A 17-18. századi magyar történetírás meghatározó szereplői voltak a jezsuita szerzetesek. Pray György (1723-1800) mellett a történetíró-kanonok Katona István (1732-1811) munkássága volt a legjelentősebb, akinek roppant életműve minőségben Pray Györgyéhez fogható, mennyiségben még azon is túltesz. Negyvenkét kötet terjedelmű Kritikai történelme a magyar történetírás legnagyobb egyéni teljesítménye. Az ő idejükben a történeti munkát már nemcsak a kiterjedt adatgyűjtés és az adatok rendszerezett publikálása jelentette, hanem a történeti forráskritika módszerét is alkalmazták. Katona 1779-től három történelmi időszakra (az Árpádháziak, a vegyesháziak, a Habsburgok kora) bontva negyvenkét kötetben jelentette meg a magyar királyság történetéről szóló munkáját Historia critica címmel: Historia critica regum Hungariae stirpis Arpadianae, ex fide domesticorum et exterorum scriptorum concinnata.