-
-
A Nagy Parázna szemtanúja
0800 FtJános, a patmoszi látnok, A Jelenések Könyvében „A nagy parázná”-nak nevezi Rómát, amelynek szörnyűséges hírei az akkori ismert világ valamennyi táján utálkozást és borzalmat keltettek. Erről, ugyanerről a Rómáról, császári udvarának bűneiről és paráznaságáról írta Tacitus halhatatlan történelmi híradását, és ennek a kornak bűnöző, olykor elmebeteg császárairól jegyezte fel nem sokkal később Suetonius nevezetes pletyka- és anekdotagyűjteményének hol mulatságos, hol hátborzongató történeteit. – Nos, a mai író – aki a klasszikus remekműveknek is a klasszikus mendemondáknak is lelkes olvasója, Szent János apokalipszisének, Tacitus történelmi műveinek, Suetonius életrajzainak és mellettük a kor divatos filozófiai műveinek újraolvasása után, megpróbált kitalálni egy alakot, aki annak az időszaknak bűneit és paráznaságait saját szemével, közelből láthatta, de szerencsésen túlélte, hogy utána felidézhesse mindazt, aminek tanúja volt. Ez a szemtanú olyan ember, aki jól lát, de őt nem veszik észre; jelentéktelen külsejű, csúnya kis írnok a császári palota hivatalában. Szerencsétlen külseje a szerencséje. A szépek, a daliásak, a látványosak – akár bűnösök, akár ártatlanok – belepusztulnak a történelem kavargásába. Az okos és művelt jelentéktelenek legyőzhetetlenek; ők a túlélők, ők a szemtanúk. Az ő „alulnézetében”, mint politikai, bűnös és erotikus kalandok sorozata vonul itt az olvasók elé Caligula, Claudius és Nero vérgőzös és cselszövényes orgiákkal és tömeggyilkosságokkal teljes két évtizede.
-
A Szentlélek karavánja
0800 FtElső ízben 1979-ben látott napvilágot az évtized egyik legfontosabb magyar regénye, a Beatrice apródjai, Illyés Gyula tollából, amely az ő önéletrajzi és kortörténeti szálakból sodort -a történeti időt tekintve-, a Puszták népé-vel elkezdődő, majd a Kora tavasz-szal folytatodó regényfolyamának szerves része; a Hunok Párisban eseménytörténete felé vezető időköz regénye. Ez a vállalkozás -életrajz, emlékirat és kortörténet- tehát Illyés Gyula egész írói pályáján átnyúlik, s az író számára is, de minden bizonnyal olvasói számára is éppen az 1918 és 1925 közötti időszak ábrázolása jelenthette a legizgatóbb és legnehezebb feladatot, mert egy olyan nehéz és keserves korszakot kellett a történelmi tisztánlátás erejével és szépírói hitelével megidéznie, amelyről mindeddig alig-alig esett szó irodalmunkban. „Buzgalmamat az keltette, hogy azt éreztem: a magyar nép XX. századi legsorsdöntőbb esztendeiről, ahol minden nagy bajunknak a forrása van, a szellemi élet nem adott méltó ábrázolást.Nem tudjuk, hogy mi történt, értve úgy, hitelesen nem tudjuk, mert hisz még történetileg se tudjuk világosan:mi történt a magyarsággal 1918 és 1925 között.”
