Sólymos László Szilveszter OSB (sz. 1920. 02. 09.) 1937-ben öltötte magára a bencés ruhát. Teológiai tanulmányaiból négy évet végzett a római szent Anzelm pápai egyetemen, ahonnét tüdőbaja gyógyítására kellett hazatérnie. 1946-48 között a Bencés Rend kúszegi gimnáziumában majd az államosítás után 1950-ig ugyanott az állami gimnáziumban képesített hittanárként működik. 1951-ben az ifjúsággal való foglalkozás miatt mint államellenes szervezkedés szellemi vezetőjét életfogytiglan börtönre ítélik. 1956-ban a forradalom idején szabadul. 1957-59 között a Hittudományi Akadémián befejezi teológiai tanulmányait, és doktori disszertációját Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát (1865-85) szerzetesi és lelkipásztori működéséről írja. 1959-ben visszakerül Pannonhalmára, és a helyi Hittudományi Főiskolán liturgiát tanít 25 éven át; az Országos Liturgikus Tanácsnak alapító és mindmáig aktív tagja. Tanít még lelkipásztorkodástant, ökumenizmust, stb. Közben a rendi növendékek tanulmányi felügyelője is, a rendi Gyűjtemények gondozója, stb. 1984-88 között a budapesti Bencés Tanulmányi Ház igazgatója. A budapesti Hittudományi Akadémia levelező tagozatán kezdettől mindmáig tanít liturgikát. Az utóbbi években intenzíven foglalkozik egyháztörténeti és főleg rendtörténeti témákkal, ami igazában kezdettől kedvelt területe volt. Jelen munkájában monostora alapításának ezer éves évfordulója is ösztönözte a Szent István-kori remeték életének és kultuszának kutatására. Elsősorban a 19. századi tanító-nevelő munka és a szerzetesi élet feszültségek problémái érdeklik, valamint a 18-19. század magyar bencés élete. Nem annyira szaktudományos kutató, sokkal inkább olvasmányos hangnemben akar a múlt világába vezető lenni. Bízik abban, hogy – némi késéssel ugyan – még a millennium táján megjelenhet „Ezer év száz bencése” c. életrajzgyűjteménye.