• Jézus élete

    0

    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • Jézus és kora

    0

    1 500 Ft
    Kosárba teszem
  • Jézus ismeretlen élete

    0

    Több keleti utat követően Nicolas Notovitch 1887 őszén eljut Tibetbe. Az orosz utazó olyan dokumentumra bukkan egy tibeti kolostorban, ami később meghökkenti a civilizált világot. Megtalálja azt az „evangéliumszöveget”, amit a lámák őriztek Jézus életéről. Az anyagot lefordítja és megjelenteti. A titkos evangélium óriási vitát vált ki, sokan kétségbe vonják eredetiségét, mások lelkesen üdvözlik, hisz újabb adalékokhoz juthatunk így Jézus életéről. Notovitch világhírű könyve most jelenik meg először magyarul. Kötetünk tartalmazza a szerző útinaplóját, amiben részletesen megírja milyen kalandos úton jutott hozzá a dokumentumhoz. Ezt követően teljes terjedelmében közöljük a Szent Issa élete című Jézusról szóló tibeti írást. A könyvet Léb Erzsébet tanulmánya zárja, melyben a Notovitch-könyv sorsát meséli el, s egyben összefoglalja a Jézus életéről szóló mai elképzeléseket.

    6 500 Ft
    Tovább olvasom
  • Jézus király a Pártus herceg

    0

    Jézusi szózattal indítom útjára e könyvet, mely által szeretném Őt olyannak bemutatni, amilyen a valóságban volt. Évezredek óta várt Istenfiúnak, a Földre szállt Szeretetnek és embernek is.
    Tudom, hogy nehéz dologra vállalkozom, de a hosszú éveket betöltő „anyag-gyűjtés” után úgy érzem, hogy buzdít, serkent és megtanít mindarra, mely eddig – az Őt kisajátító egyházi teológiákban – a titkok-titka volt, vagy a tudatos félrevezetések útvesztőiben veszett el.

    3 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Jézus másként

    0

    A teológiai kézikönyvek általában fosztóképzővel – halhatatlan, láthatatlan, végtelen – határozzák meg Istent. De vajon hogyan lehetne róla másképpen beszélni, nem tagadással? – kérdezi Philip Yancey. Új könyvében a „valóságos” Jézusnak ered a nyomába, aki meggyőződése szerint egymagában korrigálja az Istenről alkotott összes téves elképzelésünket. Vizsgálódása során elképzeli, hogy személyesen is tanúja a Galileában és Júdeában kibontakozó rendkívüli eseményeknek. Lenyűgözve sétálgat mint turista a hatalmas és ámulatba ejtő emlékmű körül, aki maga Jézus, s fürkészi születése történetét, tanításait, csodáit, ellenségeit és követőit. Máskor mintha restaurátor volna: ott nyújtózkodik a Sixtus-kápolna állványain, és nedves pálcikájával a kezében igyekszik megszabadítani a freskót a történelem lerakódásaitól, abban a reményben, hogy a számtalan réteg alatt rátalál az eredetire.

    2 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Jézus másként

    0

    Új könyvében a szerző a „valóságos” Jézusnak ered a nyomába, aki meggyőződése szerint egymagában korrigálja az Istenről alkotott összes téves elképzelésünket.

