„Dési János könyve éppúgy felidézi a régi és szerencsére velünk élő, alkotó nagyok emlékeit – Vitrayét, Friderikuszét, Szegváriét, és a sor még hosszan folytatható lenne –, mint a valamikori, elsüllyedt „kicsikéit”, a sajtó napszámosaiét, akikre már csak pár porosodó újságévfolyam és néhány tréfás anekdota emlékezik. Mik ezek az írások? Szórakoztató, vidám történetek, egyfelől. Móka és kacagás – egy egyáltalán nem vidám korból. Másfelől azonban kiadnak egy korrajzot a sajtónak arról a porladó korszakáról, amikor még nem létezett internet, Facebook. A hírekért, a riportokért meg kellett küzdeni, el kellett utazni, közel kellett menni – nem lehetett csak úgy összelopkodni az anyagot. S érdekes módon közben mégiscsak maradt idő fergeteges ugratásokra (hogyan hitessük el a kollégával, hogy mindjárt kilövik az űrbe), és az emlékezetes történetekből a szerkesztőségi mindennapok állandó tartozékává váló elbeszélések lettek. S ezek így, most kerülnek a nagyközönség elé. Ilyenek voltunk? Ilyenek is. Ráadásul elolvasni mindezt egyszerűbb, biztonságosabb és főképpen szórakoztatóbb, mint átélni. Bár – sokszor az is különös élmény volt…” Vágó István

„Tökét vakarja az ember ilyenkor. Már akinek van. Nekem például nincsen. Nagyon zavaró. Az utcán lőtte el egy rendőrgolyó, tévedésből.” A Szent Kujon megkísértése című kötet három csoportba elrendezett történetekből áll. Időbeli sorrendben első az 1960-as évek közepén a müncheni Új Látóhatár pályázatát megnyerő Hazatérés, utolsó a 2007-ben írt és megjelentetett Napló. A három csoportba osztott írások háromfélék. Az első csoportot rövid, többnyire komikus, illetve álomszerűen bizarr, abszurd történetek alkotják, a harmadikba valósnak érezhető történetek kerültek, amelyekben a kül- és a belvilág – a megírás módjában is – egymásnak ütközik és nem feloldásba szelídülő feszültséggel sejtet mai emberi bajt. A második csoportban három hosszabb szöveg-kollázs található. A téma mindhárom esetben más-más, de valós emberekre és helyzetekre utal, részben azoktól az emberektől származó szövegekkel. Egy felforgatott és kaotikusságában kozmikus távlatokba is villanó világ látomását keltik, hol Thököly korában, hol a 30 éves háború Németországában, hol 1953 tavaszán, amikor csaknem egy időben történt a Mount Everest megmászása és Sztálin halála. A Szent Kujon megkísértése történetei hol köznapi, hol humorosan bizarr, abszurd helyszíneket és helyzeteket jelenítenek meg, de mindig, akkor is, amikor távoli korokba viszik el az olvasót, a mi történeteinkről szólnak és keltenek eleven látomást. András Sándor 1934-ben született Budapesten. A washingtoni Howard University tanáraként dolgozott. Jelenleg Budapesten és Nemesvitán él.