Johannes Tauler (1300–1361), a középkori spiritualitás e messzefénylő csillaga a hírneves Eckhart mester és tanítványa, Heinrich Suso mellett a középkori domonkos misztika triászának harmadik nagy alakja. Általa vált teljessé az, amit két rendtársa elkezdett: míg ugyanis Eckhart tanításának elsődleges tárgya a misztikus Igazság volt, Susóénak pedig a misztikus Élet, addig Tauler beszédei a misztikus Út egyedülállóan gazdag és sokrétű bemutatását adják. Tauler azonban nemcsak a maga korában volt avatott vezetője a misztikus út vándorainak, hanem ma is bizalommal fordulhatnak tanításához azok, akik életüket szellemi feladatként fogják föl, s akikben ennélfogva megvan a készség és képesség a folytonos önmeghaladásra. A kötetet a fordító és szerkesztő bő hetven oldalas tanulmánya vezeti be a misztika vallásban elfoglalt helyéről, illetve magáról a tauleri misztikáról. A 32 beszédet mintegy százötven oldalnyi kommentár egészíti ki úgyszintén a fordító-szerkesztő részéről.

A ​misztikus jelző mára profanilázódott, s így inkább az érthetetlent jelenti, mint az Isten belső, fogalmak nélküli szeretetét. Ezért tesz nagy szolgálatot Walter Nigg könyve, mert megmutatja, hogy a keresztény misztika kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes, sőt bizonyos értelemben logikus. Eckhart, Suso, Tauler elkötelezett misztikus. Jó dolog „mester” és „példa” híján lévő korunkban rájuk nyitni a szemünk. Olyan embereket ismerhetünk meg bennük, akik izgalmas, szenvedélyes életet éltek. Nem mások asztaláról leesett „istenmorzsákat” keresgéltek, hanem teljesen átadták magukat a nagy kalandnak, ami átformálta és mások, a mi táplálékunkká is tette őket. Keresztény misztikusok ők. Nem volt szükségük bármilyen „anyagra” ahhoz, hogy a látható világon túl tudjanak látni, s nem kellett állandóan új isteneket hajszolniuk, hogy spirituális tapasztalatuk legyen. S ami ma talán a legfontosabb, nem menekültek egy életen át a szenvedés és fájdalom elől, hogy boldogok legyenek, hanem Krisztus ismerete miatt vállalni tudtak mindent, ami az élettel és a szeretettel együtt járt. Mellesleg pedig gyönyörűen tudtak Istenről beszélni, Vele élni, úgy hogy talán mi is kedvet kapunk arra, hogy kiássuk a „szántóföldbe rejtett kincset”.

A könyv Szent Ágoston három rövidebb írását tartalmazza. Mindhárom munka kereszténységre váró, illetve frissen megkeresztelkedett, a hitben és a keresztény életmódban még járatlan hívek számára készült. Az egyházatya a hagyományt követve a kereszténységi liturgián ünnepélyes formában elmondott Hitvallás szövegét magyarázza, mégpedig a hallgatóság vegyes összetételére való tekintettel közérthető formában. A három írás: A Hit és Hitvallás, a Keresztény küzdelem és a Beszéd a Hitvallásról hitjelölteknek.

Suso (Heinrich Seuse, 1295-1366) a középkori német vallásosság kiemelkedő alakja volt; Eckhart mester tanítványa. Válogatott kötetünk, mely az első magyar nyelvű Suso-kötet, megismerteti az olvasót a nagy nyelvi gazdagságú költő-misztikussal. Misztikáját az érzelmek túláradó gazdagsága jellemzi, és törekvés arra, hogy élményeit tudatos formában közvetítse az olvasónak. Válogatásunk a költő-misztikus mellett a filozófus Suso minél teljesebb bemutatására is törekszik. A teljes terjedelmében közölt Az Igazság könyvét, melyet eretnekséggel megvádolt mestere védelmében írt, komoly figyelmébe ajánljuk Eckhart minden mai olvasójának is. A kötet bölcseleti fejezetei a középkori filozófia rövid összegzését adják.