    2 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Jézus nyomában

    0

    A magyar könyvkiadásban egyedülálló vállalkozásba fogott a Szent István Társulat, amikor elhatározta P. Kroll: Auf den Spuren Jesu c. művének kiadását. Az elmúlt száz évben jelentek meg nálunk is zarándokbeszámolók, s a folyóiratokban tanulmányok, melyek a szentföldi régészet egy-egy részeredményét ismertették. Olyan összefoglalás azonban, amely az Ó-, vagy Újszövetséggel kapcsolatos régészet teljességéről nyújtana beszámolót, magyar olvasó kezébe még nem került. A nemrég megjelent Újszövetség, melyet a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya 1980-ban adott ki, fényképekkel illusztrált szentírási szöveg, a régészeti eredmények kiértékelése nélkül. A szerző a régészet eredményeit ismertetve keresi a választ arra a kérdésre, hogy a hagyomány fonalát követve vissza lehet-e jutni a történeti Krisztushoz. Elméleti viták helyett kézen fogja az olvasót és Názárettől a Golgotáig végig járja velük Jézus földi életének szent helyeit, s bemutatja és értékeli a kövek szavát. A mű olvasása során egyre határozottabban bontakozik ki a válasz: a katolikus Egyház hagyománya nem az igazság tudatos elferdítését jelentette, hanem azt, hogy az apostoloktól kezdve gondosan és pontosan őrizték azoknak az eseményeknek és helyeknek emlékezetét, amelyeknek a tanítványok szem- és fültanúi voltak. A könyv nem a könnyű olvasmányok közé tartozik, de a fáradság gyümölcseként megajándékozza olvasóját az Újszövetség mélyebb értésével, a hagyomány iránti tisztelettel, s azzal a bizonyossággal, hogy Krisztus szava beteljesedett: „Ha ezek (a tanítványok) elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni” (Lk 19,40).

    1 800 Ft
    Kosárba teszem
  • Jézusfaragó ember

    0

    A Színházi élet c. képes hetilapból (1937.) kiemelve, 185-208 o.
    Borítón Műkedvelő színdarabok Kókainál pecséttel.

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Ji-csing szerelmeseknek

    0

    A Ji-Csing kínai eredetű bölcsességek gyűjteménye. Egyúttal pedig a világ legélvezetesebb jóskönyve. Kínai hívei mind a mai napig az adott időpontban a felszín mögött működő, láthatatlan erők kifürkészésére használják. Ez a modern változat a szerelmi és a baráti kapcsolatok alakulásához, alakításához ad tanácsokat. A lényege, hogy őszinte és okos kérdéseket tegyünk fel önmagunknak – így a jóslás során szerzett válasz megerősítheti eddigi lépéseinket, de olyan rejtett összefüggésekre is felhívhatja figyelmünket, amit eddig elhanyagoltunk.

    650 Ft
    Tovább olvasom
  • Jó az Isten

    0

    1 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Jó estét nyár, jó estét szerelem

    0

    A sötétkék ruhás fiú törve beszéli a magyart, nem csoda, hiszen görög diplomata.
    Furcsa ember; félszeg és agresszív, hol érzelmes, néha brutális. Lányok rajzanak körülötte: beteljesült és elvetélt szerelmek sorjáznak. Szépek, fiatalok, kívánatosak ezek a lányok, mindegyiküket egyetlen vágy vezérli, férjül szeretnék a görög diplomatát. Így a legutolsó is, aki talán a legkívánatosabb. Utolsó…? Igen!
    Az események feltartóztathatatlanul haladnak a végkifejlődés, a gyilkosság felé. Miért? Erre válaszol a Rozsdatemető világsikerű írója.

    600 Ft
    Kosárba teszem
  • Jó házból való tanársegéd

    0

    „Várom a víg olvasótól, hogy jót nevet ezen a könyvön, mely nagyképű megrendülés pápaszemén át láttatja a nevetnivalóan olcsó és tehetetlen életet. Várom az orvostól, hogy elnézéssel húny szemet fecsegéseim fölött és nem felejti: az íróból csak néha lesz olvasó, de az orvosból mindig paciens lesz. Várom a kritikustól, hogy megint csak nem veszi észre sündörgésemet a kertek alatt; vígan és közvetlenül sündörögtem eddig is, nagyon szeretem ezt az igénytelen, de egyben zavartalan és mulatságos sorsocskát. Várom a tudóstól, hogy magasról lenézze és Várom a jótét lélektől, hogy a földről szemeihez emelje ezt a könyvemet.” Török Rezső

    650 Ft
    Kosárba teszem
  • Jobbágyvilág Nógrádban

    0

    600 Ft
    Kosárba teszem
  • Jobban szeretném a reggeleket, ha később kezdődnének

    0

    A világ leglustább macskája számára az ébredés nagyon nehéz. E kis könyvből kiderül, hogy miért is kel fel nehezen Garfield. Számára ugyanis a „jó reggelt” ellentmondásokkal terhes kifejezés.

