A kollektív tudat ereje és hatása napjainkban hihetetlen módon megerősödött. Eddig sem lehetett elvonatkoztatni tőle, de erőteljes jelenléte és befolyása szembetűnő akadállyá lett az emberi tudat ébredésének folyamatában. Olyan sok törekvés van az emberekben a tisztánlátásra, megértésre, mégis ez az a terület, amelyhez nagyon nehéz hozzáférni. Olyan rejtett szálakon fűz magához, hogy feloldásukhoz még nagyobbat kell lendülni egy olyan sávon, amely már nem a gondolatok lineáris pályáján fut, hanem egy függőleges irányt kér – a meghaladásét. A világ egy kaleidoszkópszerű tér, melynek tükröződésében elvész az ember. Bárhova néz – önmagát látja. Lelkünk mélyre temetett árnyoldala az, amit fel kell tárnunk ahhoz, hogy megértsük mindazt, ami a világban történik. Magunkat. Az embert. Mert a világ nem más, mint az emberi tudat kollektív kivetülése.

„A szellemi mozgalomnak határozott célja van, nevezetesen, hogy előre formálja a jövő emberiségét. Ez a cél csak a szellemi bölcsesség magunkba fogadása révén érhető el. Ez az a gondolat, amely abban a lélekben él, aki a szellemtudományt az emberiség nagy feladataként fogja fel, s úgy tekinti azt, mint a fejlődéstől elválaszthatatlant. Az ilyen lélek nemcsak vágyik a szellemtudományra, hanem kötelességének tartja ez irányú ismereteit belevinni a gyakorlati életbe. Minél inkább elismerjük ezt, annál inkább meggyorsítjuk az emberiség átalakítását olyanná, amilyennek a hatodik korszakban lennie kell. Amint a régi Atlantiszon – a mai Írország közelében – az előrehaladott emberek Kelet felé vonultak, hogy ott új kultúrákat alapítsanak, ma az a feladatunk, hogy a hatodik korszak érdekében munkálkodjunk, amikor is be fog következni az emberiség nagy szellemi felemelkedése! Meg kell kísérelnünk újból kikerülni a materializmusból – a spirituális társaságok feladata az, hogy ebben vezető szerepet játsszanak az emberiség körében! Nem szerénytelenségből és önteltségből, hanem kötelességérzetből! Egy bizonyos ember-csoportnak össze kell tehát állnia, hogy előkészítse a jövőt. De ez az egyesülés nem geográfiai természetű, a hely fogalma itt elveszíti jelentőségét, hiszen nem faji kapcsolatról van szó. A lényeg az, hogy az emberek az egész Földön szellemileg találják meg egymást azért, hogy a jövőt pozitív irányban formálhassák. Ezért hangsúlyozta a rózsakeresztes testvériség négyszáz évvel ezelőtt – amikor korunk elindult a legmélyebb materializmus felé – azt a gyakorlati szellemtudományt, amely az élet összes problémájára választ ad.”