-
Nami király megtérése
0450 Ft„…Bár háremének elragadó hölgyei között érzéki gyönyöröket élvezett Nami király, amelyek az égi örömök hasonmásai voltak, megvilágosodása után szakított a gyönyörűségekkel. Elhagyta városát, Mihilát, elhagyta országát, hadseregét, háremét és egész kíséretét. Lemondott a világról, és magányba vonult vissza.” Hariészát, a kolduló szerzetest kigúnyolják a kasztjukra büszke papok, de egy fán lakozó szellem védelmébe veszi. Rahanémit kísértésbe ejti Ráimají, az apácává lett királyleány szépsége, de „a nemes király leánya hű maradt fogadalmához és önmérsékletéhez”…
A kötetben olvasható hat legenda az Uttaradzsdzshajana-szuttából, az egyik legrégibb ránk marad dzsaina vallásos szövegből származik. Költői szépségű történetek formájában ismertetik a szainizmus – a hinduizmus és a buddhizmus mellett a harmadik nagy indiai vallás – tanításait. Alázat, önsanyargatás, a szenvedélyek megfékezése, minden élőlény életének tisztelete – ezek a legfontosabb állomásai annak az útnak, melyen a dzsaina szerzetes a tökéletesedés felé halad, mígnem a „karman terhétől megszabaduló lélek saját erejéből felemelkedik a világ tetejére”… -
Nana
0800 Ft„A külvárosok szemétdombjáról egy arany légy röppent fel” – Nana, az alkoholista ősök bűnéből romlott vérű, az álszent társadalom íratlan parancsára förtelmes életű, gyönyörű, édes, kívánatos párizsi szajha – és testi-lelki nyavajával, anyagi romlással, pusztulással fertőzte meg, akit csak megérintett. A végnapjait élő második császárság dekadens arisztokratái és világfaló nagypolgárai vagyonukat, egészségüket, életüket vetik a buja széplány lába elé, rafinált élvezetekkel űzik el áltisztességes polgári otthonuk unalmát és a közeledő összeomlás kísértetét…
-
-
Napi kenyerünk
01 500 FtA homília a szentmisében, az evangélium után hangzik el; a szentírási szövegekből kiindulva beszél az ünnepelt misztériumról és a keresztény élet törvényeiről. Stílusa, hangja az élőszónak megfelelően oldottabb, szóhasználata közelebb áll a hétköznapi nyelvhez, mint a retorika szabályai szerint megszerkesztett ünnepi beszédeké és az írásos formában született elmélkedéseké, teológiai műveké. Ez a kötet a Szűzanyáról és a szentekről szóló homíliákat tartalmaz a liturgikus naptár szerinti sorrendben, januártól decemberig. Elsősorban azoknak szeretne segíteni, akik csak vasárnap jutnak el szentmisére, s így a szentekről és a Szűzanyáról a liturgiában nem hallanak, hiszen a vasárnap mindig az Úr napja. Az Egyház, amikor a liturgiában megemlékezik a szentekről, valójában Istent ünnepli, az Ő teremtményeiben végbevitt csodáit. Ünnepeljük az erőt, melyet a Lélek ad a 12 éves kislánynak, hogy Krisztus vértanúja lehessen, vagy a bölcsességet, mellyel egy szent király üdvösségre vezeti a rábízott népet. A könyv lelki táplálék és útmutató az Isten Országát keresők számára.
-
-
Napkeletről
03 600 FtÜDV AZ OLVASÓNAK
Maholnap tizenhárom esztendeje lesz, hogy e könyv első kiadása megjelent, mégpedig azzal a vidám bizodalommal, hogy nem fog észrevétlenül, részvétlenül penészedni a könyvesboltok rejtett zúgaiban. És csakugyan e könyv nem jutott a hivatlan vendég sorsára, sőt nem egy helyen régi jóbarátként köszöntötték.