    800 Ft
    Tovább olvasom
  • Jobbról nézve

    0

    Az Új Jobboldal az 1960-as évek forrongó francia és olasz egyetemein, diákok között alakult ki. Mindmáig legjelentősebb képviselője az idén hatvanéves Alain de Benoist. Az Új Jobboldal nem utolsósorban reakcióként alakult ki az akkori baloldali, marxista mozgalmakra, ideológiákra. Mint minden jobboldali elmélet (vagy ahogy magát nevezi: gondolatiskola), ez sem új utópiát kreált, hanem múltban kereste meg egészséges szellemi gyökereit, hogy abból építkezve szóljon a jelenhez. Az új Jobboldal tehát csak nevében új. E gondolatiskola szervezeti formát is öltött Groupement de Racherche et d’ Études pour la Civilisation Européenne néven. Az Új Jobboldal politikája metapolitika, vagyis nem vesz részt a napi politikai harcokban, „egy lépéssel hátrább” lévő kérdésekkel foglalkozik. A szervezetnek szinte minden európai és más, fehérek által lakott országban van tagsága. Számuk sok ezer, szinte mind értelmiségiek. Olyan szellemi irányzat ez, amely Európa nemzeteit vissza akarja vezetni eredeti (értsd: nemzeti) és Európát megteremtő gyökereit, teremtő és éltető mítoszait. Aminek nem a naciolanizmus az oka, hanem Európa utóbbi, közel 1600 éves történetét meghatározó, Európát szellemileg, erkölcsileg s lassan gazdaságilag is tönkretevő ideológiákkal szembeni védelem, azok meghaladása, az európai nemzetek öntudatának, vitális erejének helyreállítása. Szükséges, hiszen e mintegy másfél ezer éves kezdet Carl Sagan szavaival „olyan volt, mintha az egész civilizáció valamiféle saját magára kiszabott agyműtéten esett volna át.”

    1 200 Ft
    Tovább olvasom
  • Jogfosztások Budaörsön / Entrechtungen in Budaörs

    0

    A Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény kiadásában a budaörsi németek kitelepítéséről és annak előzményeiről szóló magyar-német nyelvű tanulmánykötet a múzeum kutatócsoportjának három éves munkája eredményeként született meg Grósz András szerkesztésében. A kötet előszavát Tóth Györgyné Bencze Mária német nemzetiségi képviselő, bevezető tanulmányát Tóth Ágnes történész, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója írta. A további tanulmányokat (Bognár Szabina, Marchut Réka, Grósz András) és írásokat (Kálmán Ágnes, Steinhauser Klára) a csoport tagjai szerezték.

    2 400 Ft
    Kosárba teszem
  • Joghalál Magyarországon

    0

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Jogszociológia. A jog társadalom- és történelemelméletének problémái

    0

    Horváth Barna 1934-ben németül írt könyve a magyar jogfilozófiai és jogszociológiai gondolkodás egyik elfeledett alapműve, amely Zsidai Ágnes gondozásában most jelenik meg először magyarul. A szerző szinoptikus elméletében a jog mibenlétére, megismerésére, változására és helyességére vonatkozó kérdésfeltevéseit újító módon fogalmazza meg. Bár korának jellemző, a Sein és Sollen megkülönböztetésén és a módszertisztaság követelményén nyugvó neokantiánus paradigmáját fenntartja, a létezés és érvényesség kapcsolatának elméleti megragadása során fogalomképzésébe erőteljesen beépíti az angolszász pragmatikus-empirikus jogfelfogás szempontjait is.

