Az emigrációban élt írónő könyve 1956-ban jelent meg Buenos Airesben, a jelenlegi kiadás Európa-léptékű, hiszen a kontinensen ez az első megjelentetés! D. Kenese Erzsébet hazai olvasók előtt ismeretlen remekműve Európa második világháború utáni lelkiismeretének önvizsgálata is: történelmi visszatekintésben, történelmi díszletek között. A könyv elolvasása maga is Manréza, lelki önvizsgálat, lelki megtisztulás: Loyolai Szent Ignác élete kevesek előtt ismert, miközben köztudott, hogy ő alapította a Jézus Társaságát. A loyolai szentnek döntő szerepe volt a reformációt követő katolikus megújulás kibontakozásában. A könyv mégsem puszta életrajz, Szent Ignác első hitélményei, kiútkeresése mögött a hangsúly a férfilét egyetemes átalakulására helyeződik, amikor Inigo Lopez a spanyol király szolgálatát fölcseréli Krisztusnak, az Ég és Föld Urának szolgálatával.

A 30-as évek egyik kulcsregénye a Tanácsköztársaság idején játszódik. A kommunista forradalom az egész nemzet tragikus lesújtottságából származott és megmutatta mindazokat a betegségeket, amelyek a nemzet testét eléktelenítették, s amelyeknek hatását ma is érezzük. A mű középpontjában egy arisztokrata ifjú áll, kinek humánumával nem egyeztethető össze a forradalmi népbiztosok és bolsevik kokettek világa, kényszerű törvényszéki elnökként mégis életről és halálról kell döntenie… De van-e, marad-e lelki ereje a meneküléshez? „Megmutatja mintegy nagyítóüveg alatt az egész nép politikai, társadalmi, műveltségi, erkölcsi helyzetét, alakok, szituációk, tendenciák egész tömegét veti az író tollára: a tragikustól a bohózatosig az egész nagy skála lejátszására ad módot. Szatirikusnak, akár forradalmi, akár ellenforradalmi felfogású, példátlanul hálás anyag.” (Schöpflin Aladár, 1930)