Hogy akadt olyan kritikusom is, aki azt írta rólam, hogy maradi gondolkozású vagyok, hogy nemzeti eszményekért, vitézi -erényekért való rajongásom a huszadik században egyenesen érthetetlen, mert ilyen ósdi erényekre többé szükség nem lesz: azon én akkor sem csodálkoztam, ma sem csodálkozom. Hogyan is volna elképzelhető, hogy éppen a legszentebb földi szentségnek, a Hazának, s az erények erényének, a vitézségnek, ne volnának ellenségei, mégpedig ádáz, konok, alattomos ellenségei ezen a mi szerencsétlen sártekénken?! -
Naplók
03 600 Ft„Legjobb volna abbahagyni az írást: én túl vagyok hevítve és biztosan Maga is. Nagyon finom, nagyon gyilkos: megölt: „maga csak külsőleg lát: amit nem lát, elképzel: és úgy látszik, ez magának elég is”. Jobban benne van ebben az én karakterem, mint a harminc kötet könyvemben. (…)
Hogy mi jön ki ebből? Mintha egy vad Móricz regényt olvasnék: először életemben vettem észre, mi az.”
Móricz Zsigmond jelentős mennyiségű naplókéziratot hagyományozott az utókorra. Ezeknek az 1924 és 1942 között írt naplóknak jellegzetessége a töredékesség. Az írást szenvedéllyel űző, egyik szövegét a másikkal gyógyító, a hétköznapi eseményeket azonnal a művészi megfogalmazás síkjára emelő író levél- és versíráskor is több papírpéldánnyal dolgozik: az egyikkel a valós életét alakítja, a másikkal a magánjegyzeteket, a naplót, a megírandó regényeket gazdagítja – talán ránk, kései olvasókra gondolva.
Naplói 2010-től több kötetben jelennek meg, posztumusz művekként gazdagítva a hatalmas írói életművet.
1924–1925-ben a publikált és a bizalmas írások is többfelé elkötelezettek: szólnak a feleségnek, Holics Jankának, és a fellobbanó szerelmek hősnőinek, Simonyi Máriának és Magoss Olgának. Móricz a naplóírás segítségével vészeli át családi életének ebből fakadó válságát, amely már-már írói pályájának derékba törésével is fenyeget. -
-
Napoleon
01 600 Ft„Mikor 1768-ban XV. Lajos Korzikát egyesítette a királysággal, sejthette-e, hogy a következő esztendőben új dinasztia alapítója jő a világra új szerzeményében? Hát ha a bekebeleztetés nem történik meg? Nagy számmal voltak Franciaországban, akiknek Korzika nem kellett, mert fölöslegesnek és terhesnek tartották. Ha az ő álláspontjuk érvényesül, a sziget az angolok kezére jut. Vagy pedig Paolival az élén független Korzika jön létre. Vájjon mi lett volna ebben az esetben Napoleon sorsa?
-
Nápolyi Johanna
0600 Ft„Johannával - írja Passuth László – huszonhét éves koromban találkoztam, az avignoni várban. Egészen más volt, mint ahogy ifjúkorom emlékvilágában kialakult könnyűvérű, férjgyilkos nápolyi királynő figurája. Az avignoni Pápák Várának hagyománya tragikus sorsú, ártatlanul üldözött, ragyogó szépségű s szellemű fiatal nő képét rögzítette az utókor számára.
