Ritkán és kevesen szembesültek eddig azzal a kérdéssel: mitől vonzó a táncház, mi a „titka”, hogy a mindenkori fiatalok újra meg újra föl-fedezik maguknak, meg is szeretik s éltetik immár több mint két évtizede. Fölsorakoztathatóak a zene, a tánc, a kézművesség elbűvölő élményei, ám csak a tanítómesterek”, az idős falusi adatközlők, a paraszti hagyományban élők alakjának megidézésével kerekedhet ki a meggyőző válasz. Halmos Béla erre utalt egy régebbi nyilatkozatában: …. ez a nemzedék, amely most 80-90 éves, még egy szigorú élet-rendben nőtt fel az első világháború előtt. És aki átélte meg túlélte, az nagyon rendes ember maradt öregkorára is. Annak kerek világképe, rendszere, hite van!” Meglátása szerint a táncháziak (zenészek, táncosok, kézművesek) épp e kerek élet tükrében találtak-ismertek magukra. Bankó András kötetében ilyen fiatalok életmorzsalékai vázolják föl a kis magyar táncháztörténetet, amelynek a Muzsikás együttes a főszereplője. Az már az eltelt évek számosságából adódik, hogy egy-egy életút s a pályakép sorstörmelékként ábrázolható: a zenekar ’74 tavaszán vette föl a Muzsikás nevet. A könyv illusztrációs anyagának dokumentatív riport- és koncertfotóit hangulatosan egészítik ki Kása Béla ihletett, művészi színvonalú fényképei.