-
Aragon válogatott versei
0Nagy vállalkozás ez a kötet: a huszadik század egyik legtöbbet vitatott – de mind hívei, mind ellenfelei szerint a legjelentékenyebbek, a legizgalmasabbak közül való – költőjének költői pályáját, változatos, bonyolult költői életútját igyekszik összefoglaló igénnyel bemutatni. E nemben nemcsak a magyar, hanem a francia könyvkiadás viszonylatában is egyedülálló.
Aragon életműve szinte magától rendeződik néhány könnyen áttekinthető korszakba. Útkereső, lázadó ifjú költő, aztán egy villanásnyi kubizmus, dadaizmus, utána pedig szürrealizmus tartós, nagy szenvedélye, amely el is vezeti a kommunista költőt a szocialista realizmushoz.
Nagy terjedelmű válogatásunkba Aragon költészetének legjavát vettük fel, anyagunk végigkíséri Aragon költői életútját; költői prózájából is közlünk részleteket.
A „magyar Aragon” megteremtésére Illyés Gyula, Rónay György és Somlyó György vállalkozott. -
Beszakad az idő
0Válogatott versek – költőjük előtt tükörkép. Olyan méghozzá, amelyet hosszú idő után pillantva tükörbe, meglepődve nézhet. Egy régi versem – idáigvaló pályám közepe tájt -testi arcommal esett ilyen találkozásomról szól: Ha ezt az arcot látom egy kirakatüvegben, se sirni, sem nevetni, köszönni volna kedvem.
„Változom” volt a címe. Minden változás együtt azonban az azonosság. Lelki, szellemi arcomra, a válogatott versek kínálta képre tekintve, ezt mondom: „Nem köszönök. Ez valóban én vagyok. A címet azonban, melyet e képnek szántam, meg kell változtatnom. Nem maradhat tizennyolc éves koromban írt kedves versemről Budai hegyek utcán. Maga a kép mást sugall. Nem viselheti egyedül a meghitt utcákat, ösvényeket, amelyeket kamaszkoromban róttam, s ahol betűmet rovom. Zaklatott évszázadunkban ezek fölé a zaklatottságot legtöbbször közvetve jelző -de mindig közvetlen tapasztalatokból fölsarjadó versek fölé egy másik, önmagában jelentéktelenebb költeményem címe kívánkozik: Beszakad az idős.” Mert mint valami tető” beszakadt többször is. S fenyeget is új és új beszakadással. Tizennégy esztendős koromban írt „Megint egy este” című versem még általában az idő múlásával szállt szembe. Hetykén és ma-is-irigylem biztonsággal szólván egy vitézről, aki fellőtt nyilával odaszegezi a szökni készülő napot az égre. Mikor ezt írtam, nem olvastam még a „Faust”-ot, a pillanat tartóztatásának monumentális hitvallását, Kosztolányi az idő tájt írhatta: „Ha nem tudnám, hogy meg fogok halni, soha egy sort nem irtam volna le”, s a jövőé volt még József Attila „Nagyon fáj” kötete, amelyben az a művész perelt az elmúlással”. De gyermek-fővel is éreztem és gyakoroltam, hogy nem a költő dolga ez: az elmúlással való perlekedés. S ha azóta meggondolttá kényelmesedtem is, és már nem általában az elmúlás el-len tiltakozom, csak a tartalmatlan múlás ellen, döntő különbséget akkor sem kell látnom ama kezdet-költeményem és a legutóbbiak között. Mert annak magamat-megszólító fő-panasza ez volt: „Hagytad, hogy a nap elmúljon fölötted.” Múlik a nap mindegy, hogy hogyan! S ha Történelem és Természet keserves rohanása az e kötetet záró „Bikasirató”-ban az élő hús tépését ismétlő domináns Témakör” látomásához vezet, akkor a tükörbe tekintő költő számára annak felismeréséhez is, hogy e pályaiv gyermekkori, a „Lapozgatom a vasárnapi számot” embernek ember elleni fenekedését elítélő soraitól törvényszerűen érkezett el a „Bikasirató”-hoz, mely az élőlényeknek élő-lények által okozott szenvedésével feszül szembe. Éppoly reménytelenül, mint az a bizakodó, napmegállítást álmodó kezdeti költemény? Nem hiszem. Ha az idill állandósí-tásáról mint valami álomról le kell is mondanunk, áhításáról, felidézéséről és az érte való cselekvésről nem. Amelynek talán ezek a versek is részei lehetnek. -
Budapest egykor és ma
0Fővárosunk a közelmúltban ünnepelte születésnapjának századik évfordulóját. Egy évszázada egyesült a három közel ezeréves múltú város: Óbuda, Buda és Pest. Mit tudunk róla? Mennyire ismerjük mi, a város lakói, országunk népe, mennyire ismerik az ide hazajárók s az ide látogató idegenek?
Sokan és sokat írtak Budapestről: történeti munkák, ismeretterjesztő művek, útikönyvek, folyóiratok, tájékoztató kiadványok, térképek segítenek megismeréséhez. A Budapesttel foglalkozó szakirodalmat azonban nem mindenki ismeri, az időszakos ismertetők kis terjedelmük miatt pedig nem tartalmazhatnak minden olyan tudnivalót, melyet Budapestről megjegyezni érdemes. Megírtam és megrajzoltam képekkel, panoráma-térképvázlatokkal mindazt (vagy csupán azt) ami mindnyájunk számára emlékezetessé, tanulságossá teheti fővárosunk múltját: azt, amit az évszázadok pusztításai meghagytak, múltunk féltve őrzött emlékeit és az újabb keletű őrzött emlékeit és az újabb keletű látnivalókat, legújabb létesítményeinket.