-
A szerette város
0600 Ft„A szokatlan cím, amely a régi magyar nyelv ízeit, sajátságos, személyragos igenévi szerkezetét őrzi, Tömörkény Istvántól való: ő ismertette ezzel a címmel a Szegedi Napló 1901. október 13-i számában Kulinyi Zsigmond Szeged új kora című könyvét. Örökölvén tőle, át akarom testálni a huszonegyedik század Szegedjének szókincsébe. Jóllehet értelme ugyanannyi, mint „a szeretett város”, hangulatával, régiségével mégis több, egyénibb. Csak Szegedre értendő, akár a nagykezdőbetűs Város. Illés Endre megértése tette számomra lehetővé, hogy Szegedi örökség (1983) című könyvem párjaként és folytatásaként újabb gyűjteményt tehessek a városukat szerető szegediek és a szegedi művelődési hagyomány iránt érdeklődő minden magyarok asztalára. Az említett előzmény fogadtatása megnyugtatóan bizonyította számomra, hogy a helyi örökséget tudja úgy tekinteni az ország történelmet, irodalmat, néphagyományt méltányló olvasóközönsége, mint az egyetemes magyar műveltség kiszakíthatatlan részét; meglátja benne, hogy a helyi szín, a couleur locale, a nemzeti kultúra színképének nélkülözhetetlen összetevője; hogy a szegedi tradíciók föltárásával és közkinccsé tételével nem holmi provincializmust ajnározunk, hanem a közös magyar művelődéstörténeti kincset gazdagítjuk. Hatvan fel: hazafelé – tartja a magyar közmondás. Köszönöm mindenkinek, akit illet, hogy szétszórt írásaim javát életem alkonyodásán betakaríthattam.” Péter László
-
-
A varázsló halála
02 000 FtCsáth Géza írja 1913-ból való önéletrajzában: „1887-ben születtem Szabadkán. Ügyvéd apám, aki szenvedélyes zenélő, hegedűművészt akart belőlem nevelni. Valóban gyorsan és jól fejlődtem, de az alkotás vágya megölte bennem a gyakorlatozáshoz szükséges türelmet. Festő akartam lenni. Bizarr színkeveréseimet és elnagyoló vázlatszerű rajzolási modoromat azonban rajztanárom kinevette, és elégségest adott. Ugyanígy jártam a dalaimmal is. Kezdettől fogva szabad atonális harmonizálást, aszimmetrikus ritmuskombinálásokat alkalmaztam bennök. Apám kijelentette, hogy amit írok, az nem zene. Az írással simán ment a dolog. Tizennégy éves koromban mutatkoztam be először a Bácskai Hírlap közönségének, mint zenekritikus. Tizenhét éves koromig azonban nagyon keveset írtam. Mint nyolcadikos gimnazista elküldtem Bródy Sándornak, a Jövendő akkori főszerkesztőjének egy novellámat. A kályha volt a címe. Válaszolt rá. Azt írta, hogy küldjek mást is, jót, sőt feltűnőt vár tőlem. Ekkor kezdtem komolyabban foglalkozni az írással. Nem sokáig tehettem. Jön az érettségi, azután az orvosegyetem. Másfél évig csak az anatómiának és az élettannak éltem. Egy napon azonban mégis ráhatároztam magam, hogy kopogtatok a Budapest Naplónál. Pár hónap alatt már vasárnapitárcaíróvá lettem. Természetes, hogy nagy kedvvel és szorgalommal dolgoztam. A Nyugat-nak alapítása óta munkatársa voltam. Ide írtam azt a kis tanulmányomat, amellyel eddig talán legnagyobb sikeremet arattam Pucciniról, s amely azóta németül is megjelent. Ugyanebben az időben látott napvilágot első novellás kötetem: A varázsló kertje (1908) Körülbelül egy év távolságban követte ezt azután a többi: Az albíróék (1909), Dél utáni álom (1911), Schmith mézeskalácsos (1912). Muzsikusok (1913) 1911-ben a Magyar Színház két színdarabomat mutatta be. A Janika című kétfelvonásos zenés játékot. Azóta még egy színművem készült el, továbbá munkában van egy vígjátékom és két regényem.”
Mindössze harminckét éves volt, amikorra a morfium teljesen szétroncsolta testét és szellemét 1919-hen tragikus körülmények között vetett véget életének.