-
Nappali álmodozók
02 000 FtKészült egy film 1995–1997-ben. Készült egy könyv 2002-ben. Azonos a címe, azonos a célja. Jajkiáltás, segítségkérés azok számára, akik maguk nem tudnak kiáltani, nem tudnak segítséget kérni. Itt élnek köztünk. Szépek, ügyesek, feltételezésünk szerint okosak, megközelíthetetlenek… Meg kellene ismerni őket, de ehhez személyre szabott és csak az ő zárjukhoz csiszolt kulcs kellene. Keressük a kulcsot, de ahogy az egyik szülő mondja a könyvben: „Sok esetben egy egész élet kevés lehet ahhoz, hogy megtaláljuk a lélek zárt ajtajának kulcsát.” Nem adjuk fel, nem adhatjuk fel, keressük tovább. Szülők és szakemberek együtt. Az igazi szakemberek nem könyvből tanulják ezt a szakmát, hanem a gyermekektől és a szülőktől. A szakember sokszor a szülő véget nem érő szeretetéből és türelméből merít erőt a munkájához. Ahogy a könyvben vélekedik egy szülő: „Az autistákat nevelő családok akarva akaratlanul példát mutatnak másoknak megértésből és hitből. Meg kell találnunk a kulcsot, segíteni kell rajtuk. Az itt és most parancsa sürget. Most kell segíteni rajtuk, mert most élnek, és itt kell segíteni, mert itt vannak közöttünk. A közeli és távoli jövőben felfedezett új módszerek rajtuk már nem segítenek. A majd felállított lakóotthonokban már nem ők fognak lakni. Most kell segíteni rajtuk! Ezért készült a film. Ezért készült ez a könyv. Ebben a mai helyzetben, amiről az egyik interjúalany így vélekedik: „Ennél türelmetlenebb társadalmat a világ nem látott, hogy csak aki a piacgazdaságban irányító, vagy engedelmes eszköz, az ember, a többit egyszerűen kidobja magából.” Egy másik pedig úgy nyilatkozik: „A nálunk uralkodó vadkapitalizmusban alig találni olyanokat, akik átérzik a szenvedő ember kínjait.” És mégis, itt és most össze kell fogni szülőknek, szakembereknek, hatóságnak, jó szándékú, kívülállónak (mert kell, hogy ilyen is legyen). Tudomásul kell venni, amit az egyik szülő mond: „Ahol autista gyermeket diagnosztizálnak, ott az egész család segítségre szorul.” Azt is egy szülő fogalmazza meg: „El kell fogadnunk a másságukat, ahogy mi is valamennyien különbözőek vagyunk és tiszteletben tartjuk egymást, tiszteletben kell tartanunk az ő különbözőségüket is.” Annak ellenére is, ahogy a könyvben olvasható egy szülőtől: „Meggyőződésem, hogy az autistákat sokkal nehezebb elfogadtatni a társadalommal, mint más sérülteket. A mi gyermekeink nem ébresztenek együttérzést, nem fakasztanak könnyeket.” Ebben az intoleráns világban kell megkeresni azt a lehetőséget, ahol a megfelelő segítséget megkaphatja külön-külön minden autisztikus ember. Idézet a könyvből: „Ehhez meg kell találnunk azt az életközösséget, amely messzemenőkig megértő, ugyanakkor lehetővé teszi számára, hogy megálljon a saját lábán.” A pillanatnyi helyzet azonban sajnos ennek szinte az ellenkezője. A puszta igazságot az egyik szülő fogalmazta meg: „Egy autista nem kell a társadalomnak – ezt szemünkbe mondták egy hivatalban. Úgy tűnik, a társadalom nem akar róluk tudomást venni, sem az életüket elviselhetőbbé tenni. Másként viszonyulnak az egészséges és a problémás emberekhez. A betegeket lekezelik, a magatehetetleneket megbélyegzik. Megalázás, megalázás, megalázás. Már nem kérek belőle. Azt még senki nem kérdezte meg, miben segíthetne… Kőkemény és embertelen világ ez. A jövő? Az sincs megoldva. Az út boldogtalanságból reménytelenségbe vezet. Egyszerűen nem tudom, mi lesz a fiunkkal, ha mi már nem leszünk. Nem sajnálatot és nem könyöradományt kérek, hanem segítséget. Csak azt, ami jár(na). S azt, amit elvettek tőlünk: az emberi méltóságot.” Ezt a helyzetet kell megváltoztatni sürgősen, itt és most. Fogjunk össze ma! Segítsünk most! Ezért készült ez a könyv. Budapest, 2002 júniusában – Dr. Weiss Mária
-
-
-
Napsütéses Indiában
08 000 Ft„KÉT ÉVVEL ezelőtt, ugyancsak szép, ragyogó őszi napokban, együtt sétálgattunk igen tisztelt és szeretett barátommal, dr. Simonyi Semadam Sándor volt miniszterelnökkel az abbaziai tengerparton. Kedves sétahelyünk volt a délfelé húzódó gyönyörű út, ahol a szabad tenger keskeny sávja látszik.
