-
Marosvásárhelyi krónika
02 000 FtAz erdélyi magyarság sorsa a XX. században felszínesen ismert a magyarországi közvélemény előtt. Még Erdély három kötetes története /Bp., 1986/ is csak vázlatosan tárgyalja az országrész történetét a jelenkorban. Szinte érthetetlen, hogyan váltak színmagyar városok, alig félévszázad alatt, román többségű városokká, míg több mint félévezredes korszakunkban, nemcsak megőrizték magyar jellegüket, hanem az egész magyar kultúra teremtő műhelyei voltak. Marosvásárhely története magyarázatot ad erre a kérdésre. Sűríti mindazokat a jelenségeket, melyek az egykor magyar többségű városokban végbementek Erdélyben. A város történetét átfogóan feltáró mű 1942-ben jelent meg /Kiss Pál: Marosvásárhely története. Marosvásárhely-Budapest, 1942/. Ez a mű csak Marosvásárhelyt került forgalomba és megmaradt példányait 1945 után bezúzták. Ma már könyvritkaság. De az azután bekövetkezett eseményekről, csak egyoldalú részletek jelentek meg, ezért ma áttekinthetetlen és érthetetlen, hogy mi történt valójában századunkban és minek a következménye az 1990. évi „Marosvásárhelyi pogrom”. A Honfoglalás 1100. Évfordulóján Budapesten megjelenő terjedelmes kötet áttekintést ad a város 1316 utáni történetéről, jelentős szerepéről a magyar történelemben, majd hiteles dokumentumok és statisztikai adatok alapján felidézi a város 1918 utáni politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulását. Egyúttal sajtótörténeti forrást is nyújt, mivel a helyi sajtó anyaga alapján tárja fel a város politikai életében bekövetkezett változásokat a két világháború között s különösen az 1944. évi román és szovjet megszállást, majd a román diktatúrának a magyar lakosságot sújtó, intézményeit megsemmisítő és kisajátító döntéseit. A város magyar jellegét átformáló eseményeket a román bel- és külpolitika összefüggéseiben vizsgálja, rávilágítva Románia nemzetiségi politikájának valóságára és ma is érvényesülő, a magyarságot felszámoló törekvéseire.
-
Mi történt Erdélyben?
01 800 Ft„Katona Szabó István MI TÖRTÉNT ERDÉLYBEN? című kötete olyan korszakot idéz fel a magyar történelemből, mely ezer éves állami múltunk legválságosabb, nemzeti jövendőnket legsúlyosabban érintő időszaka volt. A XX. század kényszerítette ránk ezt a tragikus folyamatot és csak reménykedhetünk abban, hogy talán a most elkezdődött század kegyesebb lesz hozzánk. A kötet anyaga Erdély 1918 őszi román megszállásával kezdődik és a XX. század utolsó évéig átfogja az egész erdélyi magyar életet. Nem történeti megközelítésű írásmű. Változatos műfajokban: visszaemlékezés, személyes vallomás, publicisztika, naplójegyzet formájában ragad meg egy-egy jellegzetes momentumot az elmúlt nyolc évtized történéseiből, személyes megközelítéssel, de a tények alapos, szakszerű és elfogultságtól mentes feltárásával. Azzal az igénnyel, hogy ezt a valóságot minél szélesebb körben meg kell ismernie minden magyarnak, különösen a fiatalabb nemzedékeknek, akik legfeljebb apáik, nagyapáik elbeszéléseiből sejtenek valamit, anélkül, hogy az összefüggéseket ismernék. A kötet négy jól körülhatárolható korszakot idéz fel részletesen. Az első Erdély román megszállásával kezdődik és bemutatja a két világháború közötti Románia magyar kisebbségellenes politikáját és az ezzel szembeni ellenállást. Majd következik a második világháború utáni illúziókkal teli rövid korszak, mely a kommunista diktatúrába torkollik és még elnyomóbb, most már a kisebbségeket minden gazdasági és kulturális javaitól megfosztó gyakorlat következik be több mint négy évtizeden át. Ebben külön fejezet foglalkozik a Kolozsvári Magyar Tudományegyetem felszámolásával, elsorvasztásával és az ekörül ma is folyó jellegzetes balkáni színjátékkal. Végül felveti és ismerteti annak a sok milliárd dollárt érő vagyonnak a helyzetét, melytől a kommunista diktatúra fosztotta meg az erdélyi magyarságot és más kisebbséget, melyért a kárpótlás vagy visszatérítés mind ez ideig elmaradt vagy csak igen szerény mértékben, csupán a töredék visszajuttatásával történt némi kárpótlás.”