Az első hivatalosan szervezett hazai turista alakulat, a világ he­tedik turista klubja, a Magyarországi Kárpátegylet 1873-ban ala­kult meg Tátrafüreden. Már az alakuló közgyűlésükön kimondták, hogy működésükről évente egy-egy évkönyv formájában szá­molnak majd be, és ezt az elhatározást tartva 1874-ben ki is ad­ták az elsőt. Viszont „az évkönyvrendszer a fejlődő turistaszellem megnyilvánulásával járó igények kielégítésére egészségesnek nem bizonyulván, rövidebb időközökben megjelenő lapra volt a turistaközönségnek szüksége”. A Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) Budapesti Osztálya az 1888. december 28-án történt második megalakulásakor „műkö­dése egyik legfőbb tényezőjéül s eszközéül egy turistalap megindítását tekintette, amelynek hiánya hazánkban nagyon érezhető volt”. Az új választmány első ülésén eldöntötte, hogy a „turistaság és a honismeret terjesztésére” kiad egy folyóiratot. Vállalkozásukat teljes siker ko­ronázta: a Turisták lapja első száma dr. Téry Ödön és dr. Thirring Gusztáv szerkesztésében 1889. február elején jelent meg. 1891-ben a Budapesti Osztály kivált az MKE-ből, és Magyar Turista Egyesület néven önálló szervezetként folytatta munkáját, így a Turisták lapja kiadását is. A leghosszabb ideig azonos néven megjelent magyar turista folyóirat a több mint fél évszázada alatt „hatalmas missziót végzett a magyar turistairodalomban. Feltárta hegyvidékeinket, is­mertette azok turistaértékeit és ezzel elszórta a lekekben a turistaságnak apró magvait, ame­lyek ma már szemünk előtt terebélyes fákká nőttek.”„Lapunk programmja marad a régi, azaz a turistaságnak hazánkban – annak javára – való fejlesztése és terjesztése. Törekvésünk oda terjed, hogy a lap keretét kibővíthessük s hogy az eddigi honismertető tendenczia fenntartása mellett a gyakorlati turistaságot is kiváló figye­lemben részesítsük. Ezért külön rovatokat nyitunk a hazai közlekedésügynek, az elszálláso­lásnak, a kalauzügynek, turistai építkezéseknek, átjelzéseknek s a már 3 évvel ezelőtt közölt Kirándulók Kalauzát folytatjuk, hogy annak rendszeres közlésével megbízható és teljes hazai turistakönyv alapját megvessük, aminek hiányát már oly régóta érezzük. Kiváló figyelemmel fogjuk kísérni a hazai és a külföldi turistaegyesületek működését s általában a turistaság köré­be vágó minden mozzanatot. Végül igyekezni fogunk, hogy képmellékleteink is minél számo­sabbak és sikerültebbek legyenek.” – írták 1892-ben. Képein, érzékletes leírásain keresztül a hazai tájak mellett a világ számos országának turisztikai értékei elevenednek meg, egy akkor még a maihoz képest romlatlan természeti és kulturális környezet örök szépségei tárulnak a mai olvasó elé.