A kötet Karikás Frigyes válogatott elbeszéléseit tartalmazza. Az elbeszélések nagyobb fele a Tanácsköztársaság vöröshadseregének harcairól, nagyszerű hőseiről, jellegzetes figuráiról szól. Az író életteljes, vérbő stílusban, a személyes élmény erejével, természetes pátosszal eleveníti meg a „harminckilences dandár” hősi harcainak egy-egy epizódját. Ezekből az elbeszélésekből készült a nagysikerű „A 39-es dandár” című magyar film. A többi elbeszélés a falusi és városi proletárok Horthy-korszakbeli életét s az illegális párt harcait mutatja be.

Elegáns lakásaikba mahagóni bútort kívántak az urak New Yorkban, Londonban, Párizsban a századforduló idején. A nemes fát otthonuktól messzire űzött, az igavonó baromnál súlyosabban kiszipolyozott indiánok termelik ki a dzsungel mélyén, kimondhatatlan szenvedések között. Kit apja adósságának ledolgozására, kit más okból adnak el a monteriára, ahonnan élve nem szabadulhatnak, mert újdonsült gazdáik, a féktelen kapzsiságú Montellano-fivérek, mindenre elszánt hóhéraikon keresztül – gondoskodnak róla, hogy adósságukat soha le nem törleszthessék. A caobafa kitermelésének leírása, az egész mexikói élet legapróbb részleteinek valósághű ábrázolása, vérbő figurák sokoldalú jellemzése teszi nagy élménnyé a könyvet az olvasó számára, aki szinte sürgeti a kifejtést: a megkínzott indiánok forradalmi kitörését. A végkifejlés azonban a Mahagóni-sorozat két befejező részében következik.

„A Bölcső és Bagoly-t, gyermekkorának történetét és népi írásművészetének remekét, 1949-ben írta Tamási Áron, s a könyv 1953-ban jelent meg első ízben. A hűségé ez a könyv is, és tárgya szerint talán jobban, vagy legalábbis közvetlenebbül, mint a többiek. Az anya „szenvedő s mégis derűs tekintete”, az apa „komoly és értelemben díszes arca” és a szorgos család körül a szorgos falu, az emberi munka szakadatlan szép ritmusa és szinte ősi teremtő-hangulata – ezekhez a tájakhoz, arcokhoz és eszmékhez tért vissza ebben a könyvben az író hűsége, hogy újabb művekhez új erőt merítsen. S erőforrás lesz éppen ezért az olvasó számára is ez a kis kötet, és azt sem fogja tagadni, amit az előszóban olvashatott, hogy Tamási Áronban „olyan írót ismert meg, aki mindenen okulva tanít és az élethez holtig gyűjti a kedvet…”