-
Ádám és Éva
01 800 FtJean Effel igazi neve: Francois Lejeune. 1934-től 1953-ig mintegy 8000 rajza és 20 illusztrált kötete jelent meg. Vidám rajzoló, de nem karikaturista. Új stílust alakított ki, mely látszólag gyermekien naiv, valójában komoly, harcos és humanista. Egyik legnépszerűbb kötete az 1943-ban megjelent „A kis angyal”. Politikai szempontból legjelentősebb művei: az 1935-ben Gallimard kiadásában megjelent „De la Racque ezredes” című fasisztaellenes karikatúra sorozat, valamint a későbbi, Amerika ellen irányuló Tojours occupés (Még mindig megszállva) című kötet. Legutóbb Franciaországban két kötet egészen újszerű Lafontaine-mese illusztrációval aratott nagy sikert.
-
Aggódnak érted
01 000 FtA népszerű fiatal költő második könyve indulatos leleplezése azoknak a politikai és erkölcsi veszélyeknek, amiket a kispolgáriság bonyolult és összetett fogalma jelent. Soós Zoltán költészetének jellemző vonása az agitatív szándék, a meggyőzni akaró érvelés. A kötet egy musical darabba szánt songokat is tartalmaz, melyek a képzeletbeli Orchidea-bár törzsvendégeit mutatják be. Az olaszországi ciklus verseiben utazásának egyes élményeit dolgozta fel, az utca hétköznapi életére kíváncsi turista élményeit mondja el, gúnyolódva vagy egyszerűen csak tréfálkozva.
-
-
Amerika
01 200 FtBaudrillard a filozófia posztmodern fordulatának egyik címszereplője. Lyotard, Deleuze, Derrida és mások mellett ő fogalmazta meg először a posztmodern filozófia lényegét, társaitól némileg eltérve ugyan nem a „nagy narrativa” elvesztésével érvel, hanem mint az „érzékvesztés hatalmas folyamatát” írja le a posztmodern világállapotot. Elméletének magva, hogy „a végpont már mögöttünk van”, hogy a világban már minden megtörtént és mindennek az ellenkezője is. Elméleteit nagyobbrészt diszkurziv természetű dolgozatokban adta közre. A hazai olvasó A tárgyak rendszere (881002) című művéből ismerhette meg. ; Amerika című könyvében arra tesz kísérletet, hogy egy utazás élményanyagának felidézésével, a mítosszal és a sokszorosan megtestesült „mássággal” kapcsolatban fejthesse ki, pontosabban érzékeltethesse, mire is gondol igazában. Baudrillard nemcsak kitűnő szakfilozófus és szociológus, írónak sem akárki. Amerika-könyve szépprózaként is olvasható, olyan útikönyvként, amely ugyan kevés olyasmit tartalmaz, amiről a szabvány útikönyvek szólnak, ám annál intenzívebben közvetíti mindazt, amit a szerző valóban átélt, meglátott, megsejtett abból, ami Amerika. Elsősorban persze Amerika „másságát”, ennek a másságnak sokszoros összetettségét, amely képek, látványok, sugalmak millióiból áll, és amelyet csak a mítosz, az Amerika-mítosz tarthat keretben. E képek, látványok és sugalmak lírai megérzékítése azonban csupán a kiindulás, amelyet az esszészerű, oldott, sokszor valóban költői elemzés követ. Annak vizsgálata, mennyiben és miben ontológikum mindez, mennyire és miben „valóság”, illetve hogy mihez kezdhetünk ezzel a valósággal, mennyire kvadrál az európaival (és a franciával). A válasz többszörösen is többértelmű: a posztmodern lényege épp a hagyományos ontológia (és „valóság”) tagadása, de legalábbis megkérdőjelezése. A kötet – a művelt olvasók széles körének ajánlandó.
