-
-
-
A pápa rinocérosza
0Gigantikus ívű, gigantikus regénye egy gigantikus tehetségnek – jellemezhetjük röviden Lawrence Norfolk mesterművét.
-
-
-
-
A Paraszt vármegye
0Részlet:
Midőn az Alföld messze terülő síkjának pusztai lakosa a kerek kalap, nagy köpeny s egyenruhába öltözött, vállán, oldalán, nyergén felfegyverzett lovas csendlegényeket a távolban megpillantja, némi meghunyászkodással mondja el e szavakat: »ott jön a vármegye.« Első tekintetre azt hinnénk, hogy e kifejezés a még legközelebbi időkben is pallosjogot gyakorlott megyei törvényhatóságok büntető hatalmának legalsó közegét, a pusztázó csendbiztosokat s legényeit illeti; – a történelem azonban e kifejezés felderítése végett hazánk több mint két század előtti korában vezet vissza, mely századok intézményei között az úgynevezett »Paraszt vármegye« fontos szerepet játszott, mint azt az e korból fenmaradt levelek, megyei városi jegyzőkönyvek igazolják; mert ez, a nép kebelében, ennek tagjaiból alkotott intézmény képzete egyedül több mint másfél századig a rendőrséget.
A Paraszt vármegyéről Hornyik János Kecskemét város történetében alapos rövidséggel, Bottka Tivadar pedig »A magyar vármegyék szervezete« czímű jeles értekezésében már némileg tüzetesebben emlékezik ugyan; azonban ezen, a magyar hazai beléletnek eddig tüzetesen ki nem fejtett intézményével nem lesz érdektelen újabb adatok alapján részletesebben megismerkedni. -
A parasztéletforma csődje
0Nagyon mélyről indultam el. Apám kulcsár volt József kir. herceg alcsúti uradalmában. Ez olyan botosispán-féle állásnak felel meg: már nem cseléd és még nem gazdatiszt. A pusztán, ahol laktunk – Göböljárás a neve, – a béresek, kocsisok, tehenesek, és főleg a parancsolok „Kúcsár úr”-nak szólították. Engem is csak egyszerűen „Kúcsár” Imrének hívtak. Ugyanígy a két öcsém „Kúcsár” Endre és „Kúcsár” László voltak. Apám állása tehát több volt mint egyszerű foglalkozás: sajátságos fogalom volt az, mely mindnyájunkra kiterjedt és amely a cselédek szemében egy másik világot jelentett. De csak látszatra.
-
-
-
A pármai kolostor
0Stendhalnak, aki a Vörös és feketével kezdte regényírói pályáját, A pármai kolostor öregkori, utolsó, legérettebb remekműve. A maga korában kevesen értették meg, de e kevesek közt nagy vetélytársa, Balzac, így nyilatkozott róla: „Stendhal olyan regényt írt, amelynek minden fejezetében a fenséges szólal meg!… Csak lángész teremthette meg ezeket a helyzeteket, eseményeket, újra és újra feltáruló bonyodalmakat – egy zsarnok udvarát!… Nagyszerű, szellemes, szenvedélyes és mindvégig igaz mű!… Micsoda könyv! A szenvedély nagy kiáltásait halljuk majd minden oldalán!”
-
A patkányfogó
0A regény egy külvárosi csapszékről, Colombe apó „Patkányfogó”-járól kapta a címét. Ez a csapszék a regényben félelmetes jelképpé mélyül: mint valami iszonyú mocsár, elnyeli Coupeau-t, a szerencsétlenül járt bádogossegédet, elemészti iszákos munkatársait, sírjává lesz Geraise-nek, a Párizsba szakadt, szánalomra méltó mosónőnek is. Gervaise – a regény főhőse – szívósan küzd a fojtogató sors ellen, de felőrlődik férje és szeretője között, akik irgalmatlanul gyötrik, s lelketlenül kihasználják.
-
A pátriárka alkonya
0„Tudom, mi adta az ötletet, hogy egyszer megírom egy diktátor történetét.
Caracasban történt, 1958 elején, amikor Pérez Jiménez megbukott. Pérez Jiménez akkor már nem volt ott. A kormányzó junta egy mirafloresi villa szalonjában tartott ülést, és az előszobában ott voltunk valamennyien, az összes caracasi újságíró, hajnali négy óra volt: ott töltöttük az egész éjszakát, hogy megtudjuk az ország további sorsát, amely akkor dőlt el, abban a szobában.
gyszer csak, az éjszaka folyamán első ízben, kinyílt az ajtó, és kijött egy katonatiszt, tábori egyenruhában, sáros csizmában, hátrálva, géppisztolyát a szoba felé szegezve, ahol Larrazábal és a többiek éppen eldöntötték Venezuela sorsát, és elhaladt köztünk, újságírók között, hátrálva, abban a csizmában, lement a szőnyeggel borított lépcsőn, beült egy autóban, és elhajtott. -
-
A Pendragon legenda
0A Pendragon legenda Szerb Antal talán legnépszerűbb műve, és nem véletlenül. Ő maga filológiai detektívregénynek nevezte, de valójában nehezen behatárolható műfajú, hiszen egy páratlan stílusú intellektuális kaland misztikummal, filozófiával, szerelemmel, nyomozással, csillogó humorral. Egyszerre nyújt könnyed kikapcsolódást, ajándékoz meg mély gondolatokkal, miközben feltárja a 17. századi angol misztikusok világát: az alkímiától kezdve a fekete mágiáig.
