„…a katolikus liturgia a művészetek valamennyi ágát szinte kivétel nélkül be tudja vonni abba az összetett közösségi cselekménybe, amely a divinum officium (lat. istenszolgálat, vagyis istentisztelet) kifejezésben nyer megfogalmazást. Tág értelemben jelöli a katolikus istentisztelet két fő területét, a misét és a zsolozsmát.”
„Az Egyház intézményei egyszerre mutatnak föl hierarchikus (nem vérségi, hanem szellemi arisztokratikus) és demokratikus vonásokat. Ezek bonyolult összjátéka képes a politikai, szellemtörténeti változások során arra, hogy miközben a kultúrát hordozzák, egyúttal a népi kultúrát is táplálják.”
„Már csak ezért is jelentős ténynek számít, hogy a kereszténység befogadásával létrejövő magyarországi Egyház számtalan olyan kultúra-hordozó és továbbadó intézményt honosított meg, amelyek a későbbiek folyamán szükségesnek, időtállónak bizonyultak, és segítettek abban, hogy Pannoniából megszülessen Hungária, majd pedig az új keresztény állam fölnövekedjék és megmaradjon.”
„Ennek a sokrétű történelmi, művelődés-, vallás- és szellemtörténeti folyamatnak a bemutatása… kiterjed a legfontosabb egyházi intézményekre, feltárja a világi papság és a szerzetesség működési kereteit, végül pedig számba veszi utóbbiak tevékenységének legjavát.”

Ki gondolta volna akkor, amikor 1971-ben a bonni egyetemen elkezdtem a kelet-európai katolikus Egyház történetét előadni, és azt 29 éven keresztül folytatni, hogy megérjük még a harcos ateista, egyházüldöző kommunizmus bukását, és hogy az Egyház visszanyeri szabadságát? Célom nem lehetett az Egyház történetének maradéktalan és részletes írásbeli bemutatása, hanem csak a fő irányvonalakra utalhattam. Mivel könyvem elsősorban a kommunista egyházüldözést, majd a politikai fordulatokkal, változásokkal beköszöntött újrakezdés vesződséges fáradozását ecseteli, hiszem, hogy munkám időtálló és a jövőbeli kutatást is gazdagítja. (Adriányi Gábor)

Prosper Alfaric a vallástörténet kiváló francia kutatója volt. Fiatal korában egyhazi pályára lépett s hamarosan kitűnt kiemelkedő történeti érdeklődésével. Önálló látásmódja azonban világi pályára vitte, tudományos meggyőződése összeütközött az egyházi tanításokkal. Jelen művének az a célja, hogy azokat a vallási áramlatokat ismertesse tudományos rendszerességgel, melyekből a kereszténység kialakult. Önmaga programját a következő tömör mondatokkal fogalmazta meg: Költött, alig ismert vagy tudatosan koholt személyek egyéni tevékenysége he lyett azokat a nagy vallási áramlatokat óhajtom ismertetni, melyekbül a kereszténység kisarjadr, s melyeknek hol szövetségese, hol pedig ellenfele volt. A kereszténység társadalmi gyökereiről szóló áttekintés így jöhet csak létre. Munkám során Palesztinát, Szíriát, Egyipto mot, a görög és a római világot, mint a kereszténység születésének színhelyeit mutatom be.” Alfaric könyve a szerző halála után jelent meg és egy nagyterjedelmű műnek első, lezárt fejezete. Olvasva a könyvet, mindenki elismeréssel adózik a rendkívül tág látókörű tudós több nyelven megjelent munkájának.