-
-
Az angol lobogó
01 600 FtAz írás kulcsjelente, mikor a lefüggönyözött fekete autók után, az ’56-os események legvégén megjelenik (nyilván fejveszte menekülő diplomatákkal) egy angol lobogóval leterített dzsip – és a járókelők, eleinte szórványosan, félénken, de a végén egyre erősebben elkezdenek tapsolni. S erre a kocsiból egy (szarvasbőrkesztyűs!) kéz válaszol: `integetés volt ez, baráti, üdvözlő, tán egy kissé részvétteli mozdulat, mindenesetre fenntartás nélküli helyeslést tartalmazott, és mellesleg a szilárd tudatot is, amivel ez a kesztyűs kéz nemsokára a repülőgépről a betonra vezető lépcső korlátját tapintja majd, hazaérkezve a távoli szigetországba`. A történet nemcsak egyszerű anekdota, hanem a múlt e pillanatának talán legkifejezőbb metaforája.
-
Az aranymetszés legendája
0600 FtValóban indokolt az aranymetszés bálványozása? Helytállóak azok a vélemények, hogy ez az arány, illetve arányosság az élő#világ matematikai alaptörvénye, a természet és az emberi alkat jellemző#je – ahogy ezt sokan állították és állítják? Falus Róbert, az 1983-ban elhunyt neves klasszika-filológus, irodalomtörténész – szembeszállva a legendával – minderre határozott nemmel válaszol. Könyvében – melyet vitairatnak szánt – azt vizsgálja, hogyan alakult ki és történetileg hogyan fejlő#dött a fogalom matematikai és esztétikai felfogása. Mindezt tudományos alapossággal, mégis végig olvasmányosan, szemléletes példákkal teszi.
-
Az ember teremtése
01 800 Ft1943-tól, művészi pályájának kezdetétől számítva sok ezer rajza és több mint húsz önálló kötete jelent meg. Egyetlen más művészhez sem hasonlítható rajzai – miként Effel egész alkotótevékenysége – derűs optimizmust, gyengéd humort és ami a legfontosabb, végtelen emberszeretetet sugároznak. Nálunk legismertebb könyvei A világ teremtése, Ádám és Éva, A kis angyal, Az ember teremtése és Ádám és Éva szerelme. Ezekben mai világunk jelenségeit karikírozza az „égi szemüveg”-en át nézve olykor elnéző, olykor kesernyés, de legtöbbször jóízű mosolyt fakasztva. Amit nagyszerű alkotásaival nyújt, az a legcsodálatosabb és a legtöbb, amit ember adhat – igaz örömet.
-
Az én igazságom
0500 Ft„Alapelveim ma is ugyanazok, mint amelyek a múltban vezéreltek: békés egymás mellett élés, el nem kötelezettség, egyenlőségre és önállóságra alapozott nemzetközi együttműködés, teljes függetlenség, az uralkodás és megfélemlítés mellőzése, közös munka a többi országgal az egész világra kiterjedő béke és barátság megteremtése.”
-
-
-
Az utolsó tangó Párizsban
0500 FtBernardo Bertolucci, a neves olasz filmrendező és író kötetünkben olvasható műve az azonos című, világszerte nagy sikert aratott, ám itt-ott botrányt kavart film irodalmi forgatókönyve.
