-
A „szerelem”-ből „csavargó” lett
0Részlet a könyvből: Drága, egyetlen Lizum, Leveled, ha gyűrötten és piszkosan is, végül csak megérkezett Kansas Cityből. Rávetettem magamat, mint egy utolsó szalmaszálra, tíz forró, vakítón fényes hollywoodi nap és tíz jeges hollywoodi éjszaka után. Most már értem, miért teszi tönkre a trópusi klíma a fehér nőket. Vonzó-sáppadt newyorki arcszínem bíborvörösbe csapott s csak itt-ott tarkítja egy-egy világosabb szeplő. Hajam – mit használ itt a kefe – merev lett, mintha csak spárgából volna. Nemrég karcsú vonalaim fenyegetően gömbölyödnek; egyszóval megjelenésem varázsával aligha hódítom meg új környezetemet. Itt minden oly idegen és titokzatos s ráadásul még ez az égető, forró napsütés! Istenem, be szeretnék a Washington Square-en sétálni, délután, zuhogó esőben! A Leányotthon, ahol most ideiglenesen megszálltam, csak arra jó, hogy Ágnes néném ne aggódjon árva hugocskájának sorsa miatt. Tudniillik ő megismerkedett valamilyen nőszeméllyel, aki barátnőjétől úgy hallotta, hogy egy jólnevelt leányka csakis ebben a barátságos és amellett olcsó otthonban szállhat meg, csakis itt kerülheti el a mindenfelől leselkedő veszedelmeket. Hisz nem mondom, nem is olyan rossz hely, bár ugyan tele van nőkkel és ennyi sok nő így együtt mindig lehangolja az embert. Férfiembernek ezt persze sohasem mondanám meg, tudod, hiszen nem tagadhatom meg feminista multamat, a régi, ablakbeverős feminista napokat. A menhely, melyet a filmesek adományaiból építettek a Hollywoodba tévedt lányok számára, borzalmasan spanyolos: stukkós falak, fehér folyosók, vigasztalanul tiszta és lehangoló kis cellák…
-
A vigasztaló zene
0„Vallomások a zenéről” ezt az alcímet adhatnók e kis kötetnek, mely a kiváló francia író zenei tárgyú tanulmányait, cikkeit tartalmazza. Meghitt beszélgetések, csendes tűnődések terméke ez a könyv, mely a muzsika boldogító varázsát keresetlen szavak-kal s mindig személyes élmények alapján akarja közkinccsé tenni. Duhamel számos nagysikerű mű, két regényciklus szerzője ebben a kötetben nem magasröptű eszmefutta-tások vagy mélyenszántó műelemzések révén kívánja lekötni az olvasó figyelmét, hanem tárgya iránti őszinte és lelkes rajongásával óhajtja megnyerni. Rokonszenves írásai (az abszolút zenéről, Bachról, Wagnerről, a virtuózokról, a gépzenéről és a kamara-muzsikáról) jó megfigyelő, ügyes mesélő és nagy-szerű stíluskészségről tanúskodnak. Oltványi Imre kitűnő fordítása ízesen, élvezetesen tolmácsolja az eredeti szöveg szellemes fordulatait. Duhamel finom és találó észrevételeinek meggyőző ereje töretlenül érvényesül a kötetben.
-
Beszédek és beszámolók
0Az előszót, az összekötő szövegeket és a jegyzeteket írta Albert Soboul.