Meglesni a romló anyag iszonyú elváltozásait, a magány esszenciáit, az őrületbe csukló fintorokat, a test titokzatos kiterjedését, a halál kiütköző tigris-foltjait ezek a pillanatok Csáth Géza novella témái… Az anyag, az érzékek írója volt, a testé, a fájdalomé, a gyönyöré, de mindenekfelett annak a kísérletezésnek az írója, melybe belepusztul a test. – írja bevezető tanulmányában Illés Endre, aki Csáth Géza legszebb, legmaradandóbb novelláiból állította össze ezt a kötetet. -
-
-
Bengáli tűz
01 000 FtGermanus Gyula, a világhírű keletkutató feleségével, Hajnóczy Rózsával a híres költő, Rabindranáth Tagore meghívására kerültek Indiába. A kötet az ott eltöltött izgalmas évekről szól. Regényes útirajz, kalandos beszámoló a távoli Kelet legszínesebb országáról, Indiáról. A Bengáli tűz a szórakoztató irodalom s az ismeretterjesztő útleírás szerencsés ötvözete. Mintegy húsz év után újra, nem sokkal a sikeres angol nyelvű kiadás után kerül a magyar olvasóhoz. Könyvünkben számos, eddig hozzáférhetetlen eredeti Germanus-fotó is szerepel.
-
Beszélgetések Sheryl Suttonnal
02 000 FtPilinszky János 1977-ben megjelent Beszélgetések Sheryl Suttonnal című esszéregénye egy fiktív párbeszéd, alapja azonban egy valóságos találkozás. A költő Párizsban látta Robert Wilson társulatának A süket pillantása című emblematikus színházi előadását, amelynek főszerepét az amerikai fekete színésznő, Sheryl Sutton játszotta. Pilinszky később személyesen is megismerkedett és barátságot kötött a színésznővel, akivel többször találkozott Párizsban. Beszélgetéseik szolgáltak kiindulópontul – költészet és valóság éteri határán, lévén Pilinszky nem tudott angolul, az amerikai színésznő pedig keveset értett franciául – a könyv anyagához. A Beszélgetések a Pilinszky-életmű egyik legkülönlegesebb, kultikus darabja. Az új kiadásban szövegváltozatok, naplójegyzetek, levelek egészítik ki az esszéregényt, valamint a legendás borítókép mellett eddig nem publikált fényképek és fakszimilék teszik még közvetlenebbé ezt a rendkívüli találkozást.
-
-
Bornemisza Péter kísértései
0500 Ft„…egyfelől féltem, másfelől égett a szívem, és talán az oldalamon is kifakadt volna, ha az számot fel nem tátottam volna” – a magyar irodalom egyik legszebb írói vallomását Bornemisza Péter 1577-ben, az Ördögi kísírtetek megírása évében fogalmazta meg. A lelkipásztor, aki ötkötetes, majd egykötetes prédikációskönyvében az ünnepekre íródott beszédekben a bibliai történetek fölidézésével remekbe szabott novellák sorát alkotta meg, aki a mélylélektan minden eszközét fölhasználva kora emberét a középpontba állítva az élet, az emberi természet megannyi bonyolult szálát követve nyomoz érzelmek és cselekedetek indítóokai után, aki írásaiban az uralkodót sérti, megjárja a börtönt, akinek magas pártfogók egyengetik útját, aki az Elektrá -t úgy magyarítja, hogy korára és hazájára aktualizálja, akinek pályája világ versekkel indul – korának európai méretű prózaírója volt. Életének regényes fordulatai – megalázottságok, családi életének veszteségekkel terhes eseményei – nem térítik le arról az útról, amelyet önmagának kijelölt. Barátai és a hozzá betérő ismerősei nyitott ajtókra és érdeklődő figyelemre számíthattak, mások gndjait éppúgy megörökítette műveiben, mint önmaga keserűségeit, önmagával való viaskodásait. Nemre és rangra való tekintet nélkül került mindenki a tollára. Hogy mi volt az a belső indíték, ami Bornemiszát írásra késztette, pontosan megfogalmazza: „Hogy penig níhol ki is neveztem az szömélyökben, nagy urakban, asszonyokban, nemesekben, bölcsekben, nagyokban, kicsinyekben, azért míeltem: hogy ne vélné valaki, hogy ez