-
Az Üvegkalap
0600 FtKálnoky László azok közé a ritka költők közé tartozik, akiknek minden kötete örömet és meglepetést nyújt olvasójának. Örömet, mert egy gazdag költői vi-lág szép kiteljesedésének lehet tanúja, s meglepetést, mert ez a költői világ szerves és egységes növekedése ellenére mindig új meg új hangon fejeződik ki. A költő nemcsak a mesterségbeli tudás oly fokán áll, ahol nem okoz neki gondot semmiféle élmény választékos és mégis keresetlen, érzékletes kifejezése, de érzelmi, szellemi élete is oly differenciált és mély, hogy a köz-napok legkisebb eseménye képes benne általános érvényű gondolati, indulati folyamatokat elin-dítani. S közben mennyiféle szín, stílus, forma szólal meg a versei-ben, az érzelmek mily széles skáláján képes könnyedén és természetesen, megejtő frisseséggel szólni! Egyszerre hagyományőrző és modern, szarkasztikus és érzelmes, szigorúan szerkesztett és elomlóan lágy, zenei, ódaian szárnyaló és élesen groteszk. S a legkülönfélébb témák – a Svédországba, távolra került unoka iránti kínzó vágyakozás s az elmúlt ifjúság utáni, fel-felrévedő, lassan szétporló fanyar nosztalgia, a betegség, a halál-félelem, a haza, a nyelv, az emberiség s a művészet ügyeiért érzett aggodalom és szemérmes, egymást kiegészítve, egymáshoz kapcsolódva, mint egy tartalmas, sokrétű élet szerves részei szólalnak meg lírájában; rendkívüli gondossággal és hozzáértéssel megmunkálva, formájában, mondanivalójában egyaránt éretten, árnyaltan és kivételesen gazdagon. féltő szeretet
-
Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
01 800 Ft„Így és ott történt, hogy a hét fiú és a négy lány közül megszületett az első fiú, 1927. március 6-án reggel kilenckor, hatalmas felhőszakadás közben, mely egyáltalán nem illett az évszakhoz, mialatt a Bika ege felemelkedett a láthatáron. Kis híján megfojtotta a köldökzsinór, mert a család bábaasszonya, Santos Villero a legrosszabb pillanatban vesztette el a fejét. Nála jobban csak Francisca néni vesztette el: ordítva rohant az utcai ajtóhoz, mintha égne a ház:- Fiú! Fiú! – És rögtön utána, mint a félrevert harang: – Rumot, mert megfullad!A család feltevése szerint nem azért kérte a rumot, hogy megünnepelje az eseményt, hanem azért, hogy bedörzsölje vele az újszülöttet, aki ettől majd feléled talán. Juana de Freytes kisasszony, akit a Gondviselés hozott a hálószobába, sokszor elmesélte nekem, hogy nem a köldökzsinór volt a legnagyobb veszély, hanem az, hogy anyám rosszul feküdt az ágyban. Gyorsan igazított rajta, de nem volt könnyű újjáéleszteni engem, úgyhogy Francisca néni sürgősen rám locsolta a keresztvizet. Olegariónak kellett volna elnevezniük, mert szent Olegario napja volt, de senkinek sem volt a keze ügyében a szentek könyve, így aztán gyorsan megkereszteltek az apám első nevére, a második meg José lett, az ács neve, mivel ő Aracataca védőszentje, és mivel március az ő hónapja. Juana de Freytes kisasszony egy harmadik nevet is javasolt annak emlékére, hogy világra jöttöm meghozta az általános megbékélést a családok és barátok között, de a hivatalos keresztelésemkor, három év múlva kiállított okiratba elfelejtették beírni: Gabriel José de la Concordia.”
-
Bajor Gizi játékai
0750 FtÖt évvel ezelőtt egyik hetilapunk folytatásokban közölte a szerző Bajor Giziről szóló életregényét. Az azóta eltelt időben új adatokra, tényekre derült fény. Az olvasók közül néhányan tanúként léptek elő. Eddig ismeretlen dokumentumokat kutatott fel a kíváncsiság. És Galsai Pongrác a bővebb nyersanyagból és érthetően felfrissült izgalmából új könyvet írt Bajor Giziről. Nem regényes életrajzot. Portrét inkább. Ahogy ő mondja: „élet-portrét”. Mert rádöbbent, hogy valóságos személyről regényt írni „praesens perfectumban” nem lehet. Hiszen a barátok, pályatársak még közöttünk vannak. A feladat persze ugyanaz maradt: átfogni egy emberi életet, megmagyarázni kis rezdüléseket és szeszélyeket. Indokolni látszólagos értelmetlenségeket, ezernyi apró benyomásból összeállítani az egészet. Megmutatni és megértetni színésznőt, aki az életben s a színpadon egyaránt nagy szerepeket játszott, s az embert, aki két világháborút, legközvetlenebb múltunkat élte át. Felidézni nagy játékait: Júliát, Nórát, Kleopátrát, Lady Milfordot… És a mindennapokban: adakozó kedvét, bátorságát, segítőkészségét. Megfejteni csodálatos művészetének és máig sem felejtett sikereinek titkát…
-
Beszakad az idő
01 200 FtVálogatott versek – költőjük előtt tükörkép. Olyan méghozzá, amelyet hosszú idő után pillantva tükörbe, meglepődve nézhet. Egy régi versem – idáigvaló pályám közepe tájt -testi arcommal esett ilyen találkozásomról szól: Ha ezt az arcot látom egy kirakatüvegben, se sirni, sem nevetni, köszönni volna kedvem.