    1 600 Ft
    Tovább olvasom
  • Jogtudorka könyve

    0

    Ez a könyv a felnőtt lelkében egész életén át megőrzött egykori gyermek csodálatos mesevilága megjelenítésével, Jogtudorka kedves alakja segítségével mutatja be a felnőtt ember életének igazi értékrendjét, örömét, bánatát, sikereit és kudarcait, kétkedéseit, szorongását és megnyugvását, a tudást, a fejlődést. A könyv nagy jogászszakmai erénye, hogy szerzője a különböző jogi fogalmakat – a jogalkotást, a jogalkalmazást, az állam szerveit, a különböző szintű bíróságokat, a jogszabályok hierarchiáját, a társadalmi-gazdasági élet résztvevőit, a különböző jogalkalmazókat – szakszerűen, de nem jogi szaknyelven, hanem hétköznapi szavakkal pontosan meghatározza, és a Jogos mutatóban ezeket meg is jelöli. Jó szívvel és örömmel ajánlom ezt a mese- és valóságkönyvet felnőtteknek és gyerekeknek, ami az igazsághoz vezető úton mindenkinek segítséget nyújt. Dr. Gabányi Józsefné, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke

    1 600 Ft
    Kosárba teszem
  • Joguralom és jogállam

    0

    Paradoxonok. ​Aki a joguralom és jogállam kérdéseinek tanulmányozásába kezd, meglehetősen különös dolgokkal találkozik. Az első rögtön az, hogy a jelenségeket már pontosan megnevezni is nehéz. Amit a német kultúra hatásának eredményeként a magyar nyelvben „jogállamiságnak” nevezünk (vö.: Rechtsstaat, Rechtsstaatlichkeit), azt az angol-amerikai szóhasználatban „joguralomként” (rule of law), régebbi kifejezéssel pedig a „jog fensőségeként” (supermacy of law) írják le. S ha az utóbbi fogalmak a magyar szóhasználatban nem is terjedtek el, azért nyelvileg elfogadhatónak tartjuk, ha valaki nem a jog államáról, hanem uralmáról beszél. Hasonló terminológiai kettősség sok más nyelvben is létezik (stato di diritto – domino della legge stb.), s a jelzett probléma ott sem szokatlan, ahol a fogalmak ismertek ugyan (pl. droit gouvernement – la suprématie de la régle de droit), de azokat nem tekintik a rendszerint ide sorolt kérdések megfelelő értelmezési keretének.

    5 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Johann Lucas Kracker

    0

    Der österreichische Maler Johan Lucas Kracker (1719-1779) durchlief eine typische Künstlerkarriere des 18. Jahrhunderts. Nach seinem Studium in Wien, ersten Anfängen in Laibach (Ljubljana) und der Familiengründung in Znaim (Znojmo) war Kracker ab 1750 regelmäßig in Ungarn und für die Prämonstratenser in Jasov (heute Slowakei) tätig. Nach Aufträgen in Prag und Niederösterreich ließ er sich 1768 endgültig in Erlau (Eger) nieder. Die umfangreiche Monografie erörtert die Laufbahn und das Schaffen des gut ausgebildeten Künstlers. Neben einer ausführlichen Biografie werden in einem Werkkatalog sämtliche Fresken, Ölgemälde und Zeichnungen behandelt.

    1 800 Ft
    Kosárba teszem
  • Johannes Brahms

    0

    600 Ft
    Tovább olvasom
  • Johannesz ifjúsága

    0

    Mika Waltari újra és újra megfiatalodó magyar olvasótábora is bizonyára örömmel fogadja az egyik kedvence történelmi regénysorozatának ezt a megkésett kötetét, amely a világtörténelem sorsdöntő korszakának monumentális korszakának monumentális körképét tárja elénk a biztos kezű alkotóművész palettájának ragyogó színeivel.

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • John Varley

    0

    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • Jókai Album

    0

    Írták: Londesz Elek, Pekár Gyula, Krudy Gyula, Gerő Ödön, Seress László, Szabó Endre, Adorján Andor, Viharos, Ivánfi Jenő, Bányai Elemér