utálatosságokra a sátán csak ez világnak az gazzát vinné, és magát senki nem vélné jobbnak másnál: hanem meggondolná, hogy ő is ember…” Nemeskürty István új Bornemisza-könyve oknyomozó kutatás. Mint egy regény, úgy olvasható ez a tanulmány, amely a Bornemisza-sorok mögé akar látni és láttatni. A kor mindennapjainak fölfedése, a korszak politikai helyzetképe, az európai irodalmi párhuzamok, Bornemisza magánéletének fordulatai ott rejlenek a több kötetes életműben. Nemeskürty István arra vállalkozott, hogy ezeket a rejtett vonatkozásokat napfényre hozza, és ezzel ne csak Bornemisza Péter életrajzát, ne csak a korszak társadalmi, politikai vetületét, hanem a magyar próza kezdetét is megvilágítsa. És mindezzel azt bizonyítsa, hogy ekkora, a magyar próza születésekor, Bornemisza, akit első prózaírónk egyikének tekinthetünk, a kor legjelentősebb gondolkodó íróival egy szinten írt és gondolkodott. Ugyanazok a kétségek gyötörték, nyugtalanították, mint Avilai Szent Teréziát; a Giordano Bruno műveiből vett idézetek meghökkentve rácsengnek Bornemisza soraira; és nyomon követhetjük Szent Ágoston hatását is. Nemeskürty István Bornemisza Péter születésének négyszázötvenedik (1985), halálának négyszázadik (1984) évfordulójára írott tanulmánya korunk olvasójához hozza közel a reneszánsz próza magyar mesterét.
-
-
Elmés mulatságok. Anekdoták
02 400 FtAz Előszóból: Azok az elmés mulatságok, melyeket a cím ígér, voltaképpen anekdoták. Mi magyarok, mindenkor anekdota-kedvelő nemzet voltunk. Anekdotáztak íróink, képviselőink, ügyvédeink, nem is beszélve a táblabírákról, kiknek az egyik legkedvesebb foglalkozásuk volt. De anekdotáztak parasztjaink is, amit már sokkal kevesebben tudnak. A népköltési gyűjtemények tömve vannak ízesebbnél ízesebb anekdotákkal.
Hogy mi az anekdota, bajos volna pontosan megmondani, mert nagyon sokféle anekdota van. Maga a kifejezés a görög anekdoton szóból származik, ez pedig kiadatlan írásművelt jelent. Tehát olyan kis történetet, mondást, megállapítást, ami nem méltó arra, hogy komoly történelmi műbe belevegyék. -
-
Emlékiratok
04 000 Ft„»Egyetlen birtokunk az emlékezet« – kiáltott fel Újfalvi Sándor romantikus pátosszal, de őszinte fájdalommal, 1854-ben, amikor úgy érezte, hogy hazája fölött »a kérlelhetetlen halál öldöklő angyala a végórát számlálta«, amikor »a romlatlan keblű magyarnak százszorozott kegyelettel kell csüggnie múltja emlékein«. A múltnak ez az örökkön való ébrentartása, jelenné mentése hagyomány Erdély társadalmának és irodalmának történelmében: erőt és biztatást adott válságos esztendőkben, és családdá kovácsolta a nemzetet, amelyet nemegyszer végső pusztulás fenyegetett. A nemzeti és családi emlékezés a nemesi Erdélyben egy: aki családjáról szól, az egész erdélyi hazáról beszél, mert ott mindenki atyafi és rokon, s ott mindenki tud mindenkiről és mindenről: a család ügye a nemzeté, s a nemzet ügye a családé is. A családi szóbeszédek nem röppentek el a kimondott szóval: ott őrződnek az erdélyi udvarházak levelesládáiban naplók, önéletírások, emlékiratok alakjában; az emlékezet irodalommá vált, mert aki mit elmondásra érdemesnek, leírásra szükségesnek tartott, bizony megírta: nem átallott tollat fogni, hogy önkínzó vallomásokban mutassa fel az utódoknak a maga és kora életét. A hagyományok ereje kényszerítette erre, az állandóan jelen lévő történelmi és irodalmi levegő, melyet semmi történelmi vagy társadalmi vihar el nem fújhatott, hanem inkább éltetőbbé sűrítette. Aki ezt a levegőt szívta, írni kényszerült. Csoda-e, hogy Erdélyben minden nemesi családnak megvan a maga Családi Krónikája?