoztatta ennyire mélyen, mint ez a könyv. Vívódását egy 1892-ben írt levelében így fogalmazta meg: „ Ó milyen képtelen és ügyetlen vagyok arra, hogy kifejezzem, ami lelkemben ég Krisztus missziójáról. Alig mertem elkezdeni a munkát… Mit mondjak és miről hallgassak? Éjszakákon át éberen fekszem és könyörgök az Úrhoz a Szentlélek maradandó jelenlétéért…Reszketek a félelemtől, nehogy elsekélyesítsem hétköznapi szavakkal a nagyszerű megváltási tervet. Félelemmel és tisztelettel hajtom meg magam lélekben Isten előtt és mondom : Ki alkalmas ezekre a dolgokra? ” Szavai arról az alázatról tanúskodnak, ahogy a „témá”-hoz nyúlt. Jézus Krisztussal, szeretett Megváltójával személyes kapcsolata volt,ez tette alkalmas eszközzé. Könyve 1989-ban jelent meg. E. G. White írásai végigkalauzolnak bennünket a Szentíráson. Életművének foglalatát az az öt könyvből álló „Conflict of the Ages” (Korszakok küzdelme) című mintegy 4000 oldalas könyvsorozat adja, amely a megváltás tervét kíséri végig a teremtéstől az újjáteremtésig. Ezek a könyvek magyar nyelven is megjelentek a korábbi években. A „Pátriárkák és próféták” és a „Próféták és királyok” című könyvek az üdvösségtörténet ószövetségi eseményeinek titkait tárják fel az olvasók előtt. A sorozat harmadik könyve Jézus Krisztus életéről szól, mely a „White Alapítványok Bizottsága” által jóváhagyott, rövidített formában először 1942-ben, majd másodszor 176-ban „A világ reménye” címmel jelent meg. Most ezt a könyvet teljes terjedelemben adjuk ki. Jézus élettörténete egyedülálló ; emberi sorsokhoz nem hasonlítható. Ő azért jött a földre, hogy szolgáljon teremtményeinek. Benne az önzetlen barátot, a megértős segítőt, a legnagyobb orvost és tanítót ismerhetjük meg, aki problémáinkra az egyedüli megoldást hozza. A „Korszakok küzdelme” sorozat negyedik kötete „Az apostolok története” az ősegyház kezdeti szakaszát mutatja be. „A nagy küzdelem” című könyv pedig Jeruzsálem pusztulásától a mennyei Jeruzsálem megalapításáig követi végig a kereszténység közel két évezredes történetét. E könyveken túl ajánjuk még olvasóinknak E. G. White : „Krisztus példázatai”, „Gondolatok a Hegyibeszédről”, és a „Jézushoz vezető út” című könyveit.

A teológiai kézikönyvek általában fosztóképzővel – halhatatlan, láthatatlan, végtelen – határozzák meg Istent. De vajon hogyan lehetne róla másképpen beszélni, nem tagadással? – kérdezi Philip Yancey. Új könyvében a „valóságos” Jézusnak ered a nyomába, aki meggyőződése szerint egymagában korrigálja az Istenről alkotott összes téves elképzelésünket. Vizsgálódása során elképzeli, hogy személyesen is tanúja a Galileában és Júdeában kibontakozó rendkívüli eseményeknek. Lenyűgözve sétálgat mint turista a hatalmas és ámulatba ejtő emlékmű körül, aki maga Jézus, s fürkészi születése történetét, tanításait, csodáit, ellenségeit és követőit. Máskor mintha restaurátor volna: ott nyújtózkodik a Sixtus-kápolna állványain, és nedves pálcikájával a kezében igyekszik megszabadítani a freskót a történelem lerakódásaitól, abban a reményben, hogy a számtalan réteg alatt rátalál az eredetire.