    12 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Jókai Budapestje

    0

    Budapesten, 1904. május 5-én este fél tízkor meghalt Jókai Mór.[1] A Dr. Teleki Sándor, VII. kerületi tiszti főorvos által másnap kiállított halottvizsgálati bizonyítvány tanúsága szerint a 79 éves korában elhunyt magyar regényíró 61 évet élt a magyar fővárosban.[2] A város ez alatt a hat évtized alatt, 1843–1904 között óriási változáson ment keresztül, és az átalakulásnak ez a korszaka, noha számos társadalmi melléktermék megjelenése kísérte – száz év távlatából ezt már bízvást kijelenthetjük –, olyan sikeres modernizációs programot hajtott végre, amely azóta is példa nélküli Budapest történetében. Budapest korabeli fejlődése szervesen illeszkedett a 19. századi urbanizáció világszerte érvényesülő történeti kontextusába, amelynek egyik legfontosabb következménye éppen a modern nagyvárosok létrejötte volt. A metropoliszok kialakulása után megváltozott minden: a mindennapi élet, a térhez és időhöz való viszony, a társadalom szerkezete, a művészetek és a tudományok, a gondolkodás, átalakult a demokrácia, és végül, de nem utolsósorban a nagyvárosok mint a modern fejlődés hajtómotorjai még a kisvárosok és a falvak világát is átformálták. Párizs példáját előtérbe helyezve David Harvey a következőképpen foglalja össze a modern metropoliszok megszületése nyomán végbement modernizáció jelenségét: „Valami igazán drámai történt Európában általában, de konkrétan Párizsban is 1848-ban. […] ebben az időben radikális törés következett be a Párizsi gazdaságban, mindennapi életben és kultúrában […]. 1848 előtt egy olyan vízió élt a városról, amely alapján legjobb esetben is csak foltozgatni lehetett a középkori városi infrastruktúra lyukait, utána jött Haussmann, aki szinte furkósbottal hajszolta bele a várost a modernitásba. Előtte a festészetben olyan klasszicisták alkottak, mint Ingres és David, továbbá a koloristák, mint Delacroix; utána Courbet realizmusa és Manet impresszionizmusa nyert teret. Előtte romantikus költők és regényírók voltak (Lamartine, Hugo, Musset és Georges Sand); utána egy feszes, minimalista, éles próza és költészet jött, mint Flaubert-é és Baudleaire-é. Előtte a kézi munka alapjain nyugvó, szétforgácsolt szervezetű gyáriparok léteztek, amelyek azonban ekkor nagymértékben utat engedtek a gépesítésnek és a modern iparnak. Előtte kicsiny üzletek álltak a szűk és kacskaringós utcákon vagy árkádok alatt, utána jöttek az óriási kiterjedésű áruházak és a boulevard-ok. Előtte utópizmus és romanticizmus, utána keményfejű vezetési módszer és tudományos szocializmus. Előtte a vízhordó-foglalkozás központi jelentőséggel bírt, de 1870 körül szinte eltűnt, amikor a vezetékes víz elérhetővé vált.[3] Harvey példáinál maradva, a sugárutak és boulevard-ok, a vízvezeték-rendszer és általában a modern infrastrukturális hálózatok kiépítése, a modern gyáripar és a nagyáruházak terjedése a 19. századi urbanizációnak azok az alapelemei és háttértényezői voltak, amelyek számos, itt nem részletezhető jelenséggel együtt a modern nagyvárosok létrejöttéhez és a nagyváros szolgáltatásaitól függő városlakók modern nagyvárosi életformájának kialakulásához vezettek. A korabeliek mindezekben a fejleményekben a modern civilizáció kezdetét látták. Nem volt ez másképp Budapesten sem. Jókainak és kortársainak azonban Budapest, mint a modern tudomány és technika vívmányaira épülő egészséges nagyváros, (sanitary city) nem önmagában volt fontos, hanem mint a magyar nemzet modern kori fejlődésének eszköze és szimbóluma. Hitt abban, hogy a város, amely a szeme láttára nőtt fel, vált egyre szebbé, gazdagabbá és komplexebbé, nem valamilyen mesterséges eszközökkel „előidézett