… Utánozhatatlanul szép és meggyőző vallomás ez a könyv a reformkori Erdélyről és Magyarországról. Újfalvi Emlékiratai-nak hitele van, nemcsak történelmi, hanem művészi is. Arcképei hamisítatlanul idézik az eleven embert, a tanuló Kőrösi Csoma Sándort, a Jókai-regénybe illő Keczelit, Deák Antalt, Széchenyit és mindenekelőtt Wesselényit. Alakjainak közéleti megítélésével talán lehet vitatkozni, de az elénk állított embert mindig igaznak, valóságosnak érezzük. Nem egy leírását, elbeszélését, jelenetét megirigyelhetné akármelyik nagy írónk, a lovasbravúrt, Jeddi Zsuzsi történetét, a nagy zsibói vadászatot vagy a patriarkális törvénykezést. Árad belőle a szó és a sok találó kép… Ösztönös próza az övé, s ott legszebb, ahol valóban ösztönös: ott a nyelvújítás előtt való idők cicomátlan mesélő hangja szól.”
-
Esőisten siratja Mexikót
0800 FtEgy csodálatos, elsüllyedt világ tárul elénk vízre épült városaival, barbár-szép ősi hitregével, véres emberáldozatok oltáron hamvadó szívével, rejtélyes-groteszk, titokzatos arcú szobraival, mestermívű aranytárgyaival és kincsével, tömérdek kincsével – s ez ellen az azték Mexikó ellen indul el a spanyol kisnemes Cortés maroknyi hadával, dzsungeleken, csatákon, véren, lefojtott és kivillámló szerelmeken át, hogy a legkatolikusabb spanyol király országait, a maga aranyát és hírét gyarapítsa egy teljesen ismeretlen földrészen. Az emberiség egyik legnagyobb kalandja ez, amelyben egy gyönyörű kultúrán teljesedik be a történelem, s a harcok, vereségek, a végső véres összecsapás után ott ül Tlaloc, Mexikó esőistene az elpusztult csodaváros, Tenochtitlián kapuján és a trópusi eső sűrű hullásával siratja országát és népét. Ehhez a tragikus de az emberi sorsokban mégis feloldódó összeütközéshez visz el bennünket Passuth László nagy sikerű, lebilincselő regénye.
-
Ételművészet, életművészet [Hasonmás kiadás]
0600 FtValamikor régen, boldog háborúelőtti időben, kétféle polgári háziasszonyt ismertünk. Az egyik – a jó háziasszony – kulcscsörgető, tűzrőlpattant, örökké izgatott menyecske volt. Baboskendővel kötötte be fejét, kötényben járt, égett zsírszagot terjesztett maga körül és fénylett az orra. Minden ételre azt mondta, hogy sajátkezűleg készítette, régi családi recept szerint és meg volt sértve, ha a vendég nem ürítette ki a tálat. Asztaltól percenként fölpattant és kisietett a konyhába, ahonnan aztán harsány vezényszavak, pörlekedés és szakácsnősírás egyvelege hangzott be az ebédlőbe. Ennél a háziasszonynál mindig sokat, zsírosat és nehezet ettünk. Rontott gyomorral, nyomott kedéllyel távoztunk házából, ahol egyébről alig esett szó, mint a háztartás örömeiről és bánatairól, a cselédek komiszságáról és a kofák szemtelenségéről. A másik hölgy – a rossz háziasszony – úgynevezett kékharisnya volt. A felhőkben élt, ott is a Nyugatot olvasta, lelki problémákkal foglalkozott és azt állította, hogy az étkezés lealacsonyító, de sajnos szükséges szégyen. Az ebédlőasztal körüli csoportosulás főleg azt a célt szolgálta, hogy a körben való üldögélés megkönnyítette az irodalmi vitákat. Főleg pedig azzal hencegett a kékharisnya-háziasszony, hogy még soha életében nem lépte át a konyha küszöbét és hogy egy lágytojást se bírna megfőzni. A rossz háziasszonynál, igazat megvallva, szívesebben étkeztünk, mint a jó háziasszonynál. Először is, mert nem muszáj volt enni, ha nem akartunk, másodszor is, mert a rossz háziasszony néha ráhibázott egy jó szakácsnőre, míg a jó háziasszony a legjobb szakácsnőt is átgyúrta saját formájára, azaz tönkretette. Napjainkban mindkét fentemlített háziasszonytípus eltűnt. Kihaltak. Ha akad belőlük itt-ott egy-egy ritka példány, csodálkozva nézzük, mint valami vízözönelőtti emléket.