Kihagyhatatlan remekmű. -
A permetezés és műtrágyázás technikája a házikertben
0A permetezés eredménye rendkívül változó. Az okok kutatása közben kiderült, hogy a növényvédő szer hatásossága elmarad, ha a védekezés módszere nem megfelelő, vagy az alkalmazás időzítése helytelen. A védekezéshez megfelelő szórástechnikai és biológiai ismeretekre van szükség.
Ehhez nyújt segítséget a szerző könyvével, melyben részletesen tárgyalja a permetezés hatásosságát befolyásoló tényezőket, a házikertben használható szóróeszközök és gépek szerkezeti felépítését, karbantartását és szórástechnikai jellemzőit.
Külön fejezetben foglalkozik a szórószerkezetek jellemzőivel, a szórásképvizsgálatokkal, valamint a gépek beállításával és ellenőrzésével. Ismerteti a növényvédő szerek és műtrágyák összetételét, kiszórhatóságát. Végül táblázatban összefoglalva adja meg néhány szórófej főbb jellemzőit, a fajlagos permetlé-felhasználástól függő elméleti, fajlagos cseppszámot, a fedettségértékeket, valamint a cseppek várható elsodródási távolságát. -
A pesszimizmus haszna és a hamis remény veszélye
0Scruton azt állítja, hogy az európai történelem tragédiái és katasztrófái a hamis optimizmusnak és az abból származó tévhiteknek voltak a következményei. E tévhitek helyett a szerző szenvedélyesen védelmezi mind a civil társadalmat, mind a szabadságot. Bemutatja, hogy az európai civilizáció igazi öröksége nem a hamis idealizmusok – a nácizmus, a fasizmus és a kommunizmus különböző formái -, melyek majdnem elpusztították, hanem a megbocsátás és az irónia kultúrája, ami mostanában védelemre szorul. A pesszimizmus haszna egy mélyreható változás idején íródott szenvedélyes védőbeszéd az ésszerűségért és felelősségért.
-
A Pesti Hírlap Nyelvőre
0A Magyar Tudományos Akadémia szükségét érezte, hogy síkraszálljon veszélyeztetett nyelvünk épségéért és szépségéért. Megalakította nyelvművelő bizottságát, mely immár nemcsak könyvtárakban búvárkodik, hanem kilép társadalmi porondra is, küzd a nyelv romlása ellen.
Egy nemzet legnagyobb kincse szellemi életének, lelki összetartozásának oltalmazója -: a nyelve. Ezt nem érinthetik pillanatnyi történelmi változások. Őrzője a múltnak, záloga a jövendőnek. Ez a belátás érlelte meg a Pesti Hirlap-ban az elhatározást, hogy tetté váltsa tudós-társaságunk szándékát. Sokszázezer példányban nyomatja ki, terjeszti el ezt a munkát, melynek minden sora a magyar nyelv érdekében tör lándzsát. Ajándékul küldi meg előfizetőinek, az iskoláknak. a könyvtáraknak és a nemzeti hadseregnek.
Közleményeit jeles szakemberek írták, élükön dr. Négyesy László egyetemi tanár, a nyelvművelő szakosztály elnöke. Nyelvészetünk úttörői gazdag tudásukból áldozatos önmegtagadással csak azt közölték, ami mindenki számára érthető, hozzáférhető. Azokat a cikkeket, melyek itt megjelentek, előzőleg sok figyelmes szem olvasta át. Maguk a tudósok ellenőrizték, vitatták meg egymás szempontját. Ez a könyv tehát mintegy a mai tudomány megállapodásának, nyelvünk törvénykönyvének tekinthető.
Kérjük az olvasót, szeresse, forgassa, lássa hasznát. Szeresse mindenekelőtt nyelvünket, védelmezze, harcoljon érette. Ne engedje, hogy csonka országunk nyelve is csonka legyen.
A PESTI HIRLAP -
A Pesti Hirlap Vasárnapja 1933. julius 30.
0A lap kiemelt témája az 1933-as Cserkész Világtábor kapcsán a cserkészet.