„Változom” volt a címe. Minden változás együtt azonban az azonosság. Lelki, szellemi arcomra, a válogatott versek kínálta képre tekintve, ezt mondom: „Nem köszönök. Ez valóban én vagyok. A címet azonban, melyet e képnek szántam, meg kell változtatnom. Nem maradhat tizennyolc éves koromban írt kedves versemről Budai hegyek utcán. Maga a kép mást sugall. Nem viselheti egyedül a meghitt utcákat, ösvényeket, amelyeket kamaszkoromban róttam, s ahol betűmet rovom. Zaklatott évszázadunkban ezek fölé a zaklatottságot legtöbbször közvetve jelző -de mindig közvetlen tapasztalatokból fölsarjadó versek fölé egy másik, önmagában jelentéktelenebb költeményem címe kívánkozik: Beszakad az idős.” Mert mint valami tető” beszakadt többször is. S fenyeget is új és új beszakadással. Tizennégy esztendős koromban írt „Megint egy este” című versem még általában az idő múlásával szállt szembe. Hetykén és ma-is-irigylem biztonsággal szólván egy vitézről, aki fellőtt nyilával odaszegezi a szökni készülő napot az égre. Mikor ezt írtam, nem olvastam még a „Faust”-ot, a pillanat tartóztatásának monumentális hitvallását, Kosztolányi az idő tájt írhatta: „Ha nem tudnám, hogy meg fogok halni, soha egy sort nem irtam volna le”, s a jövőé volt még József Attila „Nagyon fáj” kötete, amelyben az a művész perelt az elmúlással”. De gyermek-fővel is éreztem és gyakoroltam, hogy nem a költő dolga ez: az elmúlással való perlekedés. S ha azóta meggondolttá kényelmesedtem is, és már nem általában az elmúlás el-len tiltakozom, csak a tartalmatlan múlás ellen, döntő különbséget akkor sem kell látnom ama kezdet-költeményem és a legutóbbiak között. Mert annak magamat-megszólító fő-panasza ez volt: „Hagytad, hogy a nap elmúljon fölötted.” Múlik a nap mindegy, hogy hogyan! S ha Történelem és Természet keserves rohanása az e kötetet záró „Bikasirató”-ban az élő hús tépését ismétlő domináns Témakör” látomásához vezet, akkor a tükörbe tekintő költő számára annak felismeréséhez is, hogy e pályaiv gyermekkori, a „Lapozgatom a vasárnapi számot” embernek ember elleni fenekedését elítélő soraitól törvényszerűen érkezett el a „Bikasirató”-hoz, mely az élőlényeknek élő-lények által okozott szenvedésével feszül szembe. Éppoly reménytelenül, mint az a bizakodó, napmegállítást álmodó kezdeti költemény? Nem hiszem. Ha az idill állandósí-tásáról mint valami álomról le kell is mondanunk, áhításáról, felidézéséről és az érte való cselekvésről nem. Amelynek talán ezek a versek is részei lehetnek. -
Bikasirató
0600 Ft„Ami a bikaviadalokat illeti, én bikapárti vagyok”
mondtam – mint már sokszor- megnyugtatandó
a néhány éve már Madridban élő
hölgyet, ki így szólt (válaszul ama
kijelentésemre, hogy mindenképen
megnézek itt egy bikaviadalt,
mert meg kell néznem): „Csodálom magát.”
