Egyre többen érzik a világot egységnek, egyre többen szeretnék előmozdítani valamiképpen a népek és vallások közti közeledést és jobb megértést. Ami a katolikus egyháznak a zsidókkal való kapcsolatát illeti, a II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozata mérföldkőnek tekinthető az egyház és a zsidó nép viszonyának hosszú és olykor tragikus történetében. Ennek a korszakos nyilatkozatnak az ismertetésével kezdődik a könyv első része, majd pedig a szerző világos és átfogó képet rajzol a katolikus–zsidó párbeszéd további állomásairól is, amelyek között kiemelkedő jelentőséget tulajdonít annak a látogatásnak, amelyet II. János Pál pápa tett a római zsinagógában 1986-ban. A szerző, aki évekig élt és tanult egy rabbiképző intézetben, úgy dolgozza fel tárgyát, hogy sajátos szempontjaikkal, elképzeléseikkel és kérdéseikkel magukat a zsidókat is megszólaltatja. Ezzel eleget tesz annak az egyházi dokumentumok által is megfogalmazott követelménynek, amely szerint a keresztényeknek meg kell tanulniuk úgy szemlélni a zsidó valóságot, ahogyan azt maguk a zsidók átélik és tapasztalják. Ezt az elvet szem előtt tartva a szerző a könyv második részében a zsidó istentapasztalatot mutatja be, ahogyan az a maga mélységében és sajátszerűségében a rabbinikus hagyomány szövegeiben kifejezésre jut. A szerző által gondosan kiválasztott és kommentált szövegek a sok arccal megmutatkozó egy Istenről beszélnek, tanúságtételük megindító olvasmány nemcsak zsidóknak és keresztényeknek, hanem minden vallásilag fogékony embernek.