tünemény, hanem az ország közérdekének, az alkotmányos, a közgazdasági, kereskedelmi és közművelődési tényezők találkozásából természetesen támadó eredmény.” Budapest tehát – a várostörténeti szakirodalomból vett fogalommal élve – nem egy parazita város, amely az erőforrások elszívásával és monopolizálásával a magyar vidék fejlődésének legfőbb gátját jelenti, hanem „Magyarországnak valóságos fővárosa, mely egyfelől rohamos növekedésével hatalmas vonzerőt gyakorol az egész országra; míg másfelől a nemzeti, közművelődési, kereskedelmi, közlekedési góczpontot képezi, melyből az egyesült törekvés az egész országra ismét szétárad.”[4] Azaz Budapest a modern Magyarország fejlődésének hajtómotorját és zálogát jelentette számukra, amelyben a város fokozatos és megállíthatatlannak tűnő elmagyarosodása, az, hogy a város kifejtse nemzeti jellegét, legalább olyan fontos, ha nem fontosabb szerepet játszott, mint a villamosvasút és a telefon megjelenése, valamint a Dunán épülő hidak növekvő száma.[5] Jókai Mórnak kora Budapestjéhez való viszonyát tehát egyszerre jellemezte egy sajátos nemzeti látószög, de fontosak voltak számára a nagyváros civilizatórikus vívmányai is, amelyek az európai – de tegyük hozzá, hogy az észak- és dél-amerikai – városfejlődéssel való lépéstartás élményét közvetítették számára. Jókait a magyar főváros növekedésének sodra egyfajta rajongással töltötte el, és ebből fakadt az az optimizmusa, amely Budapest jövőjével kapcsolatos gondolkodását is meghatározta. „Minket azonban, kik az alatt, míg a főváros megifjult, benne megvénültünk, kiket az előrehaladás sodra magával ragad, nem a jelen, hanem a jövendő Budapest képe kecsegtet. Az a kép, mely már kilépett az álmok ködéből, mely alakot öltve közelít felénk, melynek le van téve az alapja, mely már emelkedik ki a földből – a legközelebbi évek Budapestje.”[6] Jókainak a magyar fővárosról alkotott képében tehát még összekapcsolódott a közelmúltból táplálkozó büszkeség a jövő iránti lelkesedéssel, bizalommal. Minket azonban, ennek a kötetnek a szerzőit és szerkesztőit, a 20. század történelmi tapasztalatai örökre megfosztottak Jókai Mór életének és korának optimizmusától. A 19. század hagyományából a hazánk fővárosa, az egyetlen magyar metropolisz iránt érzett büszkeség érzése ugyan máig tovább él, de ezt már nem egyfajta naiv lelkesedés, mint inkább a hibák önostorozó felhánytorgatásának hangulata veszi körül. Borbíró Virgil ezt a fajta attitűdöt a következőképpen fogalmazta meg: „Minden városnak megvannak az imádói és szerelmesei. De csak kevés város van, amely tökéletes és hibátlan. Ezért van az, hogy éppen azok, akik legjobban szeretik városukat, a »Város«-t, – szemrehányással illetik azokat, akik e hibákat szerintük okozták. Ezért van az, hogy míg az idegenek, akik rövid tartózkodás alatt a városnak csak a szépségeit látják és csodálják és dicsérik – a városhoz tartozók legjobbjai hallgatva csodálják szépségét és hangosan ostorozzák hibáit. Így van ez másutt is és így van ez Budapesten is. Mi, akik innen el nem tudnánk szakadni, akik a külföld legszebb városaiból Budapestre visszatérve, lelkesedéssel és megmámorosodva nézzük azt, akik kipirult arccal vezetjük külföldről érkezett barátainkat Budapesten – mi látjuk legélesebben a hibákat, amelyeket napról-napra tapasztalunk – mi, akik a többi város szépségein tanultunk, fájlaljuk leginkább Budapest hiányait. De nemcsak ostorozzuk városunk hibáit, hanem állandóan követeljük szebbé és jobbá tételét”.