A 16-19. században egyre inkább elvált egymástól az Elbától nyugatra és keletre fekvő területek fejlődése; a Kelet egyre inkább lemaradt gazdaságilag, társadalmilag, de világszemléletét, értékrendjét tekintve is. A romantika művészei kezdték el – a haladó gondolatokkal együtt – a nacionalizmus értékeit a köztudatba ültetni, s ezáltal „nemzetté”tenni a kelet-európai népeket. Reformok és felkelések, forradalmak követték egymást. A 19. század második felében megindult a gazdasági modernizáció, Közép- és Kelet-Európa igyekezett felzárkózni; de a hiányos (vagy kettős) társadalmak, a megkésett fejlődés nagyon sok visszásságot hagyott hátra. A politikai rendszerek is tovább küzdöttek az előző korszakok visszamaradt gyakorlatával és eszméivel. Berend T. Iván a „hosszúnak” nevezett 19. század történelmét, gazdaságát, politikai, eszmei változásait, szociológiai jellemzőit mutatja be, egészen az első világháborúig.