-
Hagyományok ébresztése
01 000 FtE tanulmánykötet egyik vonzereje sokszínűsége. Középpontjában reneszánsz tanulmányok állnak, amelyek egy negyed százada foglalkoztatják Klaniczayt. A manierizmus esztétikája nyújtja talán a legtöbb új információt a reneszánsz-témakörön belül, s szellemesen mutatja ki az esztétikai gondolkodás változásait a kor publikációiból, vitáiból. A filológiai munkák mellett a kötet aktuális tanulmányokat is tartalmaz. az irodalomtörténész Klaniczay mellett megszólal az elméletíró, sőt a tudománypolitikus is. Ilyenformán az olvasó megismerkedhet Klaniczaynak az utóbbi évtized vitáiban elfoglalt álláspontjával. Több írás kapcsolódik a nemzeti hagyomány körüli polémiához, és hangsúlyos tanulmányok szólnak a realizmus és a szocialista realizmus kérdésköréhez. A kötet sok tekintetben dokumentuma irodalom- és művészettudományunk helyetének és problémáinak, másrészt tartalmas és érdekes olvasmány.
-
-
-
Hét játék
02 000 FtSzomory Dezső újra népszerű; bemutatói, akárcsak a régi Víg-színházban, megint eseménynek számítanak. Váratlan feltámadását nem lehet a szecesszió reneszánszával, a divatos századvég nosztalgiákkal magyarázni. Azzal a bájosan üde régiséggel sem, amely Szomory színpadán mindig jelen van, a selymes enteriőrökben, a zengve felívelő és komikusan megtörő tirádákban, a sűrű óh-okban, a mondott szövegnél is poétikusabb vagy ironikusabb – színpadi utasításokban. Ezek mind s főképpen a nyelv, az összetéveszthetetlenül szomorys stílus, a túlfeszített pátoszban bujkáló humor csak összetevői a sikernek.
-
-
-
Jezabel
01 300 FtAz 1937-ben megjelent Nagy Lajos király után 1944-ben látott napvilágot a folytatás, Gulácsy Irén színes, cselekményes, eseményekben gazdag regénye, a Jezabel. Míg az előbbi könyv Nagy Lajos uralkodásának fénykorában játszódik, és halálával ér véget, a Jezabel a király fiúsított lányának, Anjou Máriának és az ő anyjának, Erzsébet régens királynőnek korát ábrázolja. A királynők uralkodásának idejét sok politikai cselszövény, összeesküvés bonyolítja: Hédervári Kont István a magyar urakkal szervezkedik az asszonyuralom megbuktatására, a nápolyi Durazzói Károly, Lajos király nevelt fia a magyar trónra feni a fogát, és a lengyel tartományok elégedetlenül várják Erzsébet kisebbik lányát, Hedviget a királyi székbe. Erzsébet viszont taktikázik, halogat, újabb és újabb házassági – szövetséges terveket sző lányai számára, míg végül is lebukik a mindenoldalú bekerítettségben, s vele bukik a Nagy Lajos-i örökség, az egységes, hatalmas birodalom is. Míg Nagy Lajos király biblia előképe a regény szerint Jób, a leprás király volt, Erzsébet Jezabel bibliai királynő sorsa teljesedik be. A Jezabel az események, fordulatok bőségével szórakoztatja az olvasót. Különösen plasztikus Erzsébet alakja: esendő és támaszra vágyó, boldogtalan, sorsával hadakozó nő, jobb sorsa érdemes érzékeny, szerető asszony, anya – s ugyanakkor vérszomjas, bosszúálló hisztérika, hatalomvágyó, pompakedvelő, gőgös és hiú uralkodónő.
