A kataklizmák sorozata – háború, forradalmak, ellenforradalom, Trianon -, amelyet 1914-1920 között nemzedékével együtt Babits Mihálynak át kellett élnie, mélységes megrendülést idézett elő a költő lelkében. Ez késztette arra, hogy 1920-ban hozzákezdjen legnagyobb szabású regényéhez, a Halálfiaihoz (1927), számot vetve a múlttal, személyiség és társadalom évtizedeivel. Meg-kérdőjeleződött Babitsban a hit, az erkölcs érvényébe vetett bizalom, kétségessé váltak előtte a filozófia régebben örökérvényűnek tartott tanításai. Megidézi hát ifjúságát nem annyira a nosztalgia, mint inkább az ítéletmondás, az elidegenedő és elidegenítő kritika jegyében.
Fenyő István