Felhívom olvasóim szíves figyelmét arra, hogy a szöveg közti és a térképeken piros színű mindaz, ami ma is látható és sötétszürkék az elpusztult épületek, megszűnt helynevek. Szeretném remélni, hogy könyvemmel hozzájárulok fővárosunk múltjának és jelenének jobb megismeréséhez. -
Cyrano de Bergerac
0Mikor Edmond Rostand a múlt század végén megírta a nagyorrú és nagylelkű szerelmes megindító drámáját, egy kicsit divatjamúltan elegáns, mutatványos rímekkel, káprázatosan kizengetett, szikrázóan szellemes verssorokban, egészen másféle színdaraboknak tapsolt a közönség, s még inkább a kritika. De ez a nemesen érzelmes, mindig a szívet célba vevő tragédia hihetetlen sikert hozott. S nem is rövid életűt: azóta is világszerte játsszák, nézők és színészek nem múló gyönyörűségére.
-
Érik a fény
0A monográfia első része, a Fiatal életek indulója, amely József Attila pályakezdését tárgyalta, 1963-ban jelent meg. A költő útját 1923-tól 1927-ig ebben a könyvben követhetjük tovább. Mi történt József Attilával 1923 és 1927 között? Érettségit tett – és majdnem elbukott magyar irodalomból. Perbefogták a Lázadó Krisztus miatt, egyetemre járt és összetűzött annak „fura urá”-val. Kapcsolatba került a párttal, hatottak rá irodalmi áramlatok, vonzották asszonyok és lányok, barátságot kötött írókkal, költőkkel. Előadásokat hallgatott a bécsi egyetemen, Párizsban úgy tanult franciául, hogy bemagolta a szótárat és a nyelvtant. Közben pedig írt. Jó és rossz verseket, leveleket magyarul és franciául. Megírta a Megfáradt embert, a Tiszta szívvel, az Ülni, állni, ölni, halni címűt, a Hangyát, a Szocialistákat. Szabolcsi Miklós könyve feltárja a költő hétköznapjait, tágabb és szűkebb környezetét, költészetének alakulását, fejlődését, viszonyát az avantgarde-hoz és más irányzatokhoz.
-
-
-
Magamsirató
01921. június hó 20-án született, Pécelen. A bonyhádi evangélikus Főgimnázium-ban tett érettségije után a Ludovika Akadémia hallgatója lesz, ahol 1944-ben hadnaggyá avatják. Front, hadifogság és hosszú internálás után 1948 tavaszán átlépi a jugoszláv határt. Innen Olasz-országba szökik, majd 1951-ben kivándorol Kanadába. Nős, öt gyermek apja. A Rómában megjelenő „Katolikus Szemle” és a párizsi Irodalmi Újság” állandó munkatársa. A nyugatra került költőnemzedék egyik legkiválóbbja. A szavak és a forma szerelmese, ki örök emberi mondanivalójával, nagy mesterségbeli tudásával a minden idők költőjének arcát tükrözi.Várostól elszakadni vágyó kistisztviselők, olajos kezű munkások, öt holdas, szegény parasztok földjéről indult el, rajongásig szeretett édesanyja és nagy-műveltségű tanár apja szeretetének fundamentumával. Faluja: Pécel ott guggolt Pest lába előtt. És ő, a gyárak és szán-tók közé szorult ember mindent látni vágyó szemével figyelte földje életét. Lát-ta a mosolyt és a könnyeket. Az örömet és a szenvedést. Látta az egyre szűkülő föld marasztaló ölelését; gyárak csábító füstjét.És hiába zárta el ettől a tájtól húsz hazátlan év; hiába emelkedtek köré határok, drótsövények, tengerek és idegen földek, ő még mindig ott ül „Magasban” című versének körtefáján és a megszállottak hitével meséli azt, amit csak a nagyon-szeretettek és kiválasztottak láthatnak ezen a földön.
-
Mesterek köszöntése
0Kassák Lajos új verseskönyvében a modern festészet nagy úttörőiről írott költeményeit gyűjtötte össze. Picasso, Matisse, Braque, Léger, Franz Marc, Chagall, Klee, Rousseau a hősei ennek a könyvnek, akik ma már a modern piktúra halhatatlan klasszikusai közé számítanak, akiknek a műve – ha nem is ültek még el a róluk és körülöttük zajló viták – maradandó és megbecsülést érdemlő közös érték. Kassák versei tiszteletadások, szubjektív élménybeszámolók, de ugyanakkor szinte műtörténeti tanulmányok is e mesterek munkásságáról. Kassák avatott kalauz a modern művészet útvesztőkkel teli birodalmában. A tíz verset tíz színes reprodukció kíséri.
-
Premier plánban
0A világhírű szovjet filmrendező memoárja nem hagyományos önéletírás, nem is napló. Inkább sajátos eizensteini montázstechnikával készült irodalmi forgatókönyv, melynek központi alakja maga a rendező-író. Az ő életének „filmje” pereg le előttünk. Egy enciklopédikus tudású, nagyszerű művész életútját és pályáját kísérheti végig az olvasó a magával ragadóan izgalmas vallomásból, s közben maga is részesévé válik a képekben és asszociációkban gondolkodó filmrendező szellemi kalandozásainak.