[7] Mindezt azért volt szükséges elöljáróban elmondani, mert a két kötet tanulmányainak többségét is egyfajta kettősség jellemzi. Az alábbi írások a fények mellett az árnyékot, a kedélyes hangvételű elbeszélések elhallgatásait, a modernizációs üdvtörténet hátterében meghúzódó társadalmi problémákat, a kultusz mögött szinte spontánul képződő és növekedő ellenkultuszt is vizsgálják. Az olvasó feltehetőleg gyakran talál majd bennük a megszokottól többé vagy kevésbé eltérő témaválasztást, megközelítésmódokat vagy értelmezéseket. Így a Bevezetést követő második részben, amely a Budapesti Negyed korábbi író-számainak hagyományát követve az irodalmi-életművet helyezi a középpontba, mindjárt két olyan regény is felbukkan, amely korábban nem tartozott a Jókai-kánon fő áramába. Jókai terézvárosi regényéről, az Asszonyt kísér – Istent kísért című műről szóló Eisemann György-tanulmány hol suttogva, hol „suttogva sem”, végül azonban egészen expliciten azt fogalmazza meg, hogy az egyelőre a kánon hátterében húzódó Jókai-szövegek mennyire meglepően aktuálisak napjaink recepciótörténeti problémáinak vizsgálata szempontjából. Virágh András pedig a Hayden White nevéhez fűződő metatörténeti megközelítés szempontjából vizsgálja a történetírói és a történeti tárgyú szépirodalmi művek elmosódó határainak kérdését Az utolsó budai pasa című regény kapcsán. A két kánonon kívüli műről szóló írást a Jókai-kánon alapművének számító regény, az Egy magyar nábob elemzése követi. Tarjányi Eszter tanulmányában azt mutatja be, hogy Jókai miképpen találta meg a nemzeti narratíva megújításának lehetőségét az irányregény és a családregény műfajainak köztes terében. Mindazonáltal e kötet szerkesztése során fő célkitűzésünk az volt, hogy ne kizárólag irodalomtörténeti és irodalomelméleti dolgozatok kerüljenek be e tematikus számba. Mindezt azért láttuk szükségesnek, mert Jókai Mór Budapest számára jóval több volt, mint egy fővárosi író. „Hosszú életpályám alatt nemcsak költő voltam, hanem politikus is, és mint ilyen, hírlapíró, élclapszerkesztő, adomázó, képviselőjelölt, törvényhozási szónok: azonkívül történet-, táj- és népismeíró, sőt még kertész is.”[8] Ezen túlmenően tudatosan törekedtünk egyfajta interdiszciplináris szemlélet érvényesítésére is. A harmadik fejezet nyitótanulmányában Renkecz Anita behatóan elemzi a Borsszem Jankóban 1868–1875 között megjelent Jókai-paródiákat, és írása amellett, hogy jól megismerhető belőle a korabeli politikai humor, jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz is, hogy oldódjon a Jókairól mint nemzeti ikonról élő, sokszor túlzottan merev kép. Jókainak a munkásmozgalomhoz való viszonyát elemző Vörös Boldizsár-írás, nem különben Géra Eleonóra tanulmánya a korabeli magyar gyermekvédelem problémáiról, a Nagypénteki Református Társaságnak és az egyesület életében aktív szerepet vállaló Jókay családtagoknak a nincstelen gyermekek megsegítése érdekében kifejtett tevékenységéről a modern fejlődésnek már azokat a tüneteit helyezi a vizsgálat középpontjába, amelyekről a kor sokszor túlzottan optimista elbeszélései gyakran megfeledkeztek. Az őszi számot végül Szívós Erika elemzése zárja, amely az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című, eredetileg Rudolf trónörökös kezdeményezése nyomán és Magyarországon Jókai hathatós közreműködésével készült kiadvány Budapest-kötetének kedélyes hangvétele mögé nézve meggyőzően mutatja ki a századvégi magyar nacionalizmus egyoldalúságait: a társadalmi problémák tárgyalásának hiányát és a nemzetiségek háttérbe szorítottságát. A szöveges hagyatékra koncentráló tanulmányok után a téli számot nyitó negyedik fejezet írásai a fennmaradt tárgyi örökség világának bemutatására tesznek kísérletet. Ennek során megismerkedhetünk az író Jókai Mór életének talán két legfontosabb terepével: a szőlővel és a dolgozószobával. Az előbbit M. Szilágyi Kinga tanulmánya mutatja be, míg az utóbbin Kalla Zsuzsa kalauzolja végig olvasóinkat.