Ez a kis darab végtelenség mindig vonzott bennünket. Arra nyílik az út a csodálatosan kék Mare Mediterraneum felé, arra van a nagy óceánjáró gőzösök országútja s arra visz az út – Indiába!
Majdnem állandóan Indiáról beszéltünk; előkerültek lelkünk legmélyéről az eltemetett vágyak és álmok s önkénytelenül támadt bennünk az elhatározás: miért ne kísérelnők meg azt, ami mindkettőnk soha el nem múló titkos vágya volt.
Magános ember csak a nehézségeket látja. Ha ketten egyetértenek, oszlanak a nehézségek, könnyebbé válnak a lehetőségek s abbaziai üdülésünk végén azzal az elhatározással tértünk haza: el fogunk menni Indiába!
A Gondviselés határtalanul jó volt hozzánk. Megengedte, hogy vágyaink valóra váljanak s nemcsak eljutottunk, de vissza is jöttünk – megfogyva és kifáradva bár – de épségben és egészségben.
Pedig nem kis út volt! Négy hónap alatt közel harmincötezer kilométert tettünk meg. Ötvenhárom napon át voltunk a tengeren – hallatlan szerencsével mindig derült időben és nyugodt vizeken -; harminchárom szállodában laktunk és – ami útunk legnagyobb tehertétele volt – hetvenhatszor csomagoltunk és pakkoltunk!… „ -
Naptári ünnepek – népi színjátszás
01 600 FtDömötör Tekla a naptári ünnepekhez fűződő magyar ünnepi szokások és a népi színjátszás történeti fejlődését rekonstruálja az írott források és a művészeti emlékek nyomán, a kezdetektől egészen a tudatos néprajzi gyűjtés megindulásáig. Ismerteti a főbb ünnepkörök (pl. a farsangi, kora tavaszi, májusi, télközepi ünnepciklus) s az egyes jeles napok dramatikus népszokásait, maszkos alakoskodásait, szertartásos táncait, elemzi a népszokások költészetét. Az egyes szokások európai hátterét megrajzolva újszerű tudományos eredményekre jut, melyek a nemzetközi néprajzkutatás szempontjából is igen jelentősek.
A kötet a néprajztudomány, színháztörténet és vallástörténet művelői számára különösen érdekes, de nélkülözhetetlen mindazok számára, akik a magyarság népi kultúrája iránt érdeklődnek. -
Napúton
08 000 Ft„Csontváry és a magyar nemzet élete között számtalan átfedés, párhuzam található. A festő égi sugallatot, spirituális fényt kap „fentről”. A magyar nemzet az árpádok alatt szinte folyamatos látomást kap a szakrális világról. Történelmi mércével mérve nagyon rövid idő alatt annyi szentet ad a hazának és vele a világnak, amennyivel egyetlen uralkodóház sem rendelkezik a mai napig sem…”
-
Nat Turner vallomásai
0750 Ft1831-ben egy néger rabszolga, Nat Turner az Egyesült Államok Virginia államában hetvenedmagával föllázadt, lemészárolt több tucat fehér embert, és három napig rettegésben tartotta a környéket. De Nat Turner személy szerint csak egy ember haláláért felelős, szerelmét, a fehér Margaret Whiteheadet ölte meg.
-
-
Ne bántsd a’ magyart
04 000 Ft„Ez a könyv készült finnországi papiroson 1300 példányban és különféle régi diósgyőri papiroson 35 számozott példányban, a Stephaneum nyomdában Budapesten.”
-
-
Négy húron pendülök
01 800 Ft„Pauk igazi Naturtalent: természetes, ösztönös tehetség, az a ritka, jó hallású muzsikus, akinek az ujjai azért mennek jó helyre, mert belső hallása tévedhetetlen, és azonnal korrigál minden apró hamisságot.”
Fischer Iván
„Az életem, visszatekintve, egyszerre tűnik tipikus művészsorsnak a 20. század második feléből és teljességgel egyedinek. Én utólag szépnek látom, de szerencsém van: néhány szomorú momentuma ellenére közben is szépnek láttam, hála annak, hogy egészen kis gyermekként sikerült megtalálnom azt a hivatást, amely mindmáig boldoggá tesz.”
