Blaháné és magyar dal! Ez a kettő egymáshoz forrt. Blaháné neve maga a költészet, a dal, a magyar dal, melyhez nincs fogható a széles világon. A csillag ahogy lefut estenden a hegyek mögött, a hogy megszólal a bús furulyaszó, a halovány leány arczárói a mint peregnek le a könyek: mind benne vannak azokban a magyar nótákban, a miknek ez a bűbájos asszony lett a királynője. És ő, a ki annyi ezer és ezer dalnak adott szárnyat, a ki a mások szive fájdalmát olyan mélyen átérezte: egy borongós napon maga is leült a zongorához és öt dalba foglalta ábrándos lelkének mát. Nem tudott erről senkisem, nem látták, nem hallották még emberek, s csak most, mikor e könyv írásához fogtam: pattant ki véletlenül a titok, hogy Blaháné dalokat is írt. Azt hiszem: szebb meglepetést nem okozhattam volna e könyv olvasóinak, mint mikor ezt az öt dalt ide mellékellem. A kinek olyan szive van, mint Blahánénak, az hivatva van dalokat írni, melyek kétségkívül drága gyöngyei lennének a magyar dalirodalomnak!