”Bikapárti vagyok”, és hozzátettem
a magyarázatot is: „tudniillik
a torreádort valamikor mégis
megkérdezték, akar-e küzdeni;
a hivatása megválasztásába
ő legalábbis beleszólt;
de a bikát nem kérdezte meg senki.” -
Bruegel és a Batthyányak
0400 FtKatona Imre művészettörténész több könyvet is jegyez, én most a Bruegel és Batthyányak című kötetére hívnám fel a figyelmet, már csak azért is, mert id. Pieter Bruegel (1525–1569) flamand festő 1566-ban festett és a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött Keresztelő Szent János prédikációja című képének ürügyén egyrészt bemutatja a mestert és a művel kapcsolatos tudnivalókat, másrészt a Batthyányak – jelesül a humanista műveltségű Batthyány Boldizsár (1542–1590) – és Bruegel kapcsolatát, ami valójában közvetett volt.
-
Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában
0600 FtTörténelmi múltunk jeles napjairól ma már sokat tudunk; annál kevesebbet az „ünnepeket érlelő” hétköznapokról, a szürkének nevezett tömeg, a nép életéről. Arról az életről, amelyről oly sajátosan, de híven vallanak az elkövetett bűnök és az elszenvedett büntetések. A szerző, a felvilágosult abszolutizmus időszakának kiváló kutatója a korabeli rabtabellák alapján ad lenyűgözően érdekes képet a XVIII. század végi bűnesetekről s az igazságszolgáltatás korántsem egységes és következetes működéséről. Megtudhatjuk, kik és miért „időztek” hosszabb-rövidebb ideig a megyék vagy városok börtöneiben, milyen bűn-cselekmények voltak a leggyakoribbak, hogyan változott vidékenként egyes bűntettek megítélése, a büntetések módja és mértéke.
Ez az alapvető jelentőségű munka szinte egyedülálló vállalkozás a magyar jogtörté-netírásban. Olyan könyv, melyet haszonnal és élvezettel forgathat szakember és laikus egyaránt. -
Daliás idők
0400 Ft„Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza / Te dicső hajdankor! fényes napjaidra / Szomorú tallóján ősi hírnevének / Hej! csak úgy böngész már valamit – mesének.” Az Arany Jánostól kölcsönzött cím – Daliás idők – a magyar lovagkorra utal. Lehetséges, hogy ami e könyvben az olvasó elé tárul, mesének tűnik? De a mese is egyfajta valóság. Megismerhetjük belőle a költők ábrándjait, vágyait, terveit. A „mese” Hédervári Kont Istvánról szól, akit harminckét társával együtt Zsigmond király 1388-ban lefejeztetett, mert megtagadták tőle a neki járó hódolatot, és ellene szövetkeztek. De mi húzódik e tény mögött – nyomoz. Nemeskürty István –, mi volt az a Nagy Lajos-i hagyaték, ami szembeállította a főurakat királyukkal? Talán mégsem volt mese, még ha ábránd is maradt, mint annyi más a magyar történelemben…
-
Divertimento
01 800 FtMaestro serafico volt Mozart, vagy Cherubino idiotico, tündéri mafla, vagy fájdalmas vágyak és boldog nosztalgiák költője? Nagyszerű regényében Szentkuthy Miklósnak persze esze ágában sincs választani: együtt, egyszerre látja és láttatja a csodagyerek Wolferlt, amint négykézláb mászik fel a hangversenydobogóra, és a harmincöt éves zsenit, amint halálos ágyán Schikander ripacsai mulattatják Mozart halála című zenés produkciójukkal. Forgatag ez a regény, zuhatag, örvénylő álarcosbál és rizsporos haláltánc, amelynek sodrában egy-egy pillanatra feltűnik Casanova és a salzburgi hercegérsek, egy szekánt princessz és egy herélt énekes, Mária Terézia és egy bővérű velencei kurtizán – ők táncolják körül az élményekre, sikerekre, szeretetre szomjazó fiatalembert, aki gyilkos iramban száguld végig Európán, a káprázatos művészt, test és lélek és gondolat, jóság és gonoszság, bűvös játékok és sötét csalódások nagy muzsikusát. És mindnyájunkban ott bújik meg maga az író, Szentkuthy Miklós, álarcok mögé rejtőzve és ki-kikandikálva mögülük: íme, ez is én vagyok! Lám, ilyen regényszerű regényt is tudok írni, tovább csigázva szavaim minden barokkos burjánzását és pompáját! Fellininek kellett volna filmre vinnie a Divertimentót.
