Az emberiség szellemi történetében vannak évtizedek, melyek évszázadokkal érnek föl. A Kolumbustól Magelhaesig eltelt kerek harminc év bizonyára többet jelentett a földrajzban, mint az egész megelőző évezred. Azonban az egész természettudomány területén semmi sem hasonlítható ebben a tekintetben a 19. század három középső évtizedének a szerencséjéhez – körülbelül a húszas évek végétől a hatvanas évek elejéig számítva e három évtizedet. A technika rendkívüli gyakorlati vívmányai azóta és a természettudományi eszmék fokozódó hatása a nyilvános életünkre szinte azt hitetik el velünk, hogy csak a mi nemzedékünkre – akkor és ma között – esik a tulajdonképpeni nagy haladás a maga szinte aggasztóan gyors iramával. Ennek a három évtizednek a döntő jelentősége pedig abban állott, hogy egész csomó új kutatási ágat teremtett meg s hogy meglepő módon kitágította az egész természettudományi horizontot az egymást követő csupa úttörő egyes cselekvésekkel, melyek mindegyike villámszerűén világított meg egy-egy újabb darabot a mindenségből.