– Amennyiben sikerül – mondta Norman Dyhrenfurth, az 1963-as Amerikai Mount Everest Expedíció vezetője –, akkor ez lesz a legnagyobb dolog, amit a himalájai hegymászás története során eddig véghez vittek. Arra a kísérletre utalt, hogy az Everestet egy új útvonalon, a Nyugati-gerincen keresztül másszák meg, amellett, hogy a Déli-nyergen keresztül az első amerikait is feljuttatják a Világ Tetejére. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz lehetőségük saját lábnyomaikat követve a Nyugati-gerincen leereszkedni, Tom Hornbein és Willi Unsoeld mindent egy lapra feltéve nyomult tovább fölfelé, hogy elérje a csúcsot, majd – mivel a sötétben nem tudtak eljutni a Délkeleti-gerincen lévő VI. táborig – kénytelenek voltak, további két társukkal együtt, a szabadban tölteni az éjszakát 8530 méteres magasságban, bármiféle fedezék, élelem és oxigén nélkül. Mászásuk és túlélésük felejtehetetlen történetét meséli el Hornbein az Everest: A Nyugati-gerinc-ben. Az aneszteziológus és a filozófia-professzor mai napig is egyedülálló teljesítménye elfoglalta méltó helyét a Mount Everest megmászásának egyre növekvő történetében, és a beszámoló joggal tartozik a hegymászó-irodalom klasszikusai közé. Az Egyesült Államokban 1965 óta immár háromszori kiadást és többszöri utánnyomást megért könyv magyar kiadásának őszinte, érzelmekkel átszőtt és olykor humoros szövegét 24 oldalnyi színes kép és számos fekete-fehér illusztráció tarkítja. A szerző a három kiadáshoz írt egy-egy előszava és Will Siri bevezetője mellett olvashatjuk még Doug Scott, a híres Everest-veterán értékelését is. A könyv nem hiányozhat mindazoknak a könyvtárából, akiket egy kicsit is érdekel a hegymászás, a Mount Everest története vagy az olyan rendkívüli emberi teljesítmények, mint amit ez a két nagyszerű hegymászó véghezvitt.