Sven Hassel 1917-ben született Dániában. A nagy gazdasági világválság idején Németországba emigrált, ahol önkéntesként beállt a hadseregbe. Innen Lengyelország lerohanása után (1939) dezertált, de elfogták és koncentrációs táborba küldték. A biztos halál elől az menekítette meg, hogy besorozták az Oroszországba induló büntetőezredbe, mellyel Hassel szinte az összes európai fronton megfordult – és megjárta a poklot. 1944-ben járunk, Olaszországban. A Kesselring tábornok által irányított német hadsereg minden erőfeszítés ellenére hónapok óta hátrálásra kényszerül a nyomasztó túlerő miatt. A hátvédet szokás szerint régi ismerőseink, a börtönbüntetés helyett frontszolgálatot választó harckocsizók adják. Porta, Pici, Papa, Sven és a Légiós azonban most is különös kalandba keverednek: egy nemes, ámde szigorúan törvényellenes küldetésre indulnak Monte Cassino hegyén.

Nagy Sándor váratlan halála után a vezérek között megindul a harc a hatalomért. Arisztotelész, Sándor hajdani nevelője felidézi azokat az eseményeket, amelyek e különös világbirodalom létrejöttéhez vezettek: Makedóniai Fülöp kísérletét a görögök egyesítésére, az egységes, erős, békés Hellász megteremtésére; a tehetséges és érzékeny Sándor személyiségét meghatározó gyermekkori és ifjúkori élményeket; az üstökösként felfelé ívelő pályát, a pusztító és önpusztító vonulást kelet, a fény, a világ pereme felé, az ifjú király hiábavaló harcát a kívülről rá leselkedő és a benne rejtőző sötét erők ellen. Haefs könyvének lapjain megelevenednek a történelemkönyvekből ismert események, és izgalmas emberi drámává fejlődnek. A Nagy Sándor Ázsiában nem hagyományos életrajzi regény, nem márványszobrok mozognak benne; élvezetes, gyakran ironikus hangú krónika, de egyben antik krónikák paródiája is, hősi eposz és kópétörténet, filozófiai vita és útleírás, borzongató kémregény, politikai thriller, csodás misztériumjáték és még sok egyéb. A nagy sikerű Hannibál szerzőjének ezúttal is sikerül elérnie, hogy az olvasó ne tudja letenni a könyvet.

A IX. század utolsó évtizedében járunk. Egy sebesült szarvas vérnyomát követő vadász három titokzatos regössel találkozik, akik arra kérik, hogy hallgassa meg a történeteiket. A három elbeszélő három egymást követő századot, nézőpontot és stílust jelent, de mondandójuk azonos; egy múltja elől menekülő onogur javas, a kagán koronájának elkészítésére elhivatottságot érző avar ötvös és a tanítói ellen fellázadó és Nagy Károly szolgálatába szegődő magyar táltos elbeszélése nyomán minden képzeletet felülmúló összefüggésekre derül fény a honfoglalást megelőző háromszáz év eltitkolt, elhallgatott magyar történelméből. Fonyódi Tibor történelmi regénytrilógiájának második kötetében három különböző korban élt ember élettörténete elevenedik meg. A szerző olyan színes és eleven tablót fest az Avar Birodalomról, a Karolingok koráról és a IX. századi magyar történelemről, ami garantáltan felejthetetlen élményt nyújt a misztikummal fűszerezett történelmi kalandregények kedvelőinek. Az előzményektől függetlenül is olvasható regény méltó párja a nagy sikert aratott Isten ostorainak.

Porta, Pici, Papa, Barcelona, Heide és a többiek lehetetlen feladatot kapnak: egy szigorúan védett katonai börtönt kell elfoglalniuk Oroszországban. Ágyúval, géppuskával, lángszóróval és puszta kézzel vívnak pokoli harcot a dombtetőn álló, bevehetetlennek tűnő OGPU-börtön megszerzéséért. A szereplők már hozzászoktak a háború borzalmaihoz, de ez a küldetés nagyobb falatnak bizonyul. Mintha a pokol kapuját kellene megostromolni… A Sven Hassel-életmű 13. kötetének elementáris erejű csataleírása túltesz a sorozat eddig megjelent kötetein, a szakadatlan őrület zsigeri szinten érinti meg az olvasót.

A történet egy orosz tiszt életútját követi végig a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól egészen a II. Világháború azon napjáig, amikor az orosz katonák kitűzték a vörös zászlót a Reischtag tetejére. Ez alatt az idő alatt Szovjet-Oroszország számtalan háborút viselt, legtöbbször saját népe ellen. A regény nem kíván felmentést adni az oroszoknak az általuk elkövetett háborús bűnök alól, sem a kommunistáknak az embertelenségeik miatt. Inkább megpróbál választ keresni a főhős szemszögéből, aki a legvadabb időkben is igyekezett ember maradni, s ezáltal bátorságával, gerincességével saját népéből származó ellenségeiben is tiszteletet ébreszteni. A történet egyes alakjai kitalált szereplők, mások valós történelmi személyek. Mihail A. Bukovsky, e sorok lejegyzőjének nagyszülője géppuskásként maga is részt vett a II. Világháború harcaiban, s ott megtanulta, hogy „a csatákban, a véráztatta harcmezőn nincsenek kommunisták, nincsenek fasiszták, nincsenek, ideológiák, csak katonák, és maga a halál. Az ideológiák képviselői ugyanis soha nem mennek ki a frontvonalba.