Robespierre mellett a francia forradalom másik „megvesztegethetetlen” és „feddhetetlen” alakja, a forradalmi terror elméletének megalapozója, Saint-Just szólal meg e könyv lapjain. Nevét jó ismerik a magyar olvasók is, de egyénisége, tettei, törekvései teljességében csak e beszédekben tárulnak fel. Hol lázas szenvedéllyel, hol meg hűvös logikával áradó szavaiból fény derül a köztársaság valamennyi megoldásra váró súlyos problémájára, és elénk tárul a jövőnek, a demokratikus köztársaságnak az az az ideális képe, amelyért a jakobinusok harcoltak. A romantikus regények rejtélyes hőse helyett Saint-Just igazi alakját ismerjük meg. „Sem arkangyal, sem szörnyeteg, sem tigris. Húsból és vérből való ember volt… Mindörökre a II. esztendő forradalmának megtestesítője marad: e kor nagyságának éppúgy, mint ellentmondásainak” – írja Albert Soboul kitűnő előszavában. A beszédek sorozata tragikusan ér véget, a thermidor 9-i félbeszakított beszédben, amely után Saint-Justre a guillotine vár, a francia nép számára pedig az ellenforradalmi terror következik. Üstökösszerű pályája együtt haladt a forradalommal, halálával véget ért a II. év demokratikus köztársasága is. -
-
Liszt Ferenc, az iró
0A magyar irodalom nem szűkölködik ma már Liszt Ferenccel foglalkozó könyvekben, de ezek Liszt Ferencet, a komponistát, vagy az előadóművészt mutatták be különböző megvilágításban a magyar olvasóközönségnek és zenekedvelőknek. A tudós szerző ebben a könyvében Liszt Ferencet, mint romantikus írót leplezi le, aki nélkül hiányos volna a nemzetközi romantika falanxa. Nagy hazánkfia, ha nem is magyar nyelven írt, hanem franciául vagy németül, mégis annak a nagy magyar költőnemzedéknek egyik tagja, amely a 19. század közepén a magyar irodalmat a legmagasabb színvonalra emelte a környező litteratúrák között. A magyar géniusz lendületéből rengeteget adott a magáéból, „a hangok nagy tanárja…” Francia levelei, amelyek csak formájukban azok, hasonlatosak Mikes Kelemen „törökországi levelei”-hez, mert magukban foglalják egy igen nagy és hallatlanul sokoldalú művész gondolatait a világ folyásáról, mégpedig mind politikai, mind szociális, de természetesen főkép művészi vonatkozásban. Mennyi gondolat, mennyi magasröptű megítélése az emberi dolgoknak, villan elénk ebből a kötetből! Ahogy olvassuk Liszt Ferenc zseniális leveleit, a valódi lángész nyilatkozik meg az olvasó előtt: a mindennapi fölött álló művész és író ad számot gondolatairól, vágyairól, eszményeiről, egy valódi művészlélek legbelsőbb redői tárulnak az ámuló olvasó elé. Kevesen tudják, hogy nagy művészt csakis szíve és lelke avathat naggyá, de a művész szent és az átlagos polgárin felülemelkedő, az isteni felé közelítő gondolatait csakis egy másik géniusz értheti meg. Ezért tudja és érzi minden nagy ember, akár festő, akár komponista, vagy politikus, hogy rettentően egyedül van, szinte kiközösítve az emberek, a polgárok, a nép társadalmából. És mégis tenni akar, tennie kell ezért a társadalomért: a „száműzött” mindvégig apostol tud maradni.
-
Mosolygó muzsika
0A magyar könyvpiac évek óta nélkülözi már a zenei anekdotagyűjteményeket. A szerző szorgos búvárkodás eredményeként többszáz kedves, humoros történet, anekdota gyűlt egybe. Az olvasó megismerkedhet a magyar operajátszás hőskorának, Déryné és Szentpétery korának levegőjével, a nemzetközi operaszínpad humoros eseményeivel, a koncerttermek vidámságával. Egyes zeneszerzők és előadóművészekkel kapcsolatos anekdoták is szerepelnek a gyűjteményben; ezek néha jobb betekintést nyújtanak az alkotó és előadóművészet titkaiba, mint a tudákos, esztetizáló ismeretterjesztő művek. A zene dokumentumokban, művekben és levéltári anyagokban lefektetett „hivatalos” története mellett létezik egy másik zenetörténet, amely éppen úgy végigkíséri, az európai muzsika történetét kezdetétől napjainkig, mint amaz: ez az anekdotáriumok zenetörténete. Révész Tibor gyűjteménye ennek az, apokrif” zenetörténetnek néhány kedves fejezetét tárja a közönség elé. A kötetet számos korabeli illusztráció (karikatúrák, szín-lapok stb.) gazdagítja.