„Nehéz az utat, önmagát vagy Istent kereső ember élete. Akármerre néz, mindenhol válaszok, kőbe és szent könyvekbe vésett igazságok, átszellemült arcú tanítók állnak. Sokszor egymásnak ellentmondó vagy tiltó igazságokkal találkozik az ember. Ha pedig elfordul a spiritualitástól a mundán világ felé, akkor ugyanebbe a körbe esik, ugyanúgy az igazságot, valamilyen ember felett álló örökérvényű dolgot keres. És ezt játssza az emberiség már évezredek óta. Hallani a mítoszt néhány kiválasztott, megvilágosodott tanítóról, akik elérték a csúcsot, akik megszabadultak. A tudásukat leírták és elmondták, milliók és milliárdok követik őket nap mint nap, és mégis tele van az ember frusztrációval, haraggal, önváddal… és a mélyen ott belül nem tudja magát teljesen szeretni, folyamatos szenvedésben él, ami hol jobban, hol kevésbé, de előbukkan a hétköznapokban. Mi a válasz mégis? Mi a megoldás? De leginkább a kérdés az, hogy miként lehet ezt a teljesen hétköznapi életbe beültetni anélkül, hogy az ember hazudna magának? Van-e kiút mégis? Elérhető-e ez a mindennapi ember számára? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ e könyvben. S ha nem dobod ki az első mondatok után, és túléled minden sorát, nem őrülsz bele és nem menekülsz el tőle… akkor hatalmas elismerésemet szeretném kifejezni, mert tényleg úgy döntöttél immár megkérdőjelezhetetlenül, hogy eleged van az illúziókból és valójában szeretnél szabaddá válni. És ez azt is jelenti, hogy nem akarsz hazudni magadnak többet és annyira bátor vagy, hogy a saját válaszaidban jobban mersz majd bízni, mint bárki máséban. Tudom, hogy nehéznek tűnik és nehéz úton mész keresztül, de hidd el, minden pillanata megéri és nem szabad feladnod még akkor sem, amikor a legkilátástalanabbnak tűnik az egész. Mert sose felejtsd el, minden olyan kérdésedre, hogy mit is kell tenned, a válasz ez: Semmit. Na, és azt mindenképpen Könnyedén.