Az 1936-ban Budapesten született Pauk Györgyöt korosztálya legjelentősebb hegedűsei között, a magyar hegedűiskola örököseként és folytatójaként tartja számon a világ. Zeneakadémiai tanulmányait mint tehetséges kisfiú Zathureczky Ede növendékeként kezdte. Nemzetközi karrierje az 1956-os genovai Paganini-verseny, majd a párizsi Jacques Thibaud-verseny első díjával kezdődött. 1957-ben Frankl Péterrel együtt megnyerte a müncheni szonátaversenyt. 1958-ban Hollandiába emigrált, 1961 óta Londonban él. A londoni Királyi Zeneakadémia professzoraként hegedűsök nemzedékeit nevelte fel. -
Négy monológ Szent György ürügyén
0800 FtJaan Kross, a hazánkban is jól ismert észt író kisregénye Michel Sittow, a világhírű tizenötödik-tizenhatodik századi tallinni (revali) születésű festőművész első hazatéréséről és otthoni visszás fogadtatásáról ad képet. A németalföldi iskolázottságú Sittow hazatértekor – 1506-ban – már híres művésznek számított külföldön. Évekig dolgozott Izabella spanyol királyné, Szép Fülöp, majd V. Károly udvari festőjeként. Ragyogó koloritú portréit és Madonnáit a világ leghíresebb múzeumai őrzik. A Budapesti Szépművészeti Múzeumban is van egy Madonnája. Kross, hasonlóan többi történelmi tárgyú kisregényéhez, ebben a művében is drámai helyzetek és drámát ihlető egyéniségek találkozását mutatja meg, mesteri módon keltve életre a régi kor hangulatát; a múlt idők eseményeiről szólva, korunkról is szól, rólunk is beszél.
-
Négy szél Erdélyben
0800 FtA regény Erdély történelmének néhány évét idézi fel, azt a néhány évet, mely Báthory István fejedelemmé választásától megkoronázásáig, lengyelországi trónra jutásáig eltelt. A regény jelentős része annak a nagyarányú korképnek, mely Passuth László műveiben összefüggően kirajzolódik a XVI. és XVII. század Európájáról.
-
-
-
Negyven év – Horváthné meghal – Gyász
0800 FtA Németh László munkái c. gyűjteményes életmű-sorozat első kötete három nagy fejezetre oszlik. – Első nagy fejezete, a Negyven év, egy hosszabb pályatörténeti esszé, amelyet 1965-ben, az Iszony párizsi megjelenése idején írt Németh László, a kiváló francia filozófus-író, Gabriel Marcel tájékoztatására. „Az érdeklődését akartam ezzel a tájékoztatóval kielégíteni. De tán épp az, hogy az ismertetés viszonyainkban tájékozatlan olvasót tételez fel, teheti alkalmassá arra, hogy újabb nemzedékek kezében, akik pályámról, kibontakozásom körülményeiről éppoly keveset tudnak, úti vezetőül szolgálhasson.” – De nemcsak ez az esszé, Németh László, „franciaországi kopogtatásának a gyümölcse” lehet teljességgel ismeretlen a hazai olvasóközönség előtt; a könyv második fejezetének anyaga, a Horváthné meghal (amely a novellista Németh László munkásságát tartalmazza), úgyszintén javarészt eddig kiadatlan írásokat fog össze; olyan novellákat, amelyeket csak a legöregebb olvasók, vagy azok sem ismerhetnek, mert évtizedekkel ezelőtt, különböző folyóiratokban és lapokban szétszórva, gyakran élnéven jelentek meg, vagy kéziratban maradtak, s csak az életmű-sorozat számára rendezte sajtó alá őket az író. Pedig a novella „írói pályámon a végzet szerepét játszotta – emlékezik vissza Németh László –, egy novella volt a sorsjegy, amelyen nevemet az íróavató húzáson kihúzták.” Ez a novella a Horváthné meghal, a nevezetes alkalom pedig a Nyugat ma már irodalomtörténeti jelentőségű novellapályázata volt, amelynek első díját éppen ezzel az írásával nyerte el az irodalmi életben addig teljesen ismeretlen