-
Esztétika
02 000 Ft˝Esztétikát nem annak írnak, aki alkotja a szépet, és nem is annak, aki szemléli, hanem kizárólag a gondolkodó számára, aki az előbbi kettő tevékenységében és magatartásában rejtélyes problémát lát. Aki elmerül a szép élvezetében, azt csak zavarja a gondolat, a művészet pedig kizökkenti és bosszantja.˝ Hartmann ezekkel a szinte riasztóan szigorú szavakkal kezdi vizsgálódásait. Az esztétika nem ígér élményt és inspirációt, az elméleti reflexió megtöri a közvetlen átélés varázsát. „A filozófus munkája ott kezdődik, ahol a műélvező és a művész a mélység és a tudattalan hatalmainak engedi át saját tevékenysége csodáját.
-
Olasz festészet a XIV. században
01 200 FtKit nem nyűgöz le hat évszázad távlatából is Giotto freskóinak drámaisága, alakjainak szinte megfogható plaszticitása és égboltjainak kékje? De Simone Martini Madonnáinak költőisége vagy Andrea da Firenze híres Spanyol-kápolnabeli faliképeinek nagyszerűségi szintén magával ragadja a nézőt. Ez az a korszak, amikor a bizánciasan merev, hieratikus ábrázolásokat emberi érzelmek kezdik feloldani, és amikor a bibliai történeteket és eszméket kortársak, mint Assisi Szent Ferenc váltják tapasztalható valósággá. A fenséges, majesztétikus Madonna a városi polgárság öntudatra ébredésének reprezentálását vállalja föl (Duccio Maestája ); a szentek életében önéletrajzi események kerülnek színre (Simone Martini: Szent Márton lovaggá avatása ), arról nem is szólva, hogy kortárs portrék jelennek meg rajtuk résztvevőkként (Altichiero: Szent Lucia a ravatalon ).
-
A giccs. A rossz ízlés antológiája
02 500 FtAz egyik értelmező szótár így határozza meg a giccset: „A giccs látszólagos művészi alakítás, amely kellemes érzeteket keltő tartalmi (erotikus, politikai, vallásos, szentimentális) elemekkel pótolja a hiányzó formálóerőt.” Ludwig Giesz szerint, aki eddig a legátfogóbb könyvet írta e témáról, a giccs szó használata igen helyénvaló „művészeti szemét” értelemben. Hermann Broch úgy véli, hogy a „giccs nem silány művészet, hanem különálló, éspedig zárt rendszer, amely idegen testként ül a művészetek zárt rendszerében, vagy ha úgy tetszik, mellette helyezkedik el”. Ezen kívül a giccs „hazugság, amely… arra az emberre hullik vissza, akinek ilyen hazug és szépítő tükörre van szüksége, hogy benne magára ismerjen”.
-