-
Egy előítélet nyomában
0600 FtSzemérmes mottó. De vád rejtezik mögötte és történelmi igény. Nem kér, nem követel: bejelent. Jogosan. Hogyan kell írni az 1944-es évről? Sebeket tépő szenvedéllyel, vagy óvatos tapintattal? Literátus pátosszal, vagy tárgyilagos, koppanó mondatokban? Kortársi iszonyattal, a túlélő alázatával, az akaratlan cinkos bűntudatával, vagy a vétlenek hűvös nyugalmával? Hisz valamennyiünknek köze volt hozzá. A nézőknek, mert nézők voltak, a hóhéroknak, mert hóhérok voltak, az áldozatoknak, mert áldozatok voltak. Valamennyiünknek köze van hozzá: a túlélőknek, a szemtanúknak, a később születetteknek és az ezután születendőknek, mert ami akkor történt: immár csakugyan magyar történelem.
-
Egy furcsa könyvről
0400 FtLáncránjan tudományos kérdésekben éppoly illetéktelen, mint én. Amit művel: publicisztika és politikum – s ez már énrám is tartozik. Nem lenne bajom némileg túltengő nemzeti büszkeségével, idealizáló hajlamaival, történelmietlen és szubjektív romanticizmusával, elsőbbségei, sőt kizárólagosságai komplexusaival, de még miszticizmusával sem – az ő dolga, addig amíg csakugyan az övé. Csakhogy ő azt teszi, amit se magyar sem más nemzetiségű írónál elviselni nem tudok: mások rovására, másokat sértve érvényesíti hajlamait, méghozzá a tudatformálás igényével. Amit tesz, abban függetlenül a saját nép iránti szubjektív jó szándéktól – ott van nemcsak a mások, de az övéi iránt való felelőtlenség is. Neki megvan a maga véleménye, és szilárd meggyőződése, hogy amennyiben egy magyar történész másképp merészel vélekedni, mint román kollégája, akkor az nem lehet más, mint rossz szomszéd, irredenta, sőt – kedvenc szavával élve: – „söpredék”. Ez a magatartás pedig végső soron nem segíti, hanem inkább diszkvalifikálja a román tudományos felfogást is.
-
Egy mítosz születése
0600 FtKálnoky László mostani kötete három hónapon át folyamatosan, napról napra vezetett verses napló, melynek első része, illetve egyharmada már szerepelt a Bálnák a parton c. legutóbbi könyvében is. A három hónap anyaga így együtt minőségileg mégis egészen más, szerves, megbonthatatlan egésszé állt össze. S noha verses naplóról van szó, a formailag feszes, látszólag egyszerű, szűkszavú és szikár, ám lényegretörően érzékletes darabok korántsem hétköznapi eseményeket vagy ötletszerű vélekedéseket rögzítenek. Ellenkezőleg. Létélményeket és sajgó fájdalmakat, baljós látomásokat és példázatokat tárnak elénk, egy betegségekkel sújtott hosszú élet és tapasztalatokban gazdag alkotópálya feszültségekkel, ellentmondásokkal terhes élményeit és emlékeit, izgalmas gondolati, érzelmi eredményeit, kételyeit és reményeit összegzik, okulásunkra és gyönyörűségünkre.