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Jókai Mór élete és kora I-II.

    0

    Fölöslegesnek kell tartani az életrajzírók eljárását, hogy a rajzolandó személytől olyan messzire eltávoznak, a milyen messze csak lehet, a honnan az illetőt meglátni lehetetlen. Elmélyednek a megelőző századokba s hosszú ismertetéseket hoznak le az illető vélt vagy állítólagos őseiről, dédanyákról és dédapákról, fölemlítvén olyan tulajdonaikat, a melyek többé-kevésbé hasonlítani látszanak a leírandó dédunokához. Ha vitéz volt az illető, kikeresik családjából a katonaviselt alakokat, ha költő volt, előrángatják eleinek tollforgató hajlamát, vagy legalább ábrándos lelkületét, mintha az emberi nagysághoz, mint a csász. kir. kamarássághoz, ősi előzmények és próbák volnának szükségesek. És minthogy minden embernek sok dédapja és dédanyja volt, mindent találnak, a mit keresnek, elhallgatván azt, a mi elütő és felemlítvén mindazt, a mi némileg hasonlítható és felhasználható és ezzel a thémáról a divatos, modern ismeretek körébe tolakodó atavismus malmára hajtják a vizet…

    3 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Jókedvű könyv

    0

    A ferencjózsefi világ egy előkelő politikusával üldögéltem a minap kettesben, ő mesélt, én hallgattam. Választási visszaéléseket mondott el. Mert a választási visszaélés nem mai találmány. Nem is a, félmúlt politika találmánya. Mindig használatos volt, mióta világ a világ. Csak a stílusa változik, az íze, a hangja. Maga a visszaélés örök, csak a stílus a koré. A Bánffy-éra alatt a néppárt mindenáron be akart hozni egy jelöltet Nemtudomhol községben. Ez a község volt a kerület székhelye, egyszersmind főszolgabírói székhely. Mint ilyenkor szokás, a miniszterelnökségről szólták a belügynek, a belügy szólt a főispánnak, a főispán szólt a főszolgabírónak: a néppárti jelöltnek nem szabd bekerülni a Házba, Azonban a néppárti jelölt mindenáron be akart kerülni a Házba. Helybeli úr volt, jó család sarja, fehér kúriában éldegélő, négy lovat hajtó birtokos. De hiába volt birtok, mód és tekintély, még azt se tudta elérni, hogy a programmbeszédét elmondhassa, Ha a piacon kezdett volna beszélni, azonnal megszólaltak a harangok, mert a Bánffy-párti főkortes éppen akkorra rendelt harangozást elhúnyt nagyanyja emlékére, s a jelölt szavalatából egy szót sem lehetett hallani. Ha pajtába hívták össze a népgyűlést, kitűnt, hogy a pajta tűzveszélyes, ahol nagyobb csoportosulás nem engedélyezhető. És így tovább…

    2 400 Ft
    Kosárba teszem
  • Jól vagy?

    0

    Először volt a táj, a kínos ujjgyakorlatok, hogy a felhő megörökíttessék; aztán a paraszti munka, a résztvevő költői alakváltozásai, hogy a fáradtságból fölemelkedhessen a munka örömébe a munkadalok ritmusain. Ha nem is lehetett folytatni ezeket a serdülőkori verseszményeket, hiszen periférikusak és kicsik voltak egy modern és teljes világ kifejezésére, mégis mindig beléjük botoltam, mint az emlékeimbe. Mindegyik versem az évszak jegyeit viseli magán: tavaszi nyílás, sárga nyári hő, őszi foszló fákból borzongató nyirok, téli kályhacsönd és fehér unalom mindig helyet kíván magának, mikor az idő rákeríti a sort. Ágh István

    800 Ft
    Tovább olvasom
  • Jön a rozsonát I-II.

    0
    7 500 Ft
    Kosárba teszem