-
Júdás idő
02 000 Ft„A negyvenegyes tavasz harmadik napján születtem Ózdon. Alig kétéves koromban árvaságra juttatott a második világháború. Egerben, a Dobó István Gimnáziumban érettségiztem 1959-ben. Utána három év munka következett Pétervásárán: voltam OTP-tisztviselő, részes cséplőmunkás és művészeti előadó. Majd az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-népművelés szakára kerültem. A diploma megszerzése után a zuglói Szakmunkásképző Iskola diákotthonában nevelősködtem öt évig. Tagja voltam az Elérhetetlen föld című antológia szerzői gárdájának. 1972 augusztusában teljesen magamra maradtam tollammal. Azóta is vele, feleségemmel és fiammal élek Budapesten.”
-
Két emlék
0800 FtKét önéletrajzi ihletésű kisregényt olvashatunk a kötetben: Emlékek a gyűjtőfogházból, és Emlékek az alvilágból.
-
-
Kun László siratása
0400 FtA Lisszaboni Nemzeti Levéltárban egy XIV. századi kéziratra bukkannak, amelynek nyelvét ott senki sem érti. A filozófus Saudade Madridban élő, magyar történész barátjához fordul tanácsért. Kiderül, a kézirat magyar nyelvű, egy öreg pap, Márkus, Nagyvárad egykori őrkanonokjának alkotása. Márkus, ifjú korában, szemtanúja volt IV. László király holttestének a váradi székesegyházból történő kiutasíttatásának, és később, az ifjú Károly Róbert kérésére, írta le a történteket. Károly lemásoltatta és illumináltatta az öreg pap szövegét. Ez a másolat került Lisszabonba. Fő részét a László életében végzetes szerepet játszó asszony, Kun Erzsébet, az anya, Nápolyi Izabella, a feleség, Édua, a kun asszony találkozása és szóváltása teszi – a megölt László ravatala előtt.
-
-
Megnőtt a csend
01 500 FtA hajlíthatatlan szelídség költője volt Áprily Lajos; modern érzékenységű, nyugtalan idegzetű. Költője a csillapíthatatlan lázaknak, az égre rajzolódó hegycsúcsoknak, a kristályforrásoknak, a szabad lélegzetnek. Versei erős, hibátlanul tiszta hangon zengenek. Teljes világot alkotott, amelynek ege és földe van, igazi költészetet. Írt árnyéktalan, felhőtlenül kék egű verset a márciusról, a fekete tüzű rigóról, idilli pillanatokat idézett fel a fülemülecsattogással teljes éjszakákból, de költészete mégis, mindvégig nagy lélegzetű őszi monológ”. A halál jelenlétét, a sors jelzéseit mindig és mindenben felfokozottan érzékeli. De akiben illúziótlanul tudatosul, hogy az emberi sors elől egyre kevésbé térhet ki, találhat-e igazibb menedéket, mint amit az élet jelent? Az öregedő Áprily minél inkább érzi, hogy a végzet bekeríti, annál szívszorítóbb életszerelemmel nyújtózik minden fény és öröm felé. Tudom olvashatjuk egyik vallomásában, hogy a hetvenedik év, amelyet betöltöttem, nem tető. Kifutó hegy a mélység felé, ereszkedő, mély sötét völgyek felé mutat. De olyan magaslata van még, ahonnan átfoghatom életemet, megölelhetem a sok tetővel integető földet, melyen születtem, a nemzetet, amelyhez tartozom.”
-
Honterus Antikvárium és Aukciós Ház
