-
-
-
-
-
-
Isten rabjai
06 000 Ft„János kertész víg ember volt. Szerette a névnapokat, disznótorokat, lakodalmakat. Meg is hívták a fejérváriak minden alkalommal. Egyszer azonban hogy hazafelé dülöngött, belekapaszkodott tréfából egy paripának a legyezőjébe. A paripa oldalba rúgta. Attólfogva János kertész nem volt többé víg ember. Hívhatták torba, névnapra, lakodalomra, nem ment el. Csak búsult és fogyott. Csak lézengett a kertben. Egy őszi napon, mikor már vetkőztek a fák, leült a kert fala mellé, a nap melegére, a kajszibarackfa sárga leveleire. És magához intette a fiát. – Jancsikám! Ülj le ide elém, a gyepre. A fiú falevelet gereblyélt. Letette a gereblyét. Tizenkét esztendős gyerek volt akkor, pufók, mint a kulacs és borzas mint a pemet. Az apja korán munkára szoktatta. Persze csak könnyű munkára, aminőt gyerek bírhat. Iskolába nem járt. (Nem volt még akkor iskola Magyarországon, csak egy-két papi-iskola, de az se gyerekeknek.) Jancsi leült hát az apja elé, és okos szemmel pislogatott reá. Az apja ünnepies hangjából érezte, hogy valami komoly beszéd következik. – Én már nem sokáig élek, – kezdte az apja azon a rekedt susogó hangon, ahogyan a mellbajosok beszélnek. – Érzem, hogy lehullok én is, mint a falevél.”
-
-
-
-
Katonacsillag megfordul… I-II.
02 400 Ft„Szürke fellegrongyok vonultak lomhán a város fölött. Egy-egy felhőcafat szinte beleütközött a Várhegy négytornyú romkoronájába. Vigasztalan ég szomorkodott fölöttünk. Riadt és halkszavú volt az egész város. Pedig szinte dugig volt katonával. Katonával? Dehogy! A schwechati csatából világgászaladt, s most javarészt Pozsonyban összetorlódott, tízfélemundérú népséggel. Az ember megutálta az életét, ha rájuk nézett.”
-
-
-
-
Küzdelmeink a nemzeti királyságért 1505-1526
04 000 FtThaly Kálmán, a Magyar Történelmi Társulat volt első alelnöke, Pozsonyban 1899. június 27-én kelt végrendeletében 50,000 koronát hagyott a Magyar Történelmi Társulatnak azzal a kikötéssel, hogy a Társulat ez összeget az ő nevét viselő alapítványkép kezelje és annak kamatjövedelméből három évenként megjelenendő kötetekben irassa meg «a magyar nemzet függetlenségi törekvései és küzdelmei történetét az 1505-ik évi rákosi országgyűléstől kezdve a szatmári békekötésig, ideértve még a Rákóczi-emigratio tüzetes történetét is.» Az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy ez a munka 10-12 kötetre terjedjen.
-
-
Legendás Felvidék
03 600 FtRészlet: Sárospatak származásának legendája még Árpád apánk idejébe nyulik vissza. A monda szerint a honfoglaló agg korában körülutazta az országot. Útján Retel kísérte, aki még a levedai pusztákon szívta az anyatejet magába. Amikor Árpád egy megduzzadtvizű patakot akart átugrani a lovával, a ló megbokrosodott s menthetetlenül az örvénybe sodródott. De Retel önfeláldozó bátorsággal utána ugrott és megmentette a fejedelmet. Árpád, hogy meghálálja Retelnek önfeláldozását, így szólt hozzá: – Öcsém – mondta – azt akarom, hogy ez a föld a tied legyen, annak emlékére, hogy itt mentetted meg fejedelmed életét.
