Zolnay László – akinek nevét elsősorban mint a budai Vár Anjou-kori szoborleleteinek feltárójáét ismerte meg a nagyközönség – a magyar középkori anyagi és szellemi műveltségéről képet adó nagy műve (Kincses Magyarország) után most a középkori magyar zene történetét tárja az olvasó elé. Könyve az első összefoglaló áttekintés a kor zenei műveltségéről, énekkultúrájáról és zenei életéről. Anyaga páratlanul gazdag, előadása színes és eleven. A honfoglalás előtti kortól, a római-pannon időktől a Mohács utáni időszakig tarka menetben vonulnak föl a könyv lapjain az egyházi, udvari, hadi és népi muzsika alkotói, oktatói és tolmácsolói jellegzetes hangszereikkel, kézzel írt kottafüzeteikkel. Találkozunk a hazánkba látogató vagy itt megtelepedett jeles külföldi zenészekkel: német, olasz, burgundiai komponistákkal, zeneművészekkel, hangszerépítőkkel. Könyvek, oklevelek, királyi és egyházi számadások, fizetésjegyzékek, összeírások és személyes emlékezések alapján tájékozódunk a középkor zenészeinek életviszonyaiban, bepillantunk kalandos életükbe. A szerző a lehetőség szerint teljes képet ad, összefoglal és összegez, tehát más kutatók eredményeire is támaszkodik. De igen gyakran általa feltárt, itt először ismertetett anyaggal lepi meg nemcsak az olvasót, de a szakembert is. Az értékes, a nagyközönség érdeklődésére is számító kötetet fényképes illusztrációk teszik még színesebbé.