-
-
-
A politikai gépezet 1951 tavaszán Magyarországon
0Huszár Tibor akadémikus monográfiájának középpontjában Sántha Kálmán világhírű agysebész Akadémiáról való kizárásának, illetve a debreceni Egyetem Ideg- és Elmeklinikájáról történő eltávolításának ügye áll. Sántha Kálmánt 1944-ben az ideiglenes Nemzetgyűlés alelnökévé választják, közéleti szerepvállalása a demokratikus átalakulás időszakában azonban időleges csupán. 1948-ban harcot kezd a helyi hatalmasságokkal, 1949-ben lemond a Magyar Tudományos Akadémián viselt tagságáról, szembeszáll Gerő Ernővel. 1951-ben négy jelentéktelen feljelentő levél, amely szerint egyetemi előadásán a sztahanovista mozgalmat kapcsolatba hozta a neurózissal, ügyét újra napirendre tűzi. A kötet betekintést nyújt az ötvenes évek politikai gépezetébe: az egyetemek, a vidéki helyi társadalmak, a minisztérium-egészségügy világába, az Akadémia testületeibe, valamint abba, hogy a politika és a szigorú pártirányítás, illetve -ellenőrzés minden teret átszövő döntési szintjein hogyan élik át, gerjesztik vagy fékezik e konfliktust. A könyv anyaga kiterjedt levéltári kutatásokon alapul, s függelékében közli a legfontosabb dokumentumok teljes és eredeti szövegét.
-
-
A prágai temető
0…[A] földrengés tördelte padlózathoz hasonlatos kövek közt egyszer csak görnyedt hátú, kaftános-föveges, ősz kecskeszakállat viselő ármányos rabbinusok vegyülnek el, és támaszkodnak-dőlnek maguk is a düledező sírokra, girbegurbán sűrűsödő kísértetsokaság az éjben. S középen annak a Löw rabbinak a sírja, aki a XVI. században életre keltette a Gólem nevű szörnyet, hogy az álljon bosszút a zsidóság nevében mindenért.
Jobb ez, mint Dumas, jobb, mint a jezsuiták… – képzel kívánatos ellenséget a „holdvilágos boszorkányéj-hangulatú” helyszínre Simonini kapitány, és munkához lát. -
-
-
-
A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme
0A kötet címadó írása Max Weber, német közgazdász és szociológus egyik leghíresebb műve, hipotézise szerint a protestáns hivatásetika (mások mellett) fontos szerepet játszott a kapitalista gazdasági rendszer kialakulásában.
Weber szerint a kapitalizmus szelleme nem egyszerűen üzleti bölcsességek halmaza, hanem etikusan színezett életszabály – ethosz –, etikai mezben fellépő, normákhoz kötött meghatározott életstílus, hivatásbeli kötelesség. A protestáns etika megszabadította a javak szerzését a tradicionalista etika gátlásaitól, úgy rombolta le a nyereségvágy korlátait, hogy nemcsak legalizálta, de egyenesen isteni akaratot látott benne. Mindamellett a nyugati kapitalizmus nem csupán felszabadította a szerzési ösztönt, de egyben meg is fékezte azt a fogyasztás korlátozásával, ideális feltételeket teremtve a tőkeképződésnek. -
-
A public relations szakma története
0Dr. Beke Tamás a Szegedi Tudományegyetem PR vezetője, egyetemi oktató, gyakorló public relations tanácsadó, az Amerikai Public Relations Szövetség (PRSA), az Oktatói Akadémia (EA) és a Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) tagja. Szakmai tapasztalatait a gyakorlatban ügynökségeknél, multinacionális nagyvállalat kommunikációs vezetőjeként és public relations tanácsadóként szerezte. A public relations szakma fejlődésének feldolgozása mellett más témákban is elmélyült kutatómunkát folytat.
A public relations szakma hazai fejlődésének korszakos jelentőségű szakkönyve született meg Beke Tamás munkája nyomán. E manapság divatos kommunikációs és kapcsolatszervező szakterület nemzetközi (elsősorban amerikai és európai), va-lamint magyarországi történetével, a szakmafejlődés kiemelkedő személyeivel, azok munkásságával és szakmai érdemeivel ismerkedhetünk meg a szerző rendszerező történeti munkájából, amellyel régóta létező oktatási, és a szakmai műveltség alapismeretei körébe tartozó hiányt pótol a mű. -
A quakerek vallása
0Az Előszóból: Az embert a szelleme szabadságra serkenti. Szabadságra vagyunk teremtve s szabad emberekként kell élnünk. Ha nem vagyunk szabadok, nem élünk. Állati sorsban vagyunk, ha mindjárt két lábon járva gondolkozunk is. Az emberi értékek, az igaziak, a szellemiek, nem megkötnek, hanem felszabaditanak bennünket. A tudomány felszabadit a természet rabigájából, az erkölcs ösztönösségünkből, a művészet és vallás a földhöz kötött mivoltunkból. A szellemi értékek fejlődése a mindjobban megnyilvánuló szabadságvágyunk tökéletesebb kifejeződhetései vagy megnyilvánulásai. A vallási érték a tökéleletesebb szabadságot jelentette, midőn Jėzus tanitását vallotta lényegéül; az erkölcs, midőn az autonomiát szentesitette; a művészet, midőn a tiszta emberi egyéniséget ismerte el legfőbb teremtő elvéül s a tudomány, midőn a kutatás napról napra való elmélyítésével vagy kiszélesitésével bálványokat rombol, korlátokat dönt le s a jövő lehetőségek szédületes perspektiváit sejtteti a cselekedni vágyó, érvényesülni akaró emberi akarattal.
-