-
-
-
Magyar-zsidó szemle
05 000 FtA Magyar-Zsidó Szemle, a magyarországi „haladó” („neológ” vagy „kongresszusi”) zsidóság legfontosabb tudományos és közéleti folyóirata, 1884-től 1948-ig jelent meg, változó gyakorisággal. A zsidósággal foglalkozó tudomány minden ágát felölelő, zömében a korabeli nemzetközi tudományosság magas szintjén mozgó folyóirat ma különösen a magyar zsidó történelem, vallás- és felekezettörténet számára szolgáltat felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot.A hazai zsidóság – a külföldi példák nyomán – már a kiegyezés óta szükségét érezte egy magyar nyelvű zsidó tudományos folyóirat megindításának azzal a céllal, hogy az erősen magyarosodó zsidóságnak magyar nyelven adjon komoly tudományt, elsősorban a zsidó teológia, azután a zsidó nyelvészet, néprajz, szociológia és történelem területéről.Az 1884-ben megindult Magyar Zsidó Szemle nem az első magyar nyelvű zsidó periodika, azonban tudományos súlyát és élettartamát tekintve hosszú pályafutása alatt nem akadt vetélytársa.A Magyar Zsidó Szemle szerkesztői és munkatársai a hazai zsidó tudomány legjelesebb képviselői közül kerültek ki. 1884-től 1891-ig Bacher Vilmos és Bánóczi József voltak a szerkesztők, 1891-től 1930-ig Blau Lajos,a kitűnő hebraista volt a folyóirat szellemi irányítója. 1891-től 1896-ig Dr. Mezey Ferenccel együtt, 1896-tól 1923-ig egyedül, 1923-tól Hevesi Simon, 1927-től Hevesi Simon és Friedman Dénes, 1930-ban pedig Hevesi Simon, Friedman Dénes és Weisz Miksa támogatásával.1931-ben Hevesi Simon és Weisz Miksa támogatásával Hevesi Ferenc és Löwinger Sámuel látták el a lap szerkesztését. 1932-ben Weisz Miksa kimaradt a szerkesztők közül, 1933-ban pedig Friedman Dénes ismét helyet foglalt a szerkesztőségben. 1934-től 1941-ig Dr. Hevesi Simon támogatásával Guttmann Henrik, Hevesi Ferenc, Löwinger Sámuel és Friedman Dénes irányították a folyóiratot. Az 1942-1945. összevont évfolyamokat Guttmann Henrik és Hevesi Ferenc támogatásával Löwinger Sámuel szerkesztette. Az 1946-1948. évi három utolsó évfolyam szellemi irányítója Hahn István és Scheiber Sándor támogatásásával Lőwinger Sámuel volt.A Magyar Zsidó Szemle történetén lemérhető a magyar zsidóság mindenkori helyzete. 1884-től 1895-ig a folyóirat évi 10, illetve (1891-1895) 12 számban jelent meg. 1896-tól 1926-ig pedig évi 4 számban, anélkül azonban, hogy az oldalszám – kivéve az 1919-től 1926-ig terjedő éveket – csökkent volna. 1927-ben 6 szám, 1923-ban 10 szám, 1929-től 1937-ig évi 12 szám jelent meg, persze sokszor összevont füzetekben. 1938-ban 4 szám 1 füzetben, 1940-ben pedig, és ettől fogva egészen a megszűnésig egy-egy füzetből állott egy évfolyam.A Magyar Zsidó Szemle tudományos eredményeit az egész világ hebraista irodalma nyilvántartja.A lapelőd szellemi hagyományait a változatlan címmel, az Országos Rabbiképző Intézet – Zsidó Egyetem gondozásában 2004. óta megjelenő „új folyam” viszi tovább.