Németh László. „Novelláimban szálltam meg az életdarabot, amelyet a Horváthné meghal csak kijelölt; bennük vált írói feudumonná a mezőföldi falu, a nagy család, s ami vele ott összefüggött. Az itt felvillanó alakok embermitológiám törzsalakjaivá lettek, s az Emberi Színjáték-ban,Gyász-ban, Utolsó kísérlet-ben, sőt az Iszony-ban, Irgalom-ban is visszatérnek.” A kötet anyaga a Gyásszal zárul, azzal a regénnyel, amelyet – Németh László véleménye szerint – nem egy olvasója, s épp az igényesek között, makacsul az író legtökéletesebb regényének tart. Miért? Talán Illyés Gyula kritikájában találhatjuk meg a választ, aki a regény első megjelenése idején így írt a Gyászról: „Parasztkörnyezetben játszódik le a regény, tárgya azonban nem a paraszti élet. Kurátorék, Pordánék paraszt mivoltukon túl tágabb, emberibb sors ábrázolói, ezáltal példázzák népiségüket is a szokványosnál hitelesebben és megrázóbban. Maga a hősnő, Kurátor Zsófi is végeredményben éppúgy lehetne arisztokrataszármazék vagy polgári szalonlakó. Nem a személyisége a lényeges, hanem az indulat, amelyet megtestesít. Porhüvelyében antigonei jellem támad életre… Németh László Kurátor Zsófi valóságos modelljében görög vonásokat látott meg. Tudta ábrázolni is azokat: a könyv különös kettősségével igéz. A Balaton menti rékliben és tutyiban Ödipusz leánya futkos, a kiskapuk mögött összehajló vénasszonyok a tragédia kórusának szövegét zümmögik. Kiszeláné fiának biciklijén egy pillanatra mintha egy csábító királyfi közeledne. Nem az közeledik. Emelkedésein, ahol kilódulhatna a keretből, a regény helyes egyensúllyal visszahajlik a magyar valóságba. Ilyen szerencsés kettősséget mutat a regény nyelvezete is, az író ábrázolási módja. Németh Lászlónak gazdag és ritka értékű élményei vannak raktáron a módos parasztok életéből; az adatokat úgy önti, mint Móricz, a keserűséget és reménytelenséget, mint Kodolányi. Épp, mert felülről, egy különös szempont magasságából nézi: a magyar gazdag parasztságról megdöbbentően éles és hiteles intellektuális tárgyú írók nyelvén hangzanak. A hatást szerintem ez csak erősíti. Metszően éles, tömör mondatok, egyre-másra villantják a fordulatokat és hasonlatokat, amelyeknek egy költeményben is helyük lehetne.
-
Nela, Sa, Veron
0800 FtAz életműsorozat következő kötetébe az alábbi három kisregény kerül: Viszontlátásra, drága…, A céda és a szűz, Margarétás dal. Tersánszky vitathatatlan érdeme, hogy újjáteremtette a kisregény műfaját. E három mű tematikailag és műfaj szerint is összetartozik – most egy kötetben a sorozat 2005-ben megjelenő tagja lesz. A sorozat és az egyes kötetek válogatója és szerkesztője Tarján Tamás irodalomtörténész.
-
Nem bánok semmit sem!
01 000 Ft„Nem volt és nem lesz soha másik Edith Piaf” – írja a visszaemlékezések eme kis kötetének előszavában Jean Cocteau. Hét esztendeje már, hogy nem gazdagítja sanzonokkal a világot Piaf, a francia dalok legkedveltebb előadója, de rajongóinak száma, és az általa népszerűvé vált sanzonok közönsége nőttön nő. Ez a kötet életének arra a szakaszára pillant vissza, amelyet „mint egy kis veréb” kezdett, és közvetlen elbeszélés egy „világsiker” útjáról. Önéletrajzában megismerjük sok pályatársát, a francia költészet, zene több neves alakját, akik részesei voltak életének. Utószóként mellékeljük a „Piaf karrier” éveinek adatait is, nálunk ismert sanzonjainak magyar fordítását, és képeket, amelyek közelebb hozzák őt, a régi ismerőst, azokhoz, akiket érdekeel..
