A szerzőt a szakirodalomban régtől fogva úgy értékelik, mint korának legolvasottabb tudósát, mint humanistát, aki kétszáz évvel megelőzte korát. Metalogicon című munkájában János hitet tesz a sokoldalú képzettséget adó filozófiai alapon nyugvó humanista oktatási rendszer mellett, amelyet a görögöknél Platón és Arisztotelész, a rómaiaknál pedig Cicero és Quintilianus képviselt. Úgy érzi, hogy saját korában veszélybe került ez az igényes pedagógiai program, és a tananyag jelentős csökkentésével az oktatást szinte a fecsegés szintjére süllyesztik le. Határozottan elítéli ezt a tendenciát, felhívva a figyelmet Arisztotelész logikai műveire. E művek fölfedezésének és értékelésének folyamatában olyan fontos szerepet játszott a Metalogicon, hogy nyugodt lélekkel tekinthetjük e művet az érett skolasztika előkészítőjének.

NEM VILÁGRASZÓLÓ könyvvel akarok itt előlépni. Ugy jómagam, mint más társak, szerzetesi pályánkon már kezdettől fogva nagy nehezen nélkülöztünk egy szerény magyar könyvet, mely Jézus Társasága nagy múltjának magyar férfiait rövid összefüggő előadásban tárta volna föl előttünk. Nagy történetkönyveink elolvasására pedig a mai jezsuitának érkezése alig vagyon. Könyvemnek azonban magasabb célja, általánosabb rendeltetése is van. Krisztus Urunk a lelkének teljesebb üdve után, a tökéletesség után sóvárgó ifjúnak mondotta: Si vis perfectus esse, vade, vende quae habes et da pauperibus, et habebis thesaurum in coelo: et veni, sequere me! (Matth. XIX. 21.) A lelkesen felkarolt szerzetesi élet tehát örökbecsű gyémántdiadémot övez az ifjú homlokára. Ám napjainkban azt sokan, még a jobblelkű fiatalok között is törékeny üvegnek tekintik. Ha e könyvet figyelemmel elolvassák, tán tisztultabb gondolkozásra fognak ébredni. Legkiválóbb régi magyar jezsuitáink jellemképeit kívánom tehát e munkában röviden ecsetelni; szerzetünk magyarhoni történetéből pedig csak annyit szándékozom felkarolni, amennyi vezérfonál gyanánt e képek egybefűzésére kívánatos. Az általános forrásokat, melyeket e lapok megirásánál használtam, mindjárt ezen első füzet elején sorolom föl; a részletes forrásműveket, monográfiákat az előadás folyamán fogom idézni. Szerzetünk magyarhoni történetét s aszerint e munka taglalatját is három időszakra osztom: 1. A megtelepedés és az első vergődések korszaka terjed 1560-1610. 11. A szétterjedés korszaka 1610-1690. 111. A virágzás és feloszlatás korszaka 1690-1773.