-
-
-
Emlékszem a röpülés boldogságára
0800 FtLatinovits Zoltán legendákat provokáló-teremtő egyéniség volt, színpadi alakításai, filmszerepei, versmondása, egyáltalán minden megnyilvánulása mindig is közügy volt, s aszerint mérlegeltetett, barát vagy ellenség ítélte meg. Szelet vetett a Ködszurkálóval is, amelyben szenvedélyes hangon szólt a színházról, páratlan hivatásszeretettel és szakmai tudással akarván megújítani a szinikultúránkat. A több mint egy évtizede megjelent könyv gondolatai ma is időszerűek, mit sem veszítettek erejükből, igazságait felerősíti a színházzal kibogozhatatlanul összefonódott életpályát lezáró tragikus „felvonásvég”. Latinovits írja egyhelyütt: „A színész halála után csak emlékek maradnak. Játékemlékek. Kellékek.” Nagy László szép szavával megkoronázott „színészkirály” kilenc esztendeje nincs közöttünk. Rómeó-Színbád-Ványa bácsi valóban már csak emlékezetünk színpadán él, de írásos életműve tán visszavarázsolhatja tünékeny alakját.
-
Esterházy-kalauz
01 000 FtIgazi ritka csemege azoknak, akik ismerik, csalogató azoknak, akik még csak kacérkodnak vele: Marianna Birnbaum, Esterházy Péter talán legjobb ismerője a művekből meríti kérdéseit, és a művekkel méri össze a válaszokat. Az egyik oldalon a szerző beszél, a másikon az olvasó a megjelent művekből vett idézeteken „ellenőrizheti” a mondottakat. Írói módszerről, szemléletről, fociról és szerelemről, családról és magyarságról, mai helyzetünkről, kilátásainkról, Istenről és filozófiáról, barátságról és írói tervekről, egyszóval mindarról, ami Esterházy Péter olvasóit a művek élvezete mellett még egy „suba alatt” érdekelheti. És mindvégig szellemesen, könnyedén, sok humorral – komolyan.
-
-
Esti
01 300 Ft„Csak magamról beszélhetek. Arról, ami történt velem. Mi is történt? Várj csak. Voltaképpen semmi. De sokat képzelődtem.” Kosztolányi Dezső 1933-ban adta közre Esti Kornél című kötetét, mely a magyar irodalom egyik remekműve. Egy olyan könyvet jelentetett meg, melynek darabjai egymástól távoli időben jöttek létre, a kötetben viszont úgy élnek egymás mellett, mintha mindig összetartoztak volna. Esterházy Péter Esti című könyve már a címével rokonságot vállal elődje művével, hogy aztán megírja saját útirajzát, regényes életrajzát (melyben arról is számot ad, hogy a hős hányszor halt meg álmában). De marad töredék. Füzér. Esti Kornél és Esti valamikor felszálltak egy villamosra észrevétlenül, majd megszokták, hogy hol robog velük, hol csikorognak a kerekei, hol csönget egy picit, de egy idő után csak arra tudtak gondolni, hogy egyszer eljutnak a végállomásig. Esti nem azonos Esti Kornéllal, ahogy Esti Kornél sem azonos Kosztolányival, mint ahogy Esti sem Esterházyval. Csak zötyög a villamos. „Mindazonáltal jó volna még élni egy darabig.”
-
-
Fájdalmak és titkok játéka
01 800 FtA könyv Szentkuthy Miklós korai naplójegyzeteit és naplóillusztrációit rejti. Ez a kisebb terjedelmű szöveg- és képegyüttes (naplóinak összterjedelme több, mint százezer oldalra tehető) betekintést enged a naplóíró Szentkuthy műhelyébe, melyről ő maga így vall: „nem a megörökítés, az emlék rögzítése izgat. Nem azért írok naplót, hogy maradandóság-szomjamat kielégítsem, hanem csupán azért, mert akkor lesz valóság számomra az, amit átélek, ha leírom. Minden valamire való napló azért rendkívül érdekes olvasmány, mert pillanatfelvételek sora az ember különböző lelkiállapotáról”. E kötet szövegeit és illusztrációit lapozgatva egy kamaszkorával küzdő, majd egyetemistaként személyiségének fejlesztésén munkálkodó fiatalember „különböző lelkiállapotairól” szerzünk színes benyomást.