-
Nem engedünk a negyvennyolcból avagy lássuk, uramisten, mit nevetünk mi ketten!
0650 Ft100 év magyar anekdotaterméséből a javát sajátkezűleg válogatta, néminemű kommentárokkal gyarapította, s most a bocsánat, nemkülönben valamely tanulságok reményében a nagyérdemű elejbe bocsájtja H.B.B.
-
-
Nem lóverseny!
01 000 FtNem ígérhetem, hogy az olvasó rendszeres lóverseny-történeti ismereteket szerezhet itt. Azt sem, hogy kíváncsiságát minden lehető pletykával, ténnyel, adattal kielégítem. Remélem, mégis jól fogunk mulatni. Magam, hogy emlékeimet felidézhetem, az olvasót pedig, hogy – ha jól végzem a dolgom – az események irdatlan bősége magával fogja sodorni, el fogja ragadni, s hogy honnan? A mindennapok taposómalmából.
-
Nem mondhatom el senkinek
01 000 FtAki szereti Karinthyt, tudja jól: költőnek is nagy volt, Különös, szabálytalan, besorolhatatlan, mint minden műfajában. Ötlet-telitalálatai itt a paradoxonszerű végleges megfogalmazásokban villannak: némelyikük – az Előszó kétsoros tömör ars poeticája vagy a „Strungle for life” zárórímének hősi-etikus tilalma – annyi más karinthyádához hasonlóan, szállóigeként vonult be a köztudatba. Van olyan verse, amelyben látomás hegyesedik végül önmagát is – mint a Judik Etelt gyászoló Halott –, amelyben az ötlet tágul rettentő vízióvá. Jelezve egyúttal azt is, hogy Karinthy hiába érzi az Arany János „Nagyon fáj! Nem megy!”-ét, ötleteinek gyötrő szikrázása sosem tud megszűnni.
A szinte még gyerekfővel írt Vérmező, 795. május csillogó szenvedélyessége hamarosan kiszorul Karinthy lírájából;a gördülékeny pátoszt csak az ígéretes korszak és az ígéretes életkor egybefonódása lobbanthatta ki – ez teszi a verset a magyar líra egyik legszebb zsengéjévé. Az első verseskötet publikálását (Nem mondhatom el senkinek, 1930) megelőző húsz év számra kicsiny verstermése az egész Karinthy-oeuvre műfaji és hangulati változatosságát tükrözi: a vékony kötetben versnovellák vershumoreszkkel, verskiáltvánnyal váltakoznak. Élete utolsó éveiben az alig negyvenöt éves Karinthy váratlanul gazdag öregkori lírát teremt. A magyar költészet ez idő tájt lezajló korszakváltásával együtt haladva, de a maga külön útján, köznapi hangú, elbeszélő jellegű verseket ír, kényelmes, lazán ritmizált, hosszú sorokban. Ezeknek a látszólag kedélyesen beszélgető költeményeknek szinte az egyetlen témájuk a halál. A szűkölő halálfélelem. Az elszámolás a teljesített és nem teljesített feladatokkal. Számvetés a pályatársakkal meg az új nemzedékekkel, akiket már új eszmék vezetnek, gőzök bódítanak, és ki tudja, érdekli-e őket, amit az öreg író „kiárusít”. És végül leszámolás a korral, amelynek az ifjúkori reményeket megcsúfoló iszonyata nagyon is a korhoz tapadó közege a halálfélelem kortalan emberi szorongásának. Kései verseinek kötetkiadását – igazolva a versek sugallta előérzetet – Karinthy már nem érte meg. Az Üzenet a palackban nem sokkal a halála után, 1938-ban jelent meg.
Kötetünk anyagát néhány, az eddigi gyűjteményekben nem olvasható vers, sanzon teszi teljesebbé.
Honterus Antikvárium és Aukciós Ház
