• Bánffy Miklós estéje

    0

    Most, hogy Bánffy Miklós főműve, az Erdélyi történet az angol után francia fordításban is megjelenik s magától értődőén sorolódik a világirodalom nagy kincsei közé, fél évszázaddal az író halála után itt az ideje, hogy a magyar olvasóközönség is értékelni tudja, vagy egyáltalán megtanulja nevét, megismerje igazi kvalitásait, s ezekkel együtt emberi kiválóságát és gyöngéit is. Sokat késtünk a méltó értékeléssel, főleg mi, erdélyiek, pedig az elmúlt 20. században nem volt olyan magyar főrend, felelős politikus, aki jobban érezte, értette volna Erdélyt, mint gróf Bánffy Miklós, és nem volt olyan hatalmas – nem kiáltó, de figyelmeztető – szava senkinek, mint az Erdélyi történet írójának. De tegyük hozzá rögtön a helyrehozhatatlanság szomorúságával: visszhangtalanabb se! Beteljesedett rajtunk a faliírás – annyi különbséggel, hogy előbb darabokra szaggattattunk, és ma már híjával is találtatunk! Történelmi késéssel most utólag legalább az írói művet vegyük birtokunkba, hiszen Bánffy Miklós az erdélyi lélek legavatottabb, legnagyobb tehetséggel és felelősségérzettel megáldott, legszenvedélyesebb búvárlója. Ebben a kötetben az író utolsó éveinek dokumentumait igyekeztünk egybegyűjteni: azokat a leveleket és naplószövegeket, amelyek az utolsó néhány esztendő történéseit rögzítik: egy magyar családét, amelyet szétszakít a háború és az azt követő események forgataga; egy apáét (különben neves író), aki hazatérve Erdélybe, öregséggel-betegséggel küszködve próbálja megmenteni valamikor mesés vagyona maradékát, s mindennapi gondok közepette megírni még azt, amit megírhat; egy anyáét (különben neves színésznő), aki Pesten keresi helyét a megváltozott idők színházi világában, s aggódását megosztja otthon maradt férje és lánya között, aki közben kiröppen az „Életbe”, férjhez megy egy amerikai katonatiszthez, s olykor szinte írói tehetséggel megírt levelek sorát küldözgeti haza arról az észak-afrikai világról, amelybe – egy diplomáciai testülethez tartozó tiszt feleségeként – belekerült.

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Hetedíziglen

    0

    „Sok-sok generáció tűnik el úgy, hogy az utódok ha akarnák sem tudnák kideríteni kilétüket, sorsukat, történetüket. Talán ha nem lett volna a madéfalvi vérfürdő, ha nem lett volna SICULICIDIUM, én sem tartottam volna érdemesnek e könyv megírására ennyi időt és energiát latbavetni. Lehet, hogy bizonyos támpontok hiányában nem jártam volna sikerrel. A be nem avatott olvasó is gyanítja, hogy ezt a történetet egy lázadó, Moldvába menekült, majd Bukovinában is letelepedett székely kései leszármazottja írja.”

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • XIX. századi úti grafikák / Grafische Reisebilder im 19. Jahrhundert

    0

    Ezzel az albummal, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapításának 150. évfordulója alkalmából – ha jelképesen is – visszaadunk a Közönségnek egy töredéket abból a kincsből, amelyet valaha alapítói és a későbbi idők lelkes adományozói az erdélyi közösségnek adományoztak. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum egykori képtárának néhány, erdélyi tájakat, városokat ábrázoló Rohbock-metszetéról van szó, amelyek annak idején az Erdélyi Múzeum-Egyesület értékes gyűjteményeinek részét képezték, s amelyek, miután az Egyesületet 1949-ben a kommunista állam egy törvénnyel megszüntette, a Kolozsvári Történelmi Múzeumba és a mai Lucián Blaga Központi Egyetemi Könyvtárba kerültek. A maga korában ismert német művész, Ludwig Rohbock megrendelésre készítette el azt a grafikasorozatot, amelyhez tartoztak, s amely az akkori Magyarország és az Erdélyi Nagyfejedelemség jelesebb városait és nevezetesebb tájait ábrázolta. Illusztrációi voltak ezek az ábrázolások a Magyarország és Erdély eredeti képekben című kiadványnak, amely a földrajztudós Hunfalvy János szövegeivel 1856-1864 között, három kötetben jelent meg. Az acéllemezre metszett Rohbock-rajzok nem csak ebben a könyvben, hanem mint önálló levonatok is forgalomba kerültek, így az érdeklődőknek módjuk volt arra, hogy egyesével vagy sorozatban megvásárolják őket. Ez esetben ugyanaz történt, mint Szathmári Pap Károlynak azzal a portrésorozatával, amelynek darabjait a művész az 1842-es erdélyi országgyűlés követeiről készített, s amely nemrég jelent meg új kiadásban Murádin Jenő gondozásában. És nem csak főúri családok gyűjteményeiben őrződtek meg ilyen darabok: polgári lakásokban is gyakran találkozhattak velük a kortársak, berámázva, a családi fényképek – vagy régebbi idoléból egy-egy nevezetesebb családtagról készült festmény – társaságában, hogy az idő múltával, az adományozók jóvoltából, közkinccsé legyenek.

    1 200 Ft
    Tovább olvasom