A ​Román véderő Magyarország ellen című kiadvány hiánypótló a maga nemében. A második világháborút megelőző évek román határerődítéseit eddig egy munka sem dolgozta fel ilyen részletekbe menően. Az 1937-ben kezdődött építkezésekkel Románia a Magyarország elleni háborús védekezésre készült. Az elképesztően magas költségekből megépült létesítmények a sors fintora folytán egyetlen puskalövés nélkül kerültek a magyar csapatok birtokába 1940-ben, a II. bécsi döntés eredményeként.
A könyv a tervezéstől egészen a részleges lebontásig nyomon követi a II. Károly román királyról elnevezett, a francia Maginot-vonal mintájára készült erődrendszer történetét. Részletesen foglalkozik a román–magyar háború lehetőségével, a szemben álló erők haditerveivel. A könyvben számos térkép és eddig soha nem publikált fotó található. A térképek segítségével felkereshetőek az egykori erődök maradványai.

Hegyivadászaival Monte Kolovrat égbe nyúló, hóborította szikláit ostromolta, páncélosai átdübörögtek Európán. A líbiai sivatag homoktengerében számumként tört előre Tobruk erődjéig, melyen győzelmi zászlaja hirdette az ember, a katona, a nagy hadvezér azóta sem halványuló dicsőségét. Mindig az élen haladt. Kivont karddal, nyeregből vezényelte a mindent elsöprő rohamokat. Személyisége áttöri az idő korlátait, s acélpengeként hasít bele a történelem szövetébe. A belőle áradó fékezhetetlen energia és őserő átível időn és téren, s már életében legendákkal övezte alakját. Erwin Rommel életet a legnemesebb katonai erényeket példázza, melyekkel méltán vívta ki katonái rajongását, ellenfelei rettegését, elismerését és tiszteletét. Katona volt a szó legnemesebb értelmében – karizmatikus ereje csalhatatlan ösztönnel és magas szakmai hozzáértéssel párosult. A történelem másik oldalon álló robosztus személyisége, Winston Churchill, a vérzivataros világégés közepette nem véletlenül jegyezte meg a képviselőházban: „Igenis, ki kell jelentenem, hogy Erwin Johannes Eugen Rommel nagy hadvezér.” Jelen kötet a korábban hasonló címmel megjelent kiadáshoz képest lényegesen teljesebb, csorbítatlan formában jut el a közönséghez, így garantálva, hogy az érdeklődő előtt valóban a rajongott-rettegett hadvezér igazi portréja rajzolódjon ki.