-
-
Marianne – Franciaország az összeomlás előtt
02 000 FtNem a Balsac-féle híres harmincéves asszonyról lesz itt szó, akinél a korhatár kilenc évvel kitolódott, nem élete virágát élő szépasszonyról szól ez a könyv, hanem arról az országról, melynek megszemélyesítője, „Marianne” – Franciaország. Mennyivel nehezebb dolog országokról, népekről, szokásokról, tájakról, jelenről, múltról írni, mint egy asszonyról, akinek az élete olyan tiszta és egyszerű is lehet, mint a felhőtlen tavaszi égbolt Párizs felett. Ma a különböző világnézetek forgatagában, amikor minden, amit eddig szilárdnak hittünk, kimozdult a helyéből, amikor minden új nap előre nem látott változásokat hozhat, talán Franciaországról írni a legidőszerűbb, hogy megismerhessük, helyesen ítélhessük meg ezt a szomszédot, amellyel a Német Birodalom évszázadok folyamán annyiszor csapott össze harcban-háborúban vagy a szellem párviadalain, de amelyek egyúttal a szellemi és kultúrális ösztönzést köszönhette. Az 1939 tavaszán történt események arra késztették a franciákat, hogy országukat gazdaságilag, katonailag megerősítsék. De még mindig nem tudták eldönteni, melyik irányhoz csatlakozzanak, annak ellenére: hogy tisztán felismerték a Német Birodalom szándékát: olyan helyzetet teremteni, mely teljesen kizárja újabb világkatasztrófák lehetőségét. Franciaország 1939-ben sorsfordulóhoz érkezett. A Birodalom átképzése „Marianne”-t is felrázta álmaiból.
-
-
-
Mesterek és mesterművek
02 000 FtA quattrocento első éve az olasz szobrászat történetének nevezetes dátuma. A firenzei kereskedők céhe, a Varte di Calimara, pályázatot hirdet temploma, a bel San Giovanninak nevezett Battistero második bronzkapujára. Egy évtized híján háromnegyed század telt el azóta, hogy Andrea Pisano eddig páratlan ércajtaja elkészült. Elérkezett az ideje annak, hogy a rohamosan gazdagodó és fejlődő városban a másik két kapunyílás méltó elzárásáról is gondoskodjanak. Hét, nagyobbrészben toscanai művész, Ghiberti, Brunelleschi, Jacopo della Quercia, Niccoló d’Arezzo, Niccoló di Luca Spinelli, Simoné da Colle di Val d’Elsa és Francesco Valdambrino vesz részt a versenyen és harmincnégy pályabíró, megannyi nevezetes férfiú kezébe van letéve az ítélkezés. A pályamunkákat egy év leforgása alatt kellett elkészíteni. Minthogy e második bronzkapunál is teljesen Andrea Pisano ajtajának művészi rendszerét, beosztását akarták megőrizni, a pályázat is egy jelenetnek az Andrea Pisanótól használt négykarélyos keretbe való komponálására vonatkozott. A dombormű tárgya Ábrahám áldozata volt. E jelenetben ruhás és mezítelen alakokat, állatokat és tájképet kellett ábrázolni, ami az Anonymus Magliabecchianus és Vasari szerint legjobban próbára tette a pályázók tehetségét és tudását. Másfelől ebből is azt következtethetjük, hogy eredetileg ószövetségi eseményeket és nem Krisztus történetét akarták a kapun megörökíteni. A pályamunkák közül csak Ghiberti és Brunelleschi műve maradt reánk. Jelenleg mindkettőt a firenzei Museo Nazionaléban őrzik. (I. tábla.)
-
-
Napkelet IX.
02 500 FtIrodalmi folyóirat, főszerkesztője Tormay Cécile 1923–1937-ig, 1937 májusától Kállay Miklós. Szerkesztői: Horváth János (1923–26), Hartmann János (1926–32), Németh Antal (1933–35), Kállay Miklós (1935-37). A Nyugat ellensúlyozása céljából alapították. Számos fiatal író, irodalomtörténész és kritikus pályakezdését segítették, köztük Halász Gábor, Hamvas Béla, Keresztury Dezső, Rónay György, Szabó Zoltán, Szerb Antal. A fiatal Németh László irodalmi tanulmányai leginkább e lap hasábjain láttak napvilágot.
-
-
Nyugati quint akkord
0800 FtA Rheinsprung keskeny uccácskája, a folyó partján, magasodón a Dóm felé. Itt lépsz a bűvkörbe. Hittan, írástan, béketan fellegvára ez. Házikók, akár a prágai Hradzsinon; de ehelyütt a szellem aranyának alchimistái fészkeltek.
-
-
-
-
